Légiósok: Varga Kevin az Apollon edzőbázisán a Szalai Attila-pályán tengózik

– Szereti a türelemjátékot?
– Értem a célzást... – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak a Debrecentől július elsején elköszönő Varga Kevin, aki szeptember 15-én írt alá a ciprusi élcsapat Apollonhoz. – Nem a kedvencem, de mentálisan nem zavart meg, tisztán láttam, milyen lehetőségeim lehetnek, és ennek tükrében kivártam az ősz elejéig. Mindenképpen olyan bajnokságba szerettem volna igazolni, amely erősebb a magyarnál, nem szerettem volna csak azért külföldre szerződni, hogy elmondhassam magamról, légiós vagyok. Az Apollon a nyár során többször is keresett, éreztem, tényleg szeretné, ha csatlakoznék, s miután szerződési ajánlatot tettek elém, nem hezitáltam. Sohasem töltöttem még ennyi időt csapat nélkül, nem is szeretnék még egyszer ilyen helyzetbe kerülni, ugyanakkor utólag úgy gondolom, jó döntés volt a végsőkig kivárnom.

– Miként élte meg a nyarat?
– Nehéz időszakon vagyok túl. Július közepéig a Debrecennel, majd egyedül, személyi, illetve erőnléti edzővel készültem, futóedzéseket végeztem, hogy jó erőben tartsam magam. Lelkileg azonban megterhelő volt kezelni a bizonytalanságot, akadtak könnyebb és nehezebb napok, de a családom és a menedzsereim támogattak abban, hogy maradjak türelmes, majd befut a megfelelő ajánlat. Bíztam benne, hogy nem támasztottam magammal szemben irreális elvárásokat, nagyon örülök, hogy olyan klub látott bennem fantáziát, amilyet elképzeltem.

– Mégis, milyen csapat az Apollon?
– Olyan, amelynek nagy céljai vannak. Kétezerhuszonkettőben bajnok volt, az előző idényben pedig az utolsó fordulóban csúszott le a dobogóról. Alapelvárás, hogy bejussunk a rájátszásba, s ha elérjük, merészebbet is megfogalmazhatunk. Klasszikus 4–3–3-as vagy 4–2–3–1-es felállásban játszunk két védekező felfogású középpályással és egy tízessel. Rengeteg új játékos érkezett a nyáron, ráadásul az öltöző nyelve az angol, így viszonylag könnyen megy a beilleszkedés. Teljesen új, ütőképes csapat van kibontakozóban, hétről hétre látszik, hogy a nyár végén érkező szakmai stáb keze alatt kezd összeérni a társaság. De nemcsak a csapat meggyőző, a bajnokság is tetszik. Kiegyensúlyozott a liga, hat-hét erős, rendkívül képzett légiósokat foglalkoztató klub verseng a bajnoki címért – szinte lehetetlen megjósolni, melyik érhet csúcsra az idény végén. Sok a döntetlen és az egygólos meccs a bajnokságban, hajszálon múlik a kimenetelük.

– A válogatott szünetet követő első bajnokin máris bemutatkozott. Milyen volt május vége után tétmeccsen játszani?
– Jól éreztem magam a pályán töltött mintegy negyedórában, vágytam már a játékra. Szenzációs hangulat volt a stadionban a városi rivális AEL Limassol ellen, igazi derbi volt. Mivel a szigeten engedélyezik a pirotechnikai eszközök használatát, sorra robbantak a petárdák, füstbombák, égtek a görögtüzek. Fontos kettő nullás győzelmet arattunk, örülök, hogy közvetlen riválist múltunk felül. A hétvégén a címvédő Arisszal csapunk össze, bízom a hasonló folytatásban és a játéklehetőségben. Napról napra jobb a kondim, de még nem vagyok százszázalékos állapotban – ezzel tisztában vannak a klubnál, tudják, sok időt töltöttem csapat nélkül.

– Nagy lehet a verseny a csapatba kerülésért, a nyáron három szélsőt is igazolt a klubja.
– Köztük a chilei Ángelo Sagalt, aki a legutóbbi idényben bajnok lett a Ferencvárossal. Négy szélső van a keretben, és a fiatalok is kopogtatnak az első csapat ajtaján, a pillanatnyi formán múlik, ki kap lehetőséget. Voltam már olyan csapat tagja, ahol nem volt konkurenciaharc – nem nevezném kedvezőnek azt a helyzetet.

– Mathieu Valbuena személyében két világbajnokságot megjárt, ötvenkétszeres francia válogatott csapattársa van. Milyenek az első benyomásai róla?
– Nagyszerű képességekkel megáldott középpályás, harminkilenc éves létére kiváló fizikai állapotnak örvend. A nyáron érkezett az Olym­piakosztól, érződik rajta, magas szinten játszott pályafutása során, kulcsjátékosa a csapatnak. Közvetlen, jó fej embernek ismertem meg, nincsenek sztár­allűrjei. Örülök, hogy a csapattársam, sokat tanulhatok tőle.

– Milyen célokkal érkezett Ciprusra?
– Szeretném, ha minél előkelőbb helyen végeznénk a tabellán, és a csapat jó szereplése mellett statisztikailag kimagasló idényt futnék, amelyre felkaphatják az emberek a fejüket, egy sokgólos évad ugyanis hiányzik a pályafutásomból. Bízom benne, hogy mivel élcsapathoz igazoltam, fölényben leszünk a mérkőzéseinken, és csak rajtam múlik, mit hozok ki az idényből.

– És a válogatottság?
– Nehéz megítélni, mennyi esélyem van bekerülni. Remélem, ha rendszeresen játéklehetőséghez jutok, ha gólokkal, gólpasszokkal segítem az Apollont, és jönnek az eredmények, lesz esélyem a meghívóra. Ragyogóan szerepel a válogatott, kialakult a csapat magja, roppant nehéz már a kerettagságot is kivívni, de hazudnék, ha azt mondanám, ez az álom nem lebeg a szemem előtt.

– Szalai Attila kétezertizenkilencben az Apollonból lett válogatott…
– Valóban, ő is innen lépett előre. Mielőtt aláírtam volna a ciprusiakhoz, beszéltem vele, jókat mondott a klubról, biztosított róla, remekül érezem majd magam a csapatban, a városban. Az itt dolgozók jól ismerték, szerették, megbecsülték. A konditeremben van egy kisebb műfüves rész, ahol lehet passzolgatni, tengózni. Mondták, Attila sokat labdázott itt, ki is van írva, hogy ez az ő pályája. Szeretnék én is olyan teljesítményt nyújtani Cipruson, hogy rólam is hasonlóan szép emlékeket őrizzenek majd.