A Nemzeti Sport dániai felfedezettje Magyarországért szeretne küzdeni

Öt éve, 2016 decemberében kereste meg szerkesztőségünket a Dániában élő Németh Tamás, aki fia, az akkor kilencéves Hunor példáján keresztül mutatta be nekünk a dán utánpótlás-nevelés rendszerét. Az ő történetük inspirálta a Nemzeti Sport Online-on akkor induló, Külföldi tapasztalatok sorozatunkat, melyben a labdarúgásban külföldön tapasztalatokat szerző olvasóink beszámolói alapján nyújtottunk betekintést több ország labdarúgásának hátországába.

A Magyarországon született, de kisgyermekkorától Dániában élő Németh Hunor Vajk már kilencévesen is a kiemelt tehetségek közé tartozott az FC Köbenhavnnél, és a megkezdett útról azóta sem tért le. A büszke édesapa pedig gondoskodott arról, hogy itthon is felfigyeljenek a kis srácra. A közösségi oldalakra feltöltött, igen látványos, labdás trükkjei a hazai kereskedelmi médiában is megjelentek, az NSO-n pedig az elmúlt években is folyamatosan nyomon követtük a fejlődését, szereplését a nemzetközi utánpótlástornákon. Három éve megosztottuk a Hertha elleni „felhőfejesét” (11 éves gyerekeknél meglehetősen ritka a fejes gól) és beszámoltunk az öt góllal záruló angliai túrájáról, mely során a Manchester Citynek is betalált.

Az időközben kétszer is klubot váltó középpályás 2021-ben válaszúthoz érkezett: tavasszal előbb meghívót kapott a dán korosztályos válogatottba, nyáron pedig a magyar U15-ös együttesbe is, és a múlt héten, Szlovénia ellen be is mutatkozott a magyar csapatban. Azóta már a dánok is hívták újra, de megköszönve a lehetőséget, a család jelezte, Magyarország mellett döntöttek.

„Hunor négyéves kora óta focizik, nyolcesztendősen került az FC Köbenhavn U10-es csapatához, 10 és 12 éves kora között tett egy kis kitérőt az FC Nordsjaellandnál, családi okok miatt, majd visszatért a koppenhágaiakhoz – elevenítette fel a Nemzeti Sportnak fia történetét a korosztályos válogatottbeli bemutatkozás után Németh Tamás. – A múlt év volt a legsikeresebb az FC Köbenhavnnél, hiszen U14-ben megnyerték a regionális ligát, a Dán Kupát, a döntőben mesterhármast rúgott és különdíjat is kapott, majd év végén az FCK megválasztotta az U14-ben az év játékosának. Így vágtunk neki a 2021–2022-es idénynek, amely először egy dán válogatott összetartással indult, mert először a dán szövetségtől kaptunk meghívót, majd amikor augusztusban megcsörrent a telefonom, hogy menni kéne összetartásra Telkibe is, nem volt kérdés, hogy Hunor oda is elutazik. Sok minden szólt volna a dán válogatott mellett, a csapattársak ismerete, a nagyon magas színvonalú dán képzés, a felnőttválogatott szintjén is látható sokoldalú, kreatív dán játék, a hely és a dán nyelv ismerete is megvan. Viszont nem véletlen, hogy minden magyar válogatott meccset magyar mezben szurkoltunk otthon végig…

Így megbeszéltük Hunorral, hogy menjen el Telkibe, nézze meg, hogy érzi magát a srácokkal, mennyire fogadják be. Nyilván nem volt könnyű, hiszen ő volt az egyetlen, aki senkit sem ismert , a többiek jól ismerték egymást, mert vagy társak voltak, vagy ellenfelek. A beilleszkedés azonban nagyon könnyen ment, a srácok hamar befogadták, és már a második edzés után együtt lógtak, bandáztak a pihenőidőben, elismerték a játékát, mondták is neki: »Tesó, látszik, hogy nem itthon nőttél fel.« A körülmények a válogatottnál nagyon magas színvonalúak, az edzői és a szakmai stáb nagyon kedves, és nagy elismerés volt nekünk, hogy rögtön a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Ezek után Hunor szívesen jön haza a jövőben is, amint visszatért Dániába, mondta is: már most hiányoznak a srácok. Közben hívtak ismét a DBU-tól (a dán szövetség – a szerk) is, de elmondtam, hogy a fiam a magyar válogatottban szeretne játszani, amit a klubjánál is megértettek és készek együttműködni az MLSZ-szel.”

Németh Hunor múlt kedden végigjátszotta a Szlovénia elleni, 2–2-es döntetlennel végződő mérkőzést az U15-ös válogatottban, ez volt a Sándor György szövetségi edző által irányított korosztály bemutatkozó mérkőzése. Az egyik gólt a kiváló rúgótechnikájú dániai légiós kipattanó szabadrúgásából szerezte a csapat. Aztán két nappal később újabb meccs következett a szlovénok ellen, amely gól nélküli döntetlennel zárult, azon Németh a 61. percben állt be.

