Kiss Tamást Hollandiában is megtapsolták a varsói gólpassza után

– Második meccsén gólpassz a válogatottban, elégedett lehet a bemutatkozásával. Mennyire volt begyakorolt figura a lengyelek elleni visszapassz a mélységben érkező Gazdag Dánielhez?
– Nyilván még jobb lett volna, ha gólt is tudok szerezni, de természetesen a gólpassz is nagy élmény, illetve az is, ahogy a válogatottban fogadtak a többiek, a stáb, jó érzés volt köztük lenni – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a kétszeres válogatott Kiss Tamás, aki nyáron került kölcsönbe a Puskás Akadémiától a holland SC Cambuurhoz. – A gólpassz előtt felnéztem, láttam, hogy érkezik Gazdag Dániel, és azt is érzékeltem, hogy, mint az ilyenkor általában lenni szokott, a védők a kaput védik, és a rövidre mozgó centerre, Szalai Ádámra figyelnek, aki így több védőt is lekötött. Ezért passzoltam visszafelé a második hullámban üresen érkező Gazdaghoz. Nem mondanám begyakoroltnak, inkább úgy fogalmaznék, hogy az én posztomon, egy szélső támadónak fel kell ismernie az ilyen helyzeteket. Amihez persze kellett a társak kiváló helyezkedése is. Az ilyen szituációk mutatják például, milyen fontos szerepet tölt be a csapatban Szalai Ádám középen, a kapu előtt, hogyan tudja már csak a helyezkedésével is befolyásolni a támadásainkat.

– Klubjánál mennyire számít nagy szónak, hogy válogatott lett?
– Az SC Cambuur idén jutott fel az első osztályba. Akkor egy bolgár U-válogatott, valamint egy lett és egy gaboni válogatott érkezett a klubhoz, én vagyok a negyedik ebben a sorban. A legtöbb csapattársam holland, és számukra meglehetősen távolinak tűnik a válogatottság, hiszen a holland válogatottba még egy PSV-ből sem könnyű bekerülni, annyi sztárjuk van a különböző topligákban. A bemutatkozásom után többen küldtek üzenetet, amikor pedig visszaérkeztem, akkor a többiek előtt gratulált nekem az edzőnk és megtapsoltak a társak.

– Bajnoki meccs után mikor fognak újra tapsolni önnek? Nyolc mérkőzésen szerepelt eddig az Eredivésében, a harmadikon gólt szerzett, viszont a legutóbbi négy találkozón csak a kispadról figyelhette csapatát...
– Jó formában van a csapat, hiszen a legutóbbi három mérkőzését megnyerte, és mindegyik meccsen ugyanazzal a kezdőcsapattal álltunk fel. Múlt héten, az Utrecht ellen az volt a terv, hogy a második félidőben állok be csereként, de miután a szünetet követően megszereztük a vezetést, már nem cseréltünk előre, két védő állt csak be. A lefújás után az edzőnk, Henk de Jong el is mondta, sajnálja, hogy nem tudott pályára küldeni, de újonccsapatként számunkra minden pont fontos, és az előny birtokában nem akart változtatni, ami érthető. Egyébként az első meccsemen, a PSV otthonában, amikor közel huszonötezer néző előtt debütáltam, éreztem, hogy ez a közeg, a hollandiai ritmus nagy ugrás az NB I után, de a következő mérkőzésen is kezdtem a Twente ellen, ott már jobban ment a játék, és taktikai okokból cseréltek le. A harmadik találkozómon pedig csereként beállva sikerült gólt szereznem. A mostani jó sorozat közben nem könnyű visszakerülni a csapatba, de ezért dolgozom, és az a következő cél, hogy végig is játszhassam a kilencven percet.

– Mi a legnagyobb változás ön számára Hollandiában, az NB I-hez képest?
– A játékban a nagyobb iramot mondanám. Azt, hogy itt nincsenek bunkerfocit játszó csapatok, akik meccs előtt előre aláírnák a gól nélküli döntetlent. Itt a bennmaradásért küzdő csapatok is mindenképpen gólokat akarnak rúgni, próbálnak támadni, szép focit játszani, ezért is van nagyon sok gól a mérkőzésen. Keményebbek és pontosabbak a passzok, de a felkészülésünk is más, mint amit otthon megszoktam. Az NB I-es csapatoknál a hét legkeményebb edzése általában kedden volt, akkor voltak a négy a négy elleni, öt az öt elleni vagy hat a hat elleni játékok, a hét második felében pedig már a frissítésen volt a hangsúly. Itt, Hollandiában viszont pénteken, közvetlenül a meccsek előtt is vannak ilyen típusú tréningek. Az elején ezt nehéz volt megszokni, de tudom, hogy ez szolgálja a fejlődésemet. Egyébként a beilleszkedéssel nem volt gondom, angolul mindenkivel szót értek, és egy év múlva már szeretnék hollandul is beszélni. A Puskás Akadémiánál a holland csapattársaim panaszkodtak, milyen nehéz a mi nyelvünk, úgy érzem, nekem a hollanddal könnyebb dolgom lesz, mint nekik a magyarral.

– Ezt azt jelenti, hosszú távra tervez?
– Igen. Nyárig szól a kölcsönszerződésem, de azért dolgozom, hogy meghatározó teljesítményt tudjak nyújtani és a klubnál érdemesnek találjanak arra, hogy érvényesítsék a kölcsönszerződésemben szereplő vételi opcióját. Úgy érzem, sokat fejlődhetnék még Hollandiában, és mint a mostani példa is mutatja, a holland élvonalban játszva a válogatottban is lehetőséget kaphatok a bizonyításra.