Callum Styles: Ha azt játsszuk, amit tudunk, az Eb-n is jók az esélyeink

– Két hete műtötték, kivették a vakbelét – hogy érzi magát?
– Sokkal jobban, volt honnan javulnia az állapotomnak… – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Callum Styles, a magyar válogatott 23 éves középpályása, aki a téli átigazolási időszak utolsó napján írt alá a Championshipben nyolcadik helyen álló Sunderlandhez fél évre kölcsönbe. – Amikor elkezdett fájni, pocsékul voltam, de a műtét után is megterhelő volt minden mozdulat, ám most már sokkal jobban érzem magam, felépülőfélben vagyok.

– A semmiből jött a fájdalom?
– Igen, korábban nem volt ilyen jellegű problémám. Január huszonnegyedikén, szerdán, ebédidő körül kezdtem el érezni fájdalmat a hasamban. Az első gondolatom az volt, hogy túl gyorsan ehettem meg az ételt, ám ahogy telt-múlt az idő, fokozatosan lett egyre aggasztóbb a helyzet: kora este már kínomban forgolódtam, később pedig öklendeztem. Olyan hányingerem és fájdalmaim voltak, hogy nem voltam képes talpra állni, úgyhogy a barátnőm tárcsázta a sürgősségi osztályt, és kórházba vitt. Elviselhetetlen volt a gyötrelem, ráadásul a rendelőben rengeteget kellett várnom, mire megvizsgáltak. Másnap hajnali három óra körül CT-vizsgálatot végeztek, és kiderült, hogy a vakbelemmel van gond. Ekkor egy műanyag székben ültem, nem viccelek, mintegy tizenöt órán keresztül, a kínok kínját átélve – csak délben fektettek ágyba. Azonnali műtéti beavatkozásra volt szükségem, de csak ide-oda tologattak, egyik kórteremből a másikba. Ezt megelégelve a barátnőm elvitt egy magánkórházba, péntekre foglalt időpontot, és másnap délben már ott feküdtem, öt-hat órával később pedig megoperáltak. 

– Valóságos rémálom…
– Tényleg az volt… A műtétből ébredve láttam, hogy egy nagy cső lóg ki a gyomromból, amitől teljesen összezavarodtam, kicsit meg is ijedtem. Az orvos felvilágosított, hogy nem volt egyszerű, de jól sikerült a beavatkozás. Hozzátette, szerencsés vagyok, mert ha tovább húzódik az operáció, talán nem sok időm maradt volna hátra… Őrület, hogy ez megtörtént! 

– Ráadásul az átigazolási időszak hajrájában, a várva várt klubváltása előtt. Hogyan tudott egyáltalán a pályafutására koncentrálni, részt venni az egyeztetéseken?
– Az ügynököm intézett mindent, ami az átigazolásommal kapcsolatos. A rosszullétem napjáig szóban már megállapodtam a Sunderlanddel, úgyhogy a klubok térfelén pattogott a labda. Csütörtökön utaztam volna aláírni a papírokat, ám helyette a sürgősségin kötöttem ki. A klubok közötti tárgyalások szerencsére ezek után sem rekedtek meg, aminek nagyon örülök. 

– Mit érzett, amikor létrejött a kölcsönmegállapodás, melynek keretében az idény hátralévő részét a Championship-klubnál tölti? Jó ideje tudni, hogy az angol harmadosztálynál magasabb szintre vágyott.
– Megkönnyebbültem, hogy végre megtörtént, szerintem a megfelelő egyesülethez szerződtem. A Sunderland keretét zömében fiatalok alkotják, már-már a tapasztaltak közé tartozom. Sokat nyomott a latban, hogy Michael Beale menedzser már az előző állomáshelyén szeretett volna a csapatában tudni, és most is szorgalmazta a megszerzésemet. Korábban már találkoztam vele, kedvelem őt, úgyhogy amint megtudtam, hogy ismét szerződtetne, a Sunderlandhez akartam menni. A keze alatt rengeteget fejlődnek a labdarúgók, bizakodva várom a közös munkát. Feldob, hogy ragyogó képességű labdarúgók lettek a társaim, ahogy az is örömmel tölt el, hogy látványosan játszik a csapat. Hatalmas klubhoz írtam alá, óriási múltja van a Sunderlandnek, nekem ez is sokat jelent.

– Tudja, hogy 1879-es alapítása óta a Sunderland hány magyar labdarúgót foglalkoztatott?
– Igen, én vagyok az egyesület második magyar játékosa.
 