„Nagyon jó élményeket szereztem a magyar válogatottnál – nyilatkozta a debütálás kapcsán Németh Hunor. – Egy nappal a meccs előtt még izgultam, a meccs napján viszont már csak élvezni akartam a játékot, hogy minél jobb teljesítményt tudjak nyújtani. Az edzők és a társak is dicsértek, biztattak, hamar megtaláltuk a közös hangot. A meccs tempója hasonló volt, mint Dániában, de kicsit más futballt játszottunk, jobban védtük a területeket, míg Dániában már a saját térfelén letámadjuk az ellenfelet. A körülményekben különbség volt, hogy a magyar csapatnál már az első összetartáson mérték a futásmennyiséget, részletes visszajelzést kaptunk a teljesítményünkről, a dánoknál a tavaszi összetartáson ilyen még nem volt. Az, hogy a magyar és a dán válogatott közül melyiket választanám, számomra sosem volt igazán kérdés. Amikor kisgyerekként leültem a tévé elé és láttam a dánokat, még ha szurkoltam is nekik, ugyanolyan volt, mintha bármelyik más csapatot látnám. A magyar válogatott mérkőzéseit nézni, mezbe öltözve szurkolni, izgulni azonban teljesen más érzés. Mindig is azt szerettem volna, hogy egyszer majd Magyarországért küzdhessek én is.”

Arra is kíváncsiak voltunk, mely játékosok stílusa áll hozzá közel, és talán meglepő, de nem a tinik körében topfavorit Cristiano Ronaldo, Lionel Messi párost említette.

„A magyarok közül Szoboszlai Dominik mindenki számára példa lehet, hogy ilyen fiatalon magas szinten tudott bemutatkozni. Korábbról pedig Gera Zoltánt említeném, szerettem nézni, ahogy vezérként irányítja a csapatot és Dominikhoz hasonlóan neki is kiváló a rúgótechnikája. A külföldiek közül Luka Modricot és Toni Kroost mondanám. Az az elegancia és nyugodtság, ami jellemzi a játékukat, számomra fantasztikus. Az ő stílusuk, talán a posztomból is fakadóan, közel áll hozzám. Hogy én hol szeretnék tartani öt év múlva? Addigra jó lenne az FCK első csapatához kerülni, játszani, mondjuk, harminc-negyven meccset a dán Szuperligában és bemutatkozni a magyar felnőttválogatottban...”

Azzal persze a család is tisztában van, hogy addig még hosszú út vezet, de ahogy eddig, ezután is ezért dolgoznak majd nap mint nap.

„Már kisgyerek korában figyeltem rá, hogy heti egyszer ússzon, s legalább heti háromezer labdaérintése legyen, ezért gyakorlatilag én és az anyukája hároméves korától kezdve labdázunk vele, és önképzéssel egész kreatív és magas szintre sikerül emelnem a posztspecifikus egyéni képzést nála, vele, s tizennégy esztendős koráig ez mindennapjaink részét képezte – mondta az édesapa. – Akár esett, akár fújt vagy fagyott, szakítottunk rá időt, hogy tréningezzünk. Olyan is volt, hogy kora reggel vagy késő este, amikor lett szabad hely a műfüves pályán, a saját kocsink reflektorával világítottunk, hogy tudjunk edzeni. Erre ma már nincs idő, hiszen Hunornak heti hat edzése van, plusz egy meccse, vagy négy-öt edzése, ám akkor két mérkőzése hetente. Jelenleg futballspecifikus erősítéseket végzünk, de járattam atlétikaedzőhöz is, hogy a futása még ökonomikusabb legyen. Próbálunk mindenre odafigyelni, ami növelheti valamilyen módon a teljesítményét, beleértve a mentális felkészítést is. Beszélgetünk vele a kihívásokról, a jövőről, a várható nehézségekről és a közelgő eseményekről, hogy egy adott meccsen mire koncentráljon.”

HUNOR MÁR 9 ÉVESEN IS SOK KÜLÖNMUNKÁT VÉGZETT

A pályán kívül is zajlik az élet, Csepregi György és a korábbi ferencvárosi játékos, Schultz Levente személyében már magyar menedzsereket is választott a család, hogy segédkezzenek Hunor ügyeinek intézésében, már csak azért is, mert az FC Köbenhavn jelezte, jövő tavasszal, amint a játékos betölti a 15. életévét, és a dán szabályok ezt lehetővé teszik, hároméves szerződést szeretnének vele kötni. Persze a pályán addig is sok feladat vár Németh Hunorra, aki a saját korosztálya mellett már a Köbenhavn U17-es csapatában is szerepel. Hamarosan például Németországba utazik a klubjával, majd Berlinből repül is haza Budapestre, hogy ismét pályára lépjen a válogatottban, ezúttal Észak-Macedónia ellen.

Az út folytatódik.