Freiburg: A siker receptje a mentalitás – Sallai Roland

– Ha a statisztikáit nézzük, rögtön megduplázta a Köln elleni tizenegy percét, hiszen szombaton a Borussia Dortmund ellen huszonkettőt töltött a pályán a Bundesligában. Miként élte meg a bravúros pontszerzést?
– Mindig örülök, ha az edzőm bizalmat szavaz nekem, jól ment a játék, szerintem éltem a lehetőséggel – válaszolta a Nemzeti Sport érdeklődésére Sallai Roland, a Freiburg 22 éves, 13-szoros válogatott szélsője, aki a hazaiak második egyenlítő gólja előtt ívelte át a labdát Vincenzo Grifónak, s ő úgy továbbította középre, hogy Manuel Akanji lábáról a saját kapujába pattant, így honfitársunk tevékeny részt vállalt a 2–2-es döntetlen kiharcolásában. – Készültünk a Dortmund labdarúgóiból, tudtuk, hogy többet lesz náluk a labda, és inkább az ő akaratuk érvényesül. Christian Streich vezetőedző kérését megvalósítottuk, kontratámadásainknak köszönhetően többször hoztuk kényelmetlen helyzetbe az ellenfél védőit. Mindent összevetve: nagyon jó meccsen vagyunk túl.

– Már a szombati összecsapás előtt kiemelten foglalkozott csapatával a Bild. Az elemzés a Freiburg sikeres menetelésének hátterét vizsgálta, a vezetőedző mellett bemutatta a játékosokat is. Minek köszönhető, hogy hét fordulót követően ugyanannyi pontot szereztek, mint a címvédő Bayern München vagy az RB Leipzig?
– A siker receptje a mentalitás. Egyedülálló csapatunk van a Bundesligában, játékostársaimmal kitesszük a szívünket-lelkünket a pályára, szó szerint csúszunk-mászunk a jó eredményekért, ahogyan a BVB ellen is. Nem rémülünk meg a vetélytársainktól – idegenben az eddigi három bajnokinkat megnyertük –, bátran és önbizalomtól duzzadva futballozunk. Ezért állunk előkelő helyen a tabellán.

– A nyári felkészülés során volt egy elejtett mondata, amely szerint a Freiburg megcélozhatja az európai kupaindulást. Miután a klub története egyik legjobb rajtját vette, elmondhatjuk, hogy megérezte.
– Ettől függetlenül az elsődleges cél még mindig a bennmaradás. Remélem, hamar elérjük, és utána álmodhatunk nagyobbat. Örülök a menetelésünknek, tényleg jól állunk, de nem szeretnék semmit elkiabálni.

– Talán kijelenthetjük, hogy a Dortmund kedves a szívének, hiszen eddigi három fellépésén három döntetlent ért el ellene.
– Az első két összecsapásom még az APOEL színeiben volt, jól emlékszem, mekkora élmény volt a Bajnokok Ligája csoportkörében játszani. Ugyanakkor a szombati találkozó is szép emlék, utána hosszasan beszélgettem Christian Streichhel, aki megerősítette, hogy jól végeztem a munkámat.

– Mennyire fontos az edző személye?
– Christian Streich neve szinte már összeforrott a csapatéval. Kommunikatív ember, akire bármikor lehet számítani, ráadásul mérkőzés közben is tud változtatni a játékon. Tőlem türelmet kért, mert a súlyos sérülésemet követően fokozatosan próbálnak terhelni. Labdarúgóként minden vágyam, hogy minél több mérkőzésen szerepeljek, erről igyekszem meggyőzni az edzői stábot a gyakorlásokon. Mindent megteszek a csapatba kerülésért, a hozzáállásom biztosan nem változik meg.

– Kitartásának köszönhetően visszatérhetett a válogatottba a szlovákok elleni Eb-selejtezőn. Elégedett volt a játékával?
– Nem panaszkodhatok a teljesítményemre, akkoriban meccshiányban szenvedtem, ahhoz képes sikerült támogatnom a támadásainkat. Erővel a hetvenedik percig bírtam, igyekeztem mindent kiadni magamból.

– Sorsdöntő meccseket játszik a héten a válogatott, előbb Horvátországgal, majd Azerbajdzsánnal. Számít, hogy egyszer már megtréfáltuk a horvátokat?
– Horvátország a favorit, de nem „feltartott kézzel” utazunk Splitbe. Kiegyenlített a küzdelem a csoportunkban, láthattuk, hogy az előző fordulóban az azeriek pontot szereztek Modricék ellen. Mennyit ér a hazai győzelmünk a horvátok ellen? Nehéz választ adni, mert minden futballista máshogy közelítene ehhez a kérdéshez. Volt pozitív hozadéka a márciusi találkozónak, amire biztosan lehet építeni, ha más nem, lelkileg jelent sokat, hogy tudjuk, meg lehet verni őket is. Ehhez azonban pontról pontra be kell tartanunk Marco Rossi szövetségi kapitány utasításait, és meg kell szolgálnunk a megtiszteltetést, hogy viselhetjük a címeres mezt. Küzdenünk kell egymásért, a hazáért, no meg azért, hogy kijussunk az Európa-bajnokságra.