– Újabb tesztkérdés: ki volt az első? 
– Fülöp Márton! Kapus volt, fiatalon elhunyt, és a mai napig hatalmas tisztelet övezi a klubnál, szuperlatívuszokban beszélnek róla.

– Milyen poszton kaphat szerepet?
– Semmi meglepő, a szakmai stáb a középpályássor tengelyében vagy a bal szélen látja a helyemet.
 
– A Barnsley-ban háromvédős rendszerben futballozott, ám a Sunderlandben négyen alkotják a hátsó sort. A magyar válogatott szempontjából nem lett volna jobb, ha olyan együttesben játszik ebben a fél évben, amely játékrendszerét tekintve közelebb áll Marco Rossi csapatához?
– Szerencsére könnyen tudok alkalmazkodni, ismerem a sémákat. Egyébként nehéz lenne olyan csapatot találni, amelyik pontosan úgy akar érvényesülni, mint amilyen taktikát Marco Rossi a válogatottra szabott. A Sunderland attraktív játékstílusa testhezállónak tűnik, remélem, illek majd a csapatba.
 
– Mikor térhet vissza?
– Március első vagy második hetében lehet rá esély szerintem. A válogatott felkészülési mérkőzéseire mindenképpen szeretnék olyan állapotban lenni, hogy meghívást kapjak.

– A harmadosztályban szerepelve is gyakorta a kezdő tizenegybe nevezte Marco Rossi szövetségi kapitány, de így, hogy Championship-csapatban folytatja, nagyobb az esélye, hogy ott lesz az Európa-bajnoki keretben?
– Mivel a League One-ból is behívott, feltételezem, elégedett volt az eddigi teljesítményemmel, ráadásul immár nívósabb csapatban játszom, amely feljuthat a Premier League-be – erre minden sansz megvan. Ha az évad vége felé jól játszom, nem látom akadályát, miért ne kaphatnék meghívót a tornára. 

– Milyen célokat tűzött ki az idényre?
– Legalább tíz meccset szeretnék játszani a Sunderlandben, és néhány góllal, valamint gólpasszal szeretném kivenni a részemet a feljutásból. Az pedig maga lenne a tökély, ha az évad végén a klub élne az opciós jogával, és kivásárolna a szerződésemből, majd az Európa-bajnokságon is nagyot alkotnánk.
   
– Nem lehet elmenni a kérdés mellett: hogyan látja a továbbjutási esélyeket?
– Ha tudásunk legjavát nyújtjuk, nagy san­szunk lesz. Kemény csoportba kerültünk, a házigazda Németország, Skócia és Svájc is erős, de szerintem felvehetjük velük a versenyt. Persze bármi megtörténhet, hiszen egy meccsen áll vagy bukik minden. Nüanszok döntenek, olykor a jó játék sem elegendő a pontszerzéshez – hány ilyen meccset láttunk már nagy tornákon?!

– Éppen ezért nem teher az, hogy a szurkolók jelentős része kötelező feladatként tekint a tizenhat közé jutásra?
– Szerintem jó, hogy az emberek úgy gondolják, a nyolcaddöntőben a helyünk, mert ez azt jelzi, milyen jól teljesítettünk és milyen jól játszottunk mostanában. Ugyanakkor nem lehet kimondani, hogy száz százalékban elvárható tőlünk a tizenhat közé jutás, hiszen mint mondtam, az Eb-n tényleg bármi megtörténhet. Kétségtelenül erős csapat vagyunk, kiváló szövetségi kapitányunk van, ám az Eb egészen más, mint a többi sorozat.
 
– A Nemzetek Ligáját szereti?
– A presztízse nyilvánvalóan nem vetekszik az Európa-bajnokságéval, de én kedvelem, mert ez is egy versenysorozat. Sokkal jobb, ha az NL-ben lépünk pályára, mint ha felkészülési meccseket játszanánk. 

– Hollandia, Németország és Bosznia-Hercegovina vár a válogatottra. Milyen csoportnak tartja?
– Nem tartom földtől elrugaszkodott gondolatnak, hogy megcélozzuk az első két hely valamelyikét, ám nagyon összeszedetten kell játszanunk ahhoz, hogy a negyeddöntőbe jussunk. Persze ezen a szinten már nüanszok döntenek, úgyhogy bármi előfordulhat, pozitív és negatív irányban is. Mindenesetre az előző kiírás eredménysora önbizalmat adhat, erősebb kvartettben zártunk második helyen, úgyhogy bizakodó vagyok.