Légiósok: Jól érzem magam a bőrömben – Lang Ádám

– A végén még Nicosiában fejezi be karrierjét?
– Nem tudhatom, mit hoz az élet, de az biztos, hogy az Omoniánál jó futballistának lenni – válaszolta lapunk érdeklődésére Lang Ádám, a 29. életévét január 17-én betöltő, 45-szörös válogatott védő, aki a minap hosszabbította meg 2025 nyaráig a szerződését. – Ennél a klubnál valóban minden adva van ahhoz, hogy valaki hosszú távra tervezzen.

– Úgymint?
– A körülmények jók, a csapat erős, a célok jelentősek. Az elmúlt években is fokról fokra léptünk előre, de még mindig próbálunk feljebb jutni. Az igazság az, hogy jó kis hely ez! Arról nem is szólva, hogy nemcsak labdarúgóként, családapaként is csodásan érzem magam, főleg annak fényében, hogy a feleségem és a két kisfiunk is boldog Cipruson. Ha nem sújtaná a világot a koronavírus, ez a hely maga lenne a paradicsom. Reméljük, hamarosan jóra fordul minden.

– Amikor kétezertizenkilenc júniusában három évre elkötelezte magát az Omoniához, gondolta volna, hogy a háromból hat is lehet?
– Akkor még nyilván nem. Ám az idő múlásával erősödött bennem az érzés: itt minden szép és jó. Tényleg jól érzem magam a bőrömben! Emlékezetes két és fél év van mögöttem, sokat játszottam, élveztem a bizalmat. Ráadásul nagyszerű eredményeket értünk el a csapattal. Benne volt a pakliban, hogy hosszabbítunk, a klub vezetői már korábban jelezték, részükről nincs akadálya.

– Ha nem tévedek, ön sem tépelődött.
– Az eddig elhangzottakból is kiderülhetett, semmi okom sem volt rá. Voltak megkeresések, de konkrétumig senkivel sem jutottunk el, jóllehet nem is bánom. Az Omonia vezetőivel leültünk, tárgyaltunk, megegyeztünk. Megtisztelő, hogy bíznak bennem, és persze köszönettel tartozom a pályafutásomat szinte végigkísérő menedzseremnek, Illés Zoltánnak.

– Magyarországon, Romániában és Cipruson is volt bajnok és Szuperkupa-győztes csapat tagja, de megállapíthatjuk, hogy eddigi karrierje legsikeresebb időszakát Nicosiában tölti?
– Lehet ezt mondani, igen. Arról már esett szó, hogy játéklehetőségből nincs hiány, ám arról még nem, hogy a bajnokságban kétszer zártunk az élen, és kétszer valamelyik nemzetközi kupasorozat csoportkörében is megmérettünk már, előbb az Európa-ligáéban, utána az Európa-konferencialigáéban. Habár először csak papíron lettünk elsők, mert a pandémia miatt lefújták az idényt, a szövetség nem hirdetett végeredményt. Hiába vezettük a tabellát, azért nem járt aranyérem… Az azt megelőző években az Omonia csak árnyéka volt önmagának, a kétezertizenkilenc-kétezerhúszas idényben jóformán a semmiből léptünk elő bajnokesélyessé, legalábbis nem sokan kalkuláltak azzal, hogy mindenkit magunk mögé utasítunk. Az élet azonban másként akarta, hivatalosan nem lettünk bajnokok. Rá egy esztendőre viszont már igen, méghozzá megérdemelten. Úgy vágtunk neki az előző évadnak, hogy amit előzőleg a sors elvett tőlünk, visszaszerezzük! Meg is tettük.

– Jelenleg a negyedik helyen állnak, hét ponttal lemaradva az egy mérkőzéssel kevesebbet játszó listavezetőtől, az AEK Larnacától. Lemondtak a címvédésről?
– Dehogy! Messze a vége, az alapszakasz sem fejeződött még be. Az első és pillanatnyilag legfontosabb feladatunk, hogy minél hamarabb biztossá tegyük a helyünket az első hat között, ami felsőházi rájátszást ér. A playoff már külön bajnokság, az aranyéremért küzdő riválisok egymástól rabolják el a pontokat, aki abban a szakaszban jól teljesít, nagyot szakíthat. Mondhatnám, az idény elejét elrontottuk, csakhogy ezen már kár keseregni, arra kell össz­pontosítanunk, hogy innentől fogva ne hibázzunk. Ha a rájátszás rajtjára négy-öt pontra tudjuk csökkenteni a lemaradásunkat, egyáltalán nem lesz reménytelen a helyzetünk, sőt!

– Ha már remény… Mit szólt a Nemzetek Ligája-sorsoláshoz? Feltételezem, nem volt boldog, hogy Olaszországgal, Németországgal és Angliával került egy csoportba a magyar válogatott.
– Miért szomorkodtam volna emiatt?! Tisztában voltunk azzal, bivalyerős négyesbe kerülhetünk, így is történt. Topcsapatokkal játszhatunk, de ezért szép a futball. Minél jobb ellenféllel találkozunk, annál inkább lemérhető, hol tartunk, miben vagyunk jók, miben kevésbé, miben kell fejlődni az előrelépéshez. Tíz nap leforgása alatt négyszer lépünk pályára, ez is nagy kihívást jelent, ám állunk elébe! Szóval, részemről semmi probléma sincs azzal, hogy az erős válogatottak közül is a legerősebbeket kaptuk, már most alig várom, hogy elkezdődjön a sorozat. Ugyanúgy várom a márciusi felkészülési mérkőzéseket is, noha azt még nem tudjuk, kivel játszunk. Mindenesetre jó lesz négy hónap után újra találkozni a társakkal.

– Pihenésre nemigen lesz alkalma a következő hetekben.
– Addig jó, amíg egyik mérkőzés követi a másikat! A bajnokságról már esett szó, a Ciprusi Kupában pedig a tizenhat között járunk, a párharcokat oda-vissza vágós rendszerben rendezik, csak a döntő lesz egymeccses, vagyis ha minden jól megy, ebben a sorozatban még hét összecsapást kell megvívnunk. Márpedig szeretném, hogy minden jól menjen, mert bajnokságot és Szuperkupát már nyertem, kupát még nem. Örülnék, ha az Omoniával ünnepelhetném az elsőt – a jelek szerint legalább három és fél évem van célom elérésére…

NEMZETEK LIGÁJA, CSOPORTKÖR
A-LIGA 3. CSOPORT
A MAGYAR VÁLOGATOTT PROGRAMJA
Június 4., 18.00: MAGYARORSZÁG–Anglia
Június 7., 20.45: Olaszország–MAGYARORSZÁG
Június 11., 20.45: MAGYARORSZÁG–Németország
Június 14., 20.45: Anglia–MAGYARORSZÁG

Szeptember 23., 20.45: Németország–MAGYARORSZÁG
Szeptember 26., 20.45: MAGYARORSZÁG–Olaszország