Sallai Roland biztatóan mutatkozott be a Galatasarayban

A SZOKÁSOS FANTASZTIKUS HAN­GULAT mellett elképesztően jó mérkőzést, látványos játékot, nagy iramot hozott szombat este az isztambuli csúcsrangadó, a Fenerbahce–Galatasaray összecsapás, amely a vendégek 3–1-es győzelmével ért véget a török Süper Lig hatodik fordulójában. A Galatasaray hamar átvette az irányítást, Dominik Livakovic, a Fener kapusa a 20. percben hivatalosan öngólt jegyzett, amikor Lucas Torreira távoli lövése után a labda kipattant a bal kapufáról, majd a kapus hátáról a gólvonal mögé jutott. A belga Dries Mertens a 28. percben talált be, így a szünetre 2–0-s előnyre tett szert a Galata. A második félidőben, az 59. percben Gabriel Sara megszerezte a Galatasaray harmadik gólját, és bár a Fenerbahce a 63. percben Edin Dzeko büntetőjével szépített, a pontszerzésre már nem volt esélye. Ezzel véget ért a Fenerbahce impozáns, 32 meccses veretlenségi sorozata a bajnokságban, a Galatasaray pedig megerősítette vezető helyét a tabellán, hat forduló után még hibátlan, előnye már öt pont a második helyezett Fenerbahce előtt.

A mérkőzés 75. percében csereként bemutatkozott a Galatasarayban a Frei­burgtól szerződtetett Sallai Roland, az 54-szeres magyar válogatott támadó Dries Mertenst váltotta.

„Amikor megtudtam, hogy Roli nem kezdő, de ott van a keretben, biztos voltam benne, hogy pályára lép  – mondta lapunk megkeresésére  Sallai Sándor,    Sallai Roland nagybátyja, a korábbi 55-szörös válogatott védő.  – Már értesültem róla, hogy az edzéseken ügyes volt, jól illeszkedett be, így minden jel arra mutatott, hogy játszik. Reméltem, egy fél órát azért kap, de első meccsnek ez is jó volt, nem féltem őt, hogy ne tudná bejátszani magát a csapatba, technikás, szorgalmas, kiváló a mentalitása, jó helyen van nála a labda. Ráadásul tartalmas negyedórát töltött a pályán, mert van olyan, hogy aki az utolsó tizenöt percre áll be, szinte labdába sem ér, itt azonban nem erről volt szó, aktívan részt vett az összjátékban, jól tartotta meg a labdát, ahogy szokta, harcolt ki szabadrúgást is. Biztos vagyok benne, hogy fokozatosan egyre több szerep jut majd neki. És nagyszerű volt látni, ahogy a lefújás után a játékosok együtt ünnepeltek a szurkolókkal.”

Sallai Rolandnak ez tehát az első meccse volt a Galatasarayban, José Mourinhónak viszont az első isztambuli derbije a Fenerbahce kispadján. A kétszeres Bajnokok Ligája-győztes portugál sztáredző a jelek szerint nem sokat változott, megcsinálta a hangulatot a mérkőzés előtt, amikor kicsit belekötött Victor Osimhenbe, a Napolitól kölcsönkapott nigériai középcsatárba, a 2022–2023-as idény olasz gólkirályába, akit azzal vádolt, hogy hajlamos az elkényelmesedésre.

„Nincs bajom Victorral     – mondta a HT Spornak José Mourinho, aki legutóbb az AS Roma vezetőedzője volt, így a Serie A-ban többször meccselt Osimhen ellen. – Valójában nagyon jó a kapcsolatunk. De minden alkalommal, amikor ellene játszom, beszélek vele, mert nem tetszik a hozzáállása. Túl sokszor eltűnik a pályán. Azt mondtam neki: »Nézd, te és Mohamed Szalah vagytok a két legjobb afrikai játékos. Edzettem a múltban Didier Drogbát, Samuel Eto’ót vagy George Weah-t is. Ha olyan akarsz lenni, mint ők, nem tűnhetsz el a pályán hosszú időre«. Ennyi bajom van vele mindössze.”

Nos, e mondatai miatt is magyarázkodhatott volna a mérkőzés után, hiszen Osimhen nagyszerűen játszott, gólpasszt is adott Dries Mertensnek. Ahogyan a Rizespor ellen is gólpasszal vétette észre magát, így rácáfolva azokra, akik szerint önző és csak a statisztikákra hajt.

Ám erről sem tudták kérdezni az újságírók a mérkőzés után Mourinhót, aki egyszerűen nem ment be a kötelező sajtótájékoztatóra. Vélhetően azért, mert a meccs hajrájában, amikor a három pont már zsebben volt, a Galatasaray szurkolói folyamatosan szidalmazták, közismert becenevét, amelyet saját magának adott, amikor 2004-ben a Chelsea menedzserének nevezték ki („Special One”, vagyis „Különleges”) kifigurázva átnevezték „The Crying One”-nak, vagyis „Sírósnak”. A portugál mester a sajtótájékoztató helyett sietősen távozott a stadionból, bár a vegyes zónában megállt egy újságírónak. Ez viszont csak olaj volt a tűzre, mert a Galatasaray-szurkolók szidalmai­ról kérdezte, így egy gúnyos mosoly kíséretében az edző faképnél hagyta. Több sem kellett az ellenfélnek: a Galatasaray még hivatalos közösségimédia-felületein is megosztotta, hogy Mourinhót a vörös-sárga szurkolók átkeresztelték.

Dries Mertens mindenesetre nem hagyta ki a lehetőséget, hogy megköszönje a gólpasszt Osimhennek.

„Őszintén nagyon boldog vagyok, hogy idejött hozzánk kölcsönbe  – mondta az allnigeriasoccer.com oldal beszámolója szerint a belga támadó Osimhenről, aki 2020 és 2022 között a csapattársa volt a Napoliban.  – Hihetetlen játékos, ismerem őt, tudom, még ennél is jobb lesz hamarosan. Biztos vagyok benne, jót tesz neki, hogy csatlakozott hozzánk. Nem volt jó felkészülési időszaka Nápolyban, de nagyon fontos játékosunk, szerintem jobb helyen nem is lehetne ahhoz, hogy újra csúcsformába kerüljön.”

Okan Buruk: „Tudjuk variálni a sorainkat támadásban”

– Nehezebb derbire számított?
– Alapvetően kényelmes meccs volt nekünk – mondta Okan Buruk, a Galatasaray vezetőedzője a Fenerbahce idegenbeli legyőzését követően a beIN Sportsnak. – Sokat birtokoltuk a labdát, előrefelé védekeztünk. Az első félidőben kétgólos előnyre tettünk szert, nem kellett különösebben izgulnunk. A Fenerbahcét persze nem lehet lebecsülni, de végig bíztam a csapatban.

– Van-e esetleg valami, amiben javulnia kell együttesének?
– Az első félidőben maximálisan betartottuk, amit elterveztünk, de a szünet után túl sokszor íveltük fel a labdát. Ha megjátszottuk laposan Victor Osimhent, többnyire veszély alakult ki, ám annak nem volt haszna, amikor próbáltuk magasan a fejére ívelni a labdát.

– Az előző derbit elveszítette a Galatasaray. Mi kellett most a sikerhez?
– Májusban sem játszottunk rosszul, most viszont az első perctől uraltuk a mérkