A Dinamo dinamója – Kádár Tamás az idény álomcsapatában

– A jó vagy a rossz részével kezdjük?
– Ha lehet, a jóval – felelte Kádár Tamás, az ukrán élvonalbeli bajnokságban második helyen végző Dinamo Kijev 29 esztendős, 55-szörös válogatott hátvédje, aki ezekben a napokban idehaza tartózkodik Budapesten. – Tudom, a negatívumok mindig érdekesebbek a média számára, de a magam részéről pozitív beállítottságú ember vagyok.

– Nem akármilyen elismerésben részesült Ukrajnában, a napokban beválasztották az idény álomcsapatába. Meglepődött?
– Abból a szempontból nem, hogy tudtam, jó évad van mögöttem. Tisztában vagyok vele, akadtak rosszabb mérkőzéseim, idény közben vírusos betegségen is átestem, és bár az Európa-ligában volt néhány megingásom, a bajnokságban nem lehetett rám panasz.

– Kitől tudta meg, hogy bekerült az évad csapatába?
– Édesanyám hívott fel a hírrel. Anyu naprakész a rólam szóló hírekből, a magyar és a külföldi sajtót is figyeli, bújja az internetes oldalakat. A meccsek utáni fotókat is rendre elküldi. Érdekes, a közelmúltban éppen a szememre vetette, szerinte keveset szerepelek a médiában, nem ártana kicsit fényezni magamat, az önmenedzselés ugyanúgy hozzátartozik manapság a labdarúgók életéhez, mint hogy ki hány gólt lő vagy hány támadást akaszt meg. De én ilyen vagyok, szeretem csendben végezni a munkámat. Maradjunk annyiban, tényleg jó idényen vagyok túl, a klubnál rendre dicsértek, és a statisztikák is azt mutatják, jó úton járok.

– Csak nem bújja ön is a számokat?
– Újságokat, internetes oldalakat nem olvasok, ám a számok, a különböző kimutatások érdekelnek. A számok sohasem hazudnak! Az idény felénél az első voltam azon játékosok rangsorában, akik hátulról építenek támadást, azaz egyetlen játékos sem passzolt olyan hatékonysággal előrefelé, mint én. Ezt az idény végéig meg is tartottam, és a pontos passzok tekintetében a második helyen zártam. Összességében jó időszakon vagyok túl, mindezt mondhatom immár múlt időben, hiszen részemről vége a bajnokságnak.

– No igen, akkor a rossz hír. A közelmúltban izomsérülést szenvedett. Nagy a baj?
– A jobb hajlítóizmom sérült meg. Nehéz megmondani, mennyit kell kihagynom, az előrejelzések szerint két-három hetet. Minden attól függ, hogyan regenerálódik az izom, a szervezetem. Mindenesetre nem bízok semmit a véletlenre, éppen azért utaztam haza Magyarországra, hogy a válogatott orvosi stábja kezelésbe vehessen. Napi három-négy órát dolgozom keményen Telkiben, és Ugrai Roland is ott van velem.

– Mennyi esély van a játékára Azerbajdzsán és Wales ellen?
– Megpróbálok felépülni a júniusi Eb-selejtező mérkőzésekre, de kockáztatni nem szabad. Nem csak azért, mert az egészség nem játék, a válogatottban csak százszázalékos állapotban lévő futballisták léphetnek pályára. A csapat az első! Ha nem leszek rendben, nem vállalom. De a júniusi mérkőzésekig szerencsére van még idő, megpróbálom játékra alkalmas állapotba hozni magam.

– Ezek szerint a nyári szünet önnek el is kezdődött?
– Mondhatjuk. Noha nem pihenek, itt, Budapesten legalább délutánonként van időm kikapcsolódni, feltöltődni. A családdal, barátokkal tudok találkozni, olyan programokat szervezni, amilyenekre Kijevben nincs lehetőségem. A Dinamo vezetőivel megbeszéltem, jobban szeretném, ha idehaza csinálhatnám a válogatottnál a rehabilitációt, Marco Rossi is tisztában lenne a helyzetemmel, nem úgy esem majd be a csapathoz, hogy a szövetségi kapitány nem tudja, számíthat-e rám vagy sem.

– A két-három hetes kihagyás erőnlétileg nem okozhat gondot? Vagy Ukrajnában év közben azért megkapja a megfelelő kiképzést?
– Az edzések intenzitásában nincs eget rengető különbség, az eltérés abban van, hogy a Dinamónál jószerével az egész idényben heti két tétmérkőzést játszottunk. Edzeni időnként nincs is idő, utazás, mérkőzés, regenerálódás, újabb mérkőzés. De ez a legjobb terhelés, az erőnlétemmel aligha lenne gond ettől a két-három hét kihagyástól. A kezelések mellett járok úszni és konditerembe is.

– A közelmúltban tényleg összefutott Kijevben Szerhij Rebrovval?
– Éppen a napi ételemért mentem a Dinamo edzőközpontjába – merthogy külön cég főz rám, hogy olyanokat egyek, amire egy élsportolónak szüksége van –, amikor a bejáratnál összefutottam vele. A fiával jött ki az edzőbázisra, kezet fogtunk és hosszasan beszélgettünk. A Dinamónál van egy öreg pályamunkás, aki rendre a Ferencvárosról és korábbi kedvencéről kérdez, de nemigen tudtam neki mit mondani. Most legalább Szerhij Rebrov elmesélte, remekül érzi magát Budapesten, a Ferencváros megfelelő klub számára, szerinte a média hozzáállása is egészen más Magyarországon, mint Ukrajnában. Szóval csupa jót mondott. De az aranyéremmel csak az út elején jár...