Légiósok: Szalai Ádám a saját értékrendjének megfelelően halad

– Tehát a Hoffenheimnél marad?
– Két évvel ezelőtt egy plusz egy évvel meghosszabbította a szerződésemet az egyesület, s szerepelt benne egy kitétel, amely szerint ha elérek egy bizonyos meccsszámot – ami meg is történt –, automatikusan életbe lép a plusz egy év – válaszolta a Nemzeti Sportnak Szalai Ádám, a német élvonalban szereplő Hoffenheim 31 esztendős válogatott középcsatára. – A hatodik idényemet kezdhetem el az együttesnél, amire büszke vagyok. Nem kell ebbe a történetbe többet belegondolni, mint amennyi valójában benne van.

– Az elmúlt hetekben, hónapokban többször lehetett arról olvasni, sőt még a menedzsere is megerősítette az információt, hogy jelentős érdeklődés mutatkozik ön iránt Törökországból, konkrétan a Trabzonsportól.
– A nemzetközi labdarúgásban jártasak pontosan tudják, ha ebben az időszakban különféle sport- vagy bulvároldalakat olvasgatnak, számos efféle hírre, híresztelésre bukkanhatnak, nincs ebben semmi új. Ami engem illet, a mai napig nem foglalkoztam és nem is foglalkozom a klubváltásommal kapcsolatos pletykákkal – miért is tenném? Elvégre a profi labdarúgásban egyik napról a másikra változhat a helyzet. Az előző idény hajrájában minden idegszálammal a júniusi válogatott mérkőzésekre fókuszáltam, csak az Azerbajdzsán és a Wales elleni Európa-bajnoki selejtező lebegett a szemem előtt. Utána pedig az, hogy megfelelően kipihenjem magam a rendelkezésemre álló igencsak kevés szabadidőben, hogy föltöltődve veselkedhessek neki a következő évadnak. Múlt héten szombaton kezdtük el a munkát a Hoffenheimnél.

– Mindannyian láthattuk – ezt többször hangsúlyozta –, mit jelent önnek az idei Európa-bajnoki selejtező, az esetleges újabb Eb-részvétel. Valójában azért hoztam fel a megy-e vagy marad kérdést, mert a válogatottban nyilván akkor tudja a legjobb teljesítményt nyújtani, ha sokat van játékban klubcsapatában, éles meccseken igyekszik megőrizni formáját. A Hoffenheimnél meglévő konkurenciaharcra tekintettel mennyire lehet biztosra menni, már ha egyáltalán?
– Nézze, csak azért, hogy több mérkőzésen játsszak és több időt töltsek a pályán, nem adom alább az igényeimet, a kialakult értékrendemnek megfelelően haladok továbbra is. Idestova egy évtizede a német első osztályban futballozom, nem szándékozom alsóbb osztályban játszani csak azért, mert ott több lehetőségem lenne a bizonyításra. Különben is: itt, a Hoffenheimnél miért ne játszhatnék sokat? Az elvégzett munkában hiszek, pályafutásom során számos akadállyal kellett megküzdenem, többször kerültem válaszút elé, s a tények azt sugallják, rendre jó döntést hoztam. Sohasem adtam fel az álmaimat, ezután sem fogom. De visszatérve a játékpercekre: volt olyan időszaka a pályafutásomnak, amikor kevés esélyem volt bekerülni a klubcsapatomba, a válogatottban mégis jó teljesítményt nyújtottam, és akkor is sikerült hozzátennem nemzeti csapatunk játékához, amikor megfelelő formában voltam az egyesületemnél. Régen elmúltam már tizennyolc éves, tudom kezelni az extrém helyzeteket.

– Ha nem is extrém helyzet, de az elmúlt évek eredményeire tekintettel váratlan – és persze annál inkább örömteli – fejlemény, hogy Eb-selejtezős csoportunkban négy mérkőzés után az első helyen állunk, megelőzve Szlovákiát, a világbajnoki ezüstérmes Horvátországot, valamint Walest és Azerbajdzsánt. Mintha pezsegne a válogatottunk.
– Ugyanezt érzem belülről. Emlékszem, mennyire készültünk az első, Szlovákia elleni idegenbeli meccsre, aztán sajnos csalódás lett a vége, kikaptunk kettő nullára. Éppen ezért óriási fegyvertény, hogy most az első helyen állunk. Amit a szlovákoktól elszenvedett vereség után tanúsított a csapat, arra nehezen találok szavakat. Hogy összeszedtük magunkat, enyhe kifejezés. Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy nekünk nincsenek klasszisaink, olyan futballistáink, aki rendre eldöntik a fontos meccseket – mégiscsak a negyedik kalapból húztak minket a sorsolásnál. De van erőnk, tartásunk, elszántságunk, jó szakmai stábunk, és ország-világ láthatta, különösen Horvátország és Wales ellen, hogy csapatmunkával mennyi minden elérhető. Azt mondom, legyen ez az alap!

– Jönnek a szlovákok és az azeriek, megyünk Horvátországba és Walesbe – mit vár a hátralévő négy Eb-selejtezős csatától?
– Először is: nem szabad, hogy megtévesszen bennünket a csoport jelenlegi állása. Másodszor: borzasztóan nehéz lesz a folytatás, efelől ne legyenek kétségeink. De ahogy az imént jeleztem, csapatmunkával, megfelelő koncentrációval, a ránk bízott feladatok elvégzésével jó eredményeket érhetünk el. Manapság ritka, hogy egy válogatott fölényesen megveri riválisát, ebben a mezőnyben egy-egy gól dönthet pontokról, győzelemről, kijutásról. Férfimunka, amit eddig letettünk az asztalra, erőt kell adnia a folytatáshoz. Mert az út végén oda érkezhetünk, ahová korábban magyar válogatott még soha: Európa-bajnoki mérkőzéseket játszhatunk Magyarországon, magyar közönség előtt! Mi, akik ott voltunk a 2016-os franciaországi kontinenstornán, fantasztikus élménnyel gazdagodtunk, s beleborzongok, hogy milyen érzés lehet ugyanezt átélni Magyarországon a magyar szurkolókkal. Nem hiszem, hogy a sportban létezik ennél csodálatosabb.