Légiósok: Kalmárra a legjobb formájában van szüksége a DAC-nak – Gula

– Három hónapja ül a DAC kispadján. Hogyan értékeli ezt az időszakot?
– Mindannyiunk számára hektikusak voltak ezek a hetek. Amikor elkezdtük a munkát nyáron, még nem volt velünk mindenki, sokan a nemzeti csapatukban szerepeltek és fokozatosan érkeztek vissza hozzánk. Három hét után már jöttek a meccsek az Európa-konferencialigában, amelyben maximális lelkesedéssel léptünk pályára. Az idény elején jól is ment a játék, de nagy kár az FCSB elleni meccsekért… Megvolt az álmunk, szerettünk volna bekerülni a csoportkörbe. Sajnos nem sikerült, ennek ellenére nagyon sok tapasztalatot szereztünk, még jobban megismertük a játékosokat. Bízom benne, hogy a jövőben együtt sikerül kiharcolni a csoportba kerülést.

– A jó kezdet után megtorpant a csapat. Miben látja az okát?
– Az első hetekben nagyon sok lelkesedés volt a játékunkban, együtt volt a csapat és a szurkolótábor, amely nemcsak az európai, hanem a szlovák bajnoki meccseken is nagy számban buzdította a csapatot. A játékosok érezték, hogy meglehet a továbbjutás az FCSB ellen is. Sajnos, ez nem sikerült és a kiesés megfogta a csapatot, játékban és eredményekben is. Nagy kár a Trencsén és a Szakolca elleni meccsekért, melyeken csak egy pontot szereztünk. A fejlődés során az ilyen megtörténhet, de nem ismétlődhet. Három hónap alatt az előkészületi meccsekkel együtt huszonkét találkozót játszottunk, ami sok, úgyhogy kicsit számoltunk is ezzel a megtorpanással. A lényeg az, hogy minél előbb kijöjjünk a hullámvölgyből. Nem csak eredményesebbnek kell lennünk, a fejlődésnek a játékunkon is meg kell mutatkoznia.

– Az elmondottak alapján jól jött a válogatott szünet.
– Igen is, meg nem is. Egy olyan Szlovák Kupa-meccs után jött a szünet, amelyen tízet rúgtunk, de éreztük, hogy egy kicsit ki kell kapcsolni. Három szabadnapot kaptak a srácok, majd újult erővel nekifogtunk a munkának. Nagyon jó volt pályára lépni a Győr ellen, hosszabb idő után játszhatott Balogh Norbert, és növeltük Kalmár Zsolt játékperceit is a pályán.

– Az első naptól kezdve egy DAC-karkötőt visel a karján.
– Maximálisan tisztelem a klubot. Így volt ez korábban is, amikor az ellenfél játékosaként vagy edzőjeként érkeztem Dunaszerdahelyre. Amikor a Csallóközbe érkeztem, elmentem a szurkolói boltba, vettem egy mezt és egy karkötőt. Így is közelebb szeretnék kerülni a klubhoz. Lehet, hogy ezek csak apróságok, ám ezekből állnak össze az igazán nagy dolgok.

– Nem volt megszokott az sem, hogy a dunaszerdahelyi klubhimnusz, a Nélküled alatt mindenki a csapatból, a stábból feláll. Sőt, az ön edzői helységében ki van függesztve magyarul a dal szövege.
– Ez természetes reakció volt a stáb és a csapat részéről. Örülök, hogy az együttesben ma már mindenki átérzi a Nélküled jelentőségét és azonosulni tud vele. Hallottam, hogy Marco Rossi, a magyarok szövetségi kapitánya megtanulta a magyar Himnusz szövegét. Rám a Nélküled vár.

– Ön az első nem magyar dunaszerdahelyi edző, aki a magyar Himnuszt is állva hallgatja végig.
– Mint említettem, amikor vendégként érkeztem, akkor is tiszteltem a közönséget, a helyi közeget, a klubot. Jelenleg még közelebb vagyok a DAC-hoz, a család tagjának érzem magam. Nekem ez így természetes.

– Ejtsünk szót a csapat magyar játékosairól! Úgy tűnik, Kalmár Zsolt egyre jobban teljesít a pályán, hiszen a múlt héten a Győr ellen két gólt szerzett és volt egy gólpassza is.
– Kalmár nem volt jó állapotban, amikor három hónappal ezelőtt ideérkeztem, tizenöt hónapja nem játszott meccset. Ennek ellenére remek volt és jelenleg is az a hozzáállása a munkához. Fokozatosan építettük őt vissza a csapatba. Egy kicsit talán még gyorsítottuk is a beépülését Zólyombrézón, mivel szerettük volna játszatni Bukarestben is, de ez sajnos nem sült el túl jól, mert kisebb sérülést szenvedett. Ez újabb jel volt, hogy nagy türelemre van szükség. Ugyanakkor mindenki szeretné a pályán látni őt. Mi is, mert szükségünk van rá, mégpedig a legjobb formájában. Lehet, hogy néha neki sem tetszett, hogy korán lecseréltem vagy később küldtem őt a pályára, de mindent az érdekében tettem. A célunk, hogy olyan állapotba kerüljön, hogy nyitva legyen számára a Nemzetek Ligájában kitűnően szereplő magyar válogatott kapuja. Marco Rossi vezetésével fantasztikus eredményeket ér el a magyar nemzeti csapat.

– Az idény eleji mérkőzéseken Veszelinov Dániel állt a kapuban, azonban az utóbbi bajnoki meccseken már Samuel Petrás védett. Hogyan dolgozta fel a váltást a magyar kapus?
– Számomra Dani az egyik legnagyobb meglepetés – maximálisan pozitív meglepetés. Dani remek teljesítményt nyújtott az európai kupameccseken. Természetes volt, hogy most egy időre kiesett. Fiatalon óriási figyelem irányult rá, szüksége volt arra, hogy ne legyen egy ideig reflektorfényben. Kipihenten tért vissza, keményen dolgozik. Egészséges konkurenciaharc van a két fiatal kapusunk között, ami nagyon jó, ráadásul a tapasztalt Ricardo is visszatért már a sérülése után.

– Az utóbbi időben nem szerepelt a csapatban Balogh Norbert. Vele mi a helyzet? Mi a véleménye Szánthó Regőről?
– Norbi Bukarestben megmutatta, mit tud. Célunk, hogy rendszeresen hasonló teljesítményt nyújtson, kicsit visszafogta őt a két kisebb sérülés, de már újra harcra kész. Tehetségét, kitűnő képességeit nem kell ecsetelnem, csak rajta múlik, merre szeretne menni, milyen elszántsággal küzd. Regő jó útra tért, amire szüksége is van a fejlődéshez. Profi a hozzáállása a munkához, remek a technikája, általában ő áll oda a rögzített helyzeteknél a labdához, s több meccsünket is eldöntötte már a javunkra. Három hónap közös munka után nagy előrelépést látok nála.

– Jelenleg ötödik a csapat, az őszi idény végéig még nyolc bajnoki forduló vár az együttesre. Mivel lenne elégedett november közepén?
– Bízunk a további fejlődésben, hogy termékenyek leszünk gólokban és pontokban is. Szeretnénk, ha a nézők jó meccseket és sikerre éhes csapatot láthatnának.