Légiósok: Ne szépítsük, kicsit perifériára kerültem – Novothny

– Egy percre sincs megállás?
– A koronavírus-helyzet miatt nagyon sűrű volt a decemberi program – felelte lapunknak Novothny Soma, a Bundesliga 2.-ben szereplő Bochum 26 esztendős csatára. – December huszonharmadikán még a Mainz otthonában játszottunk Német Kupa-meccset, és mivel január másodikán már bajnoki várt ránk, szilveszterkor és az új év első napján is edzettünk. Sajnos nekem akkor már csak a regeneráció jutott, miután a karácsonyt követő első edzésen kisebb izomsérülést szenvedtem: a tréning végén, az utolsó lövésnél szakadt be minimálisan a combhajlító izmom. A vizsgálatokat követően két hét pihenőt írt elő az orvosi stáb, így még a hétvégén sem lehetek a keretben. Nem súlyos a sérülés, a jövő héttől reményeim szerint ismét teljes értékű munkát végezhetek, de nem akartuk, hogy esetleg korán térjek vissza, és jobban beszakadjon az izom.

– Jelen állás szerint a negyedik helyen álló csapatba térhet vissza. A tavaszi idényben egyértelműen a feljutás a cél?
– Amióta a klub a másodosztályban szerepel, minden idénynek úgy vágott neki, hogy az utolsó fordulóig versenyben kell lenni a feljutásért. Legutóbb ez nem sikerült, a nyolcadik helyen végzett a Bochum, most viszont minden megvan ahhoz, hogy elérjük a célunkat. Minőségi játékosok alkotják a keretet, egységes a csapat, és több olyan meccset is megnyertünk, amelyen nem játszottunk igazán jól. Márpedig sokszor az ilyen találkozók billentik a mérleg nyelvét egyik vagy másik csapat felé.

– Mennyire lesz nehéz segítenie a Bochumot?
– A kezdés remekül sikerült, októberben és november elején rendre megkaptam a lehetőséget, gólt lőttem, gólpasszt adtam, viszonylag hamar beverekedtem magam a kezdőcsapatba. Ezt követően a vezetőedzőnk változtatott a felálláson, és az addig szélsőként szereplő Simon Zollert középcsatárként küldte pályára. Azóta többnyire az előző bajnokságban tizenhárom gólig jutó Silvere Ganvoula és én is a kispadról várom a kezdő sípszót, ne szépítsük, kicsit perifériára kerültem. Ennek nyilván nem örülök, de tudtam, hogy ebben az osztályban nagy a konkurenciaharc. Próbálok minél többet kihozni a helyzetből, az edzéseken pedig bizonyítani, hogy helyem van a csapatban.

– Mit gondol, profizmus tekintetében van bármi különbség a német első és másodosztály között?
– Tekintve, hogy a német másodosztály csapatainak hetvenöt százaléka korábban szerepelt az élvonalban, szerintem nincs. Az infrastruktúra és az edzőpályák állapota kifogástalan, minden reggel mérésekkel kezdünk, a játékosok az aktuális állapotuknak megfelelő, személyre szabott edzésmunkát végeznek.

– Együttese minden héten győzelmi kényszerben lép pályára?
– Alapesetben nyilván így lenne, de szurkolók nélkül sokkal kevésbé érezni a nyomást. Sajnos azóta, amióta Németországba szerződtem, egyszer sem játszhattam tömött lelátók előtt. Korábban legfeljebb kétezer nézőt engedtek be, az újabb szigorítások óta viszont zárt kapuk mögött játszunk.

– A Ruhr-vidéken mennyire érezteti hatását a járvány?
– Olyannyira, hogy amikor sérült voltam, nem mehettem ki a stadionba megnézni a meccset, mert csak azokat engedik be, akiknek tényleg ott is kell lenniük. Bevallom, még a városból sem láttam sokat, a párommal eddig egyszer tudtunk elugrani Kölnbe, és ennyiben ki is merült a városnézés. Mindenki az otthona és az edzőpálya között ingázik, a szupermarketeken és a gyógyszertárakon kívül minden zárva tart, és a lakásod tizenöt kilométeres körzetéből engedély nélkül nem mozdulhatsz ki. Jelen állás szerint január utolsó napjáig lesznek érvényben ezek az intézkedések, de senki sem tudja, mi következik utána.