A bajnokok útján – Pietsch Tibor jegyzete

Ádám Martin jött, azaz ment, látott – és győzött.

A huszonhét éves támadót sokan féltették, amikor a nyáron – az NB I gólkirályaként és „újdonsült” válogatottként – Paksról az Ulszan Hyundaihoz igazolt, mondván, a dél-koreai
bajnokság magas tempóját, a kőkemény küzdelmet nehezen bírja majd. Ehhez képest most ott tart a történet, hogy a szerfelett szimpatikus, a szavak helyett a tettekkel kitűnő csatár gyakorlatilag megnyerte a bajnokságot csapatának.

És nem is akárhogyan: a Csonbuk Motors elleni rangadón csereként beszállva lépett elő főszereplővé, előbb a 97. (!) percben egyenlített, hogy aztán a századikban (!!) befejelje a minden bizonnyal aranyat érő gólt. Hogy melyik volt a fontosabb, nehéz megítélni, de egy biztos, az egyenlítő találat nélkül nem született volna meg a győztes.

Apropó, egyenlítő gól... Az ugyebár büntetőből esett, és egy tizenegyest bárki képes berúgni, mondhatják erre sokan – de csak kevesen mernek odaállni a hosszabbításban, hátrányban a tulajdonképpen a bajnoki címről határozó mérkőzésen. Ádám Martin megtette, amire csak azok képesek, akik bíznak magukban – ezek után talán mások is hihetnének benne.

Nem túlzás, a Forráskútról induló, Bordány érintésével a Tisza Volánhoz kerülő, ott a piros-kékeknek lőtt bombagóljával a Vasas figyelmét felkeltő, később Angyalföldön, Kaposváron, majd Pakson is sokak megbecsülését kiváltó támadó immár Dél-Korea hetedik legnagyobb városát is meghódította. Kezdetben még az arrafelé meglehetősen szokatlan, vikingeket idéző külsejére csodálkoztak rá (azok a fotók a világ egyik legnagyobb hajógyárában...), de hamar meggyőzött mindenkit arról, hogy a „zord” külső kiváló futballistát takar. Mégpedig olyan futballistát, aki a pályán kívül tényleg ritkán szól (de akkor nagyot – lásd még az olaszok ellen meg nem adott büntetőt követő megjegyzése: „Ha ez nem volt tizenegyes, gyalog megyek vissza Dél-Koreába...”), amit viszont a pályán mutat, az sokatmondó.

Ismerve természetét, a mostani duplájának is „csupán” annyi jelentőséget tulajdonít, hogy rúgott kettőt, és kész, ünnepelni nincs idő, az élet megy tovább.

Az ugyanakkor nem vitás, az ő élete, egyben karrierje nagyon jó úton halad. Olyan úton, amelyre valóban kevesek, valóban kevesen tudnak lépni.

Nevezhetjük őket bajnokoknak is.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!