Légiósok: „Nekem is tetszett” – Holender a góljáról, az akaratról, az Eb-részvételről

– „Boldoggá tett Holender játéka, remekül futballozott, ráadásul szép gólt lőtt.” Tudja, ki nyilatkozott így a Young Boys elleni mérkőzés lefújását követően?
– Ha nem tévedek, a vezetőedzőnk, Maurizio Jacobacci – felelte érdeklődésünkre a vasárnapi meccset 2–1-re megnyerő Lugano hatszoros magyar válogatott támadója, Holender Filip. – Örülök, ha elégedett volt velem, mert a játékos számára az edző véleménye a legfontosabb. Bár azt hozzáteszem, a pályán nem az hajt, hogy az edzőm elismerését kivívjam, sokkal inkább, hogy a csapatomat segítsem.

– Ami azt illeti, vasárnap igen tetszetős góllal segítette három ponthoz a Luganót.
– Nekem is tetszett. A felezővonal közelében vettem át a labdát, meglódultam vele, majd tizenhét-tizennyolc méterről kilőttem a hosszú sarkot. Nem állítom, hogy karrierem legszebb gólja volt, de csúnyának se mondanám. Habár én még egyetlen gólt sem találtam annak, amit az én csapatom szerzett.

AZ A BIZONYOS GÓL

– Feltételezem, Luganóban sokat veregették a vállát, de St. Gallenből is kapott köszönő táviratot?
– Onnan nem, persze nem is várom el. Más kérdés, hogy ott is örülhettek a győzelmünknek, mert így a Young Boys nem állt a tabella élére. Nagy tett, hogy legyőztük, mégiscsak Svájc egyik legerősebb klubjáról van szó. Ráadásul, mint utóbb megtudtam, a Lugano tizennyolc év után nyert újra hazai pályán a Young Boys ellen.

– Néhány hetet az idei első győzelmükre is várniuk kellett...
– Tény, nem kezdtük jól az évet, egy döntetlennel és két vereséggel szerénykedtünk vasárnap délutánig. A sikerre azért is volt nagy szükségünk, mert szombaton a kieső helyen álló Thun, illetve az osztályozót érő pozíciót elfoglaló Neuchatel Xamax is nyert, de azzal, hogy mi is győztünk, maradt a hétpontos távolság közöttünk. Mindamellett nem a kiesés elkerüléséért küzdünk, hanem azért, hogy a hetedik helynél feljebb lépjünk. Arra nincs valós esély, hogy a dobogóra felkapaszkodjunk, de az ötödik hely elérhető. Ebben a mezőnyben az sem lebecsülendő.

– Megszokta, megszerette Luganót?
– Köszönöm, ma már minden rendben van.

– Nem hiányzik semmi Magyarországról?
– De, a Honvéd. Mégiscsak tíz évet töltöttem Kispesten, nem is volt könnyű váltani ennyi idő után. Amit reméltem, a bajnokságtól is megkaptam, szerintem léptem egyet előre azzal, hogy itt játszom. A meccsek tempója magas, de nincs gond, bírom.

– Erre utal, hogy az október végén menesztett Fabio Celestini után Maurizio Jacobacci is számol önnel.
– Egy új edzőnél mindig bizonyítani kell, a jelek szerint nekem sikerült. Jóllehet, úgy állok az egészhez, hogy ami tegnap elég volt, holnap már nem, ezért nap mint nap meg kell mutatnom, hogy megállom a helyem ezen a szinten. Főleg légiósként.

– A vasárnapi volt a harmadik gólja az idényben. A májusi zárásig hányat tenne még hozzá?
– Minél többet. Ez nyilván függ attól is, milyen poszton játszom. Ha három támadóval állunk fel – mint legutóbb –, többnyire a jobb szélen kapok szerepet, de voltam már középcsatár is.

– Igaz, hogy a Young Boys ellen azért volt csak hetven percig a játéktéren, mert meghúzódott?
– Szerencsére nem igaz. Kaptam egy rúgást, ami miatt le kellett jönnöm, ám hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nincs nagy baj, a hét közepén már teljes értékű edzésmunkát végezhetek.

– Ez feltehetőleg jó hír Marco Rossinak is.
– Remélem! Nem vitás, kizárólag abban az esetben számíthatok a szövetségi kapitány meghívójára, ha rendszeresen játszom, sőt jól játszom a Luganóban.

– És március huszonhatodikán?
– Mondjuk, akkor is. Sokan nyilatkoztak már a Bulgária elleni Európa-bajnoki pótselejtező kapcsán, én csak annyit jegyeznék meg, hogy nagy feladat lesz.

– Megoldható?
– Amit nagyon akar az ember, és mindent megtesz érte, általában eléri – bár egy-egy meccsen még ez sem feltétlenül elegendő a sikerhez.

– Ezzel a lendülettel el is érkeztünk március harmincegyedikéhez.
– Arról a napról akkor beszéljünk, ha nyertünk Szófiában. Mindig pozitívan gondolkodom, hiszek is abban, hogy Izlanddal vagy Romániával az Eb-részvételért csatázhatunk, de egyelőre maradjunk ennyiben.

– Azért csak eljátszott a gondolattal, milyen lenne a tömött Puskás Arénában ünnepelni a kijutást.
– Az Uruguay elleni stadionavató óta tudjuk, milyen felemelő érzés csaknem hetvenezer magyar szurkoló előtt futballozni. Azóta kívánjuk, hogy ismét részünk legyen benne. S igen, nagyon vágyunk arra, hogy amikor a legjobban kell, nyerjünk.