Az 56 éves Olekszij Mihajlicsenko ezer szállal kötődik a Dinamóhoz: játékosként a kijevi volt az egyetlen hazai klubja, amelyben szerepelt a nyolcvanas években, majd a Sampdoriánál eltöltött egy idény után 1991-től öt évig még a skót élvonalban szereplő Rangers játékosa volt a tejfelszőke hajáról ismert támadó középpályás.
Mihajlicsenko visszavonulása után öt éven keresztül Valerij Lobanovszkij segítője volt a Dinamo Kijevnél, majd a legendás szakember 2002-es halála után két évig a klub vezetőedzőjeként dolgozott, két bajnoki címet és 2003-ban Ukrán Kupát nyert a csapattal.
Ezt követően négy idényen át az ukrán U21-es válogatottat irányította, majd 2008 januárjától a felnőtt válogatott kispadjára került, ám miután nem sikerült kivezényelnie a csapatot a 2010-es világbajnokságra, távozott. Azóta a Dinamo Kijev vezetőségében ténykedett, többnyire sportigazgatóként, ám ha kellett, segédedzőként lett része a szakmai stábnak.
Mihajlicsenko 1987 és 1991 között játékosként 36 alkalommal szerepelt a szovjet válogatottban – tagja volt az 1988-as szöuli olimpiát megnyerő szovjet válogatottnak is. Összesen kilenc gólt szerzett a szbornaja színeiben, az utolsót éppen a Népstadionban a magyar válogatott ellen 1991 áprilisában Európa-bajnoki selejtezőn.
MIHAJLICSENKO UTOLSÓ GÓLJA A VÁLOGATOTTBAN
A szovjet után a Független Államok Közösségének válogatottjában is pályára lépett öt alkalommal 1992-ben, majd még kétszer a frissen alakult ukrán nemzeti csapatban is játszott.
Arról nem szólnak a hírek, hogy Mihajlicsenko mennyi időre szóló szerződést kapott a klubnál, ám annyit tudni, hogy stábjában helyet kapott korábbi csapattársa, Vadim Jevtusenko, valamint az U21-es csapatnál dolgozó Szerhij Fedorov.