Légiósok: Részben a válogatott miatt szerződtem Lengyelországba – Vida

– Hogy tetszik a piros-kék mez?
– Szép emlékeket ébreszt – válaszolta Vida Kristopher, aki a szlovákiai DAC-tól szerdán a lengyel bajnoki címvédő Piast Gliwicéhez igazolt. – Pályafutásom kezdetén, a Vasasban már viseltem hasonlót, jó érzéssel tölt el, hogy visszatérhetek ehhez az színösszeállításhoz.

– Az utóbbi három és fél évben sárga-kékben futballozott. Milyen emlékekkel távozik Dunaszerdahelyről?
– Amikor huszonegy évesen megérkeztem a csapathoz, az új stadionnak és az akadémiának szinte csak a tervei léteztek. Elképesztő, mekkora fejlődés ment végbe azóta mind az infrastruktúrában, mind az eredményekben. Hatalmas élmény volt együtt felnőni a klubbal. Nemrégiben néztem meg a búcsúvideót, amellyel elköszöntek tőlem, rengeteg kedves emlék jött elő, el is érzékenyültem. Kizárólag pozitívan gondolok vissza a dunaszerdahelyi időszakra. Kis hiányérzet egyedül amiatt van bennem, hogy a szombati mérkőzést követően vasárnap Lengyelországba kellett utaznom, és nem tudtam személyesen elköszönni mindenkitől. Remélem, lesz alkalmam visszamenni és pótolni.

– A Piast Gliwice honlapja szintén rövid videóban mutatta be a szurkolóknak. Milyenek az első benyomásai az új csapatáról?
– A hétfői és a keddi napom szinte teljes mértékben felmérésekkel és a szerződés részleteinek pontosításával telt, először szerdán edzettem együtt a játékosokkal. Mindenki nagyon nyitott és segítőkész. A keretnek két korábbi csapattársam is tagja, Tomás Hukkal a DAC-ban, Piotr Parzyszekkel a holland De Graafschapban játszottam együtt. A fő nyelv a lengyel, az edzői stáb is tagjai is lengyelül beszélnek egymással, ezért minél hamarabb igyekszem elsajátítani az alapszintű tudást, de szerencsére a többség jól beszél angolul, így minden adva van a gyors beilleszkedéshez.

– Másfél hete még szlovák bajnokit játszott, sokakat derült égből villámcsapásként ért, hogy váltott. Hirtelen jött a lehetőség?
– A Piast már a nyáron szeretett volna megszerezni, de nem sikerült megállapodnunk. Ennek ellenére figyelte a teljesítményemet, és mivel az őszi szezonban is jól ment a futball, gólokkal, gólpasszokkal segítettem a DAC-ot, a télen ismét megkeresett. Az utóbbi hetekben aztán felgyorsultak az események.

– Mi motiválta leginkább a váltásban?
– Hamarosan huszonöt éves leszek, szerettem volna egy szinttel feljebb lépni. A lengyel élvonal erősebb, több a jó csapat, és sokan követik. A címvédőhöz érkeztem, amely a jelenlegi idényben is jól szerepel. A bajnokságban közel áll a dobogóhoz, az alapszakaszt jó eséllyel a felsőházban zárja, és a rájátszásban már lehet felfelé nézegetni. A kupában szintén érdekelve van, annak megnyerése is lehet a cél. Nagyon ösztönöz, hogy bizonyítsam, ebben a csapatban is kiemelkedő teljesítményre vagyok képes.

– A játékostársakat már említette, de hogyan tetszik a város, találkozott már a klub szurkolóival?
– Gliwicét méretre és hangulatra Székesfehérvárhoz tudnám hasonlítani, jelentősen nagyobb, mint Dunaszerdahely. A környéken található Katowice, nem sokkal messzebb Krakkó. Most hotelben lakom, valószínűleg a jövő héten költözöm egy apartmanba. A drukkereknek jövő hét szerdán mutatkozhatok be leghamarabb, akkor lesz a következő hazai bajnoki mérkőzésünk.

– Pénteken a Raków ellen játszanak. Elképzelhetőnek tartja, hogy már azon a mérkőzésen lehetőséget kap?
– Csütörtökön edzek másodszor együtt a csapattal, utána utazunk, de ha az edzői stáb számol velem és a papírjaim is rendben lesznek, nagyon jó formában érzem magam, készen állok.

– Mit gondol, a Piast Gliwicéből könnyebben bekerülhet a magyar válogatott keretébe?
– Részben ezért is szerződtem Lengyelországba. Az, hogy Dunaszerdahelyen meghatározó játékos voltam az utóbbi időben, elégnek bizonyult a kerettagsághoz, de ennél többet akarok. Ha tovább fejlődöm és erősebb csapatban, magasabb szinten is megállom a helyem, valószínűleg több esélyem lesz rá, hogy a piros-kék mellett a piros-fehér-zöld szerelést is magamra húzzam.