DAC: Vida Máté kicsit még vár a visszatéréssel

– Mit mutatott a csütörtöki MR-vizsgálat?
– Szerencsére minden rendben – felelte lapunknak Vida Máté, a DAC 24 esztendős középpályása, aki a tavaly júniusi, Rózsahegy elleni Szlovák Kupa-elődöntő visszavágóján külsőtérdszalag-szakadást szenvedett, és azóta egyetlen meccsen sem lépett pályára. – Eddig a tervek szerint halad a rehabilitációm, egy hete már ismét a csapattal készülök, de mivel pályafutásom első súlyos sérülését igyekszem magam mögött hagyni, még élénken élnek bennem a fájdalmas pillanatok. Kicsit nyugtalan voltam, ezért akartam újabb vizsgálatot a héten, de szerencsére minden rendben a térdemmel.

– Immár teljes értékű edzésmunkát végez?
– A futások, a sprintek és az irányváltások mennek, de az ütközéseket, a test test elleni párharcokat még kerülöm. Hat és fél hónapja sérültem meg, néhányan azt mondták, korai még a visszatérés, mások azt, hogy nem kell tovább várnom. Végül átgondoltam a helyzetemet, és a szakmai stábbal közösen úgy döntöttünk, kicsit visszaveszek, nem csinálok presztízskérdést abból, hogy az első vagy a harmadik tavaszi bajnokin lépek-e először pályára. Így aztán még várunk azzal, hogy az edzéseken az egymás közötti játékba is beszálljak.

– Érez még némi félelmet?
– Egyelőre élénken él bennem a sérülés, nem tagadom, kicsit tartok a visszatéréstől. A lábammal minden rendben, a térd körüli izmokat is megerősítettük, de szeretnék kis időt adni magamnak arra, hogy semmiben se akadályozzon a sérülésem emléke. Egy hete edzek a csapattal, bízom benne, hogy két-három hét múlva már minden rendben lesz.

– Ha február közepén, az első tavaszi fordulóban mégis a kezdőcsapatba állítja Bernd Storck vezetőedző, készen áll a feladatra?
– A fizikai mutatóimmal nincs gond, a futásoknál rendre elöl vagyok, egyedül a laktátteszt mutatja azt, hogy az erőnlétem még nem százszázalékos. A következő hetekben ezen is sokat dolgozunk majd, a bajnoki rajtra nem lesz probléma a kondíciómmal.

– Lelkileg mennyire viselte meg az utóbbi fél év?
– Akadt olyan pont, amikor tragikusnak ítéltem meg a helyzetemet. A DAC és a válogatott is remekül szerepelt ősszel, sorra jöttek a győzelmek, én pedig mindebből kimaradtam. Természetesen örültem a társak sikerének, de nagyon nehéz volt tévéből nézni a többiek örömét.

– Mit vár saját magától a tavaszi szezonban?
– Tekintve, hogy a válogatott kijutott az Európa-bajnokságra, mindennap azért dolgozom, hogy már a márciusi világbajnoki selejtezőkön számolhasson velem a szövetségi kapitány. A hosszú kihagyás után nyilván nem remélhetek azonnal meghívót, de szeretnék olyan teljesítményt nyújtani, hogy ha számít rám Marco Rossi, akkor a formámmal ne okozzak neki csalódást. Emiatt értelemszerűen a DAC kezdőcsapatába is szeretném visszaverekedni magam, de természetesen megértem, ha eleinte ott is csak a kispadon jut nekem hely. A lényeg, hogy újra érezzem a meccsek hangulatát, sajnos az utóbbi fél évben ez teljesen kimaradt az életemből.

– Lát esélyt arra, hogy bekerül az Európa-bajnokságra készülő keretbe?
– Minden labdarúgó tisztában van a saját képességeivel, érzésem szerint ha egészséges leszek és visszanyerem a sérülésem előtti formámat, akkor esélyem nyílik arra, hogy meghívót kapjak az Eb-re készülő keretbe. Május még messze van, az elsődleges célom, hogy sérülés nélkül futballozzam végig a tavaszt, és minél jobb teljesítményt nyújtsak. Minden más csak utána következhet.

– Nyáron lejár a szerződése Dunaszerdahelyen. Tárgyaltak már a hosszabbításról?
– Szívesen maradnék a DAC-nál, nagyon jól érzem magam, és a sérülésem után itt szeretném újra megtalálni a legjobb formámat. A klub mindenben támogat, de még nem beszéltünk a közös folytatásról.

– Úgy tudjuk, hogy Oroszországból és Lengyelországból is érkezett önért ajánlat, sőt, Magyarországról is keresték.
– Érzésem szerint rengeteg pozitívumot rejt a jövőm, egyelőre azt gondolom, hogy nem vagyok abban a korban, hogy visszatérjek Magyarországra. Nekem is meglepő, hogy sérülésem dacára több ajánlatom van, de rövid távon a zökkenőmentes visszatérés a legfontosabb. Ahogy mondtam, nagyon jól érzem magam Dunaszerdahelyen, meglátjuk, mit hoz a jövő.

– Rendben, akkor koncentráljunk a jelenre. Megnyerheti a DAC a bajnokságot?
– Kevés nagyobb kihívást látok magam előtt annál, mint hogy végre megelőzzük a Slovant... A válogatottság mellett az egyik legnagyobb motivációm a következő hónapokat illetően, hogy akár a Szlovák Kupában, akár a bajnokságban aranyérmet akasszanak a nyakamba. Az utóbbi években a Slovan kihasználta, hogy bővebb a kerete, és míg mi rendre fontos pontokat hullajtottunk el az ősszel, ők behúzták a meccseiket, így tavaszra jelentős pontelőnyre tettek szert. Most viszont másként alakult, mindössze öt pont a különbség, úgyhogy van esély az előzésre.