Kerkez Milos: Minden követ megmozgattak, hogy a Milan labdarúgója legyek

You can read the story in English here!

– Valóban az utolsó pillanatig nem tudott az AC Milan érdeklődéséről?
– Gyorsan történt minden – felelte lapunknak a 17 esztendős, vajdasági születésű Kerkez Milos, aki a napokban Győrből igazolt a világhírű olasz AC Milan együtteséhez. – Úgy voltam vele, szeretnék csak a futballal foglalkozni, edzésekre járni, fejlődni. Édesapám és a menedzserem, Kaposi Dániel a háttérben dolgozott azon, hogy minél jobb helyre kerüljek.

– Vitték volna Belgiumba, és más országokból is érdeklődtek. Egyértelmű volt, hogy a milánóiakat választja?
– Miután az első telefonos beszélgetésen túl voltunk Paolo Maldinivel és Frederic Massara sportigazgatóval, biztos voltam benne, hogy Milánóba akarok menni. Onnantól egy percig sem volt kérdés, melyik klub labdarúgója akarok lenni.

– Nem esett le az álla, amikor magángépet küldtek önért Magyarországra?
– Ha jól tudom, csak azért alakult így, mert kevés idő volt az átigazolási időszak végéig. De ez is csak azt mutatja, hogy valóban meg akartak szerezni, minden követ megmozgattak, hogy a Milan labdarúgója legyek. Tényleg gyorsan történt minden, igazából felfogni is alig volt időm, mi zajlik körülöttem. Természetesen nagy élmény volt, hogy magánrepülőgépet küldtek értem.

– Paolo Maldini személyes kérésére került a klubhoz. Milyen volt a találkozás a milánóiak legendájával?
– Kedves és közvetlen volt. Óriási élmény ilyen személyiséggel találkozni. Gyerekként sokat néztem videofelvételeken a játékát, és az első tapasztalataim alapján mondhatom, most is ugyanolyan kisugárzása van, mint a futballpályán volt. Sokat beszélgettünk, rengeteg jó tanáccsal látott el. A világ egykori legjobb balhátvédjéről beszélünk, és miután én is ezen a poszton szerepelek, minden szavára érdemes odafigyelnem.

– Nem tart attól, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét?
– Tisztában voltam vele, hogy nem lesz egyszerű a felnőttkeretbe bekerülni, de úgy vagyok vele, a lépcsőfokokat így is, úgy is meg kell ugranom. Szerintem csak így lehet fejlődni és előrelépni. Tisztában vagyok a képességeimmel, és mindent megteszek, hogy minél előbb bemutatkozzak az első csapatban.

– Lát erre reális esélyt?
– Őszintén szólva most még nem, mert erőnlétileg egyelőre nem tudom felvenni a versenyt a felnőttkeret játékosaival. De ha elkezdek velük edzeni, biztos vagyok benne, hogy ugrásszerűen fejlődök, és megoldom a rám váró feladatokat. Nincs rajtam nyomás, senki sem várja el, hogy azonnal szintet lépjek. Hallottam, hogy hosszú távon Theo Hernández cseréjeként tekintenek rám, de engem ez is csak inspirál. Tudom, hogy a klubnak tervei vannak velem, nem véletlenül vagyok itt.

– Igaz, hogy annak idején a középpályán kezdett futballozni?
– Igen. Először kicsit mérges is voltam, hogy hátravittek védőnek, mert szerettem a középpályán játszani. Amikor Győrben felkerültem a felnőttcsapathoz, Boér Gábor, akkori vezetőedzőnk a hátvédsor szélén próbált ki, és jól is ment a játék. Sokan mondták, mindenem megvan ehhez a poszthoz, és egy idő után megszerettem. Beláttam, hogy a bal oldali védő a legmegfelelőbb poszt nekem. Gyerekkoromban a gólszerzés éltetett, most már a védekezésre figyelek.

– Reggeltől estig az utcán rúgta a labdát?
– A testvéreimmel órák hosszat a kertben rúgtuk a labdát. Vacsorára is alig lehetett bennünket bekönyörögni.

– A milánói edzőközpontban más körülmények között rúghatja a labdát. Hogyan képzeljük el a bázist, űrtechnológiával van felszerelve?
– Kitűnőek a körülmények. A pályák hihetetlenül jók, a környezet rendezett, az étterem is nagyon jó. A klubnál mindenki segítőkész, kedvesen fogadtak, nincs okom panaszra.

– Zlatan Ibrahimoviccsal találkozott már?
– Még nem, de nagyon várom már.

– Mit gondol, miért figyelt fel önre Paolo Maldini?
– Sok felvételt megnézett rólam, a mentalitásom fogta meg. Amikor felmegyek a pályára, nem ismerek elveszett labdát, mindent megteszek a győzelemért. Mint annak idején Paolo Maldini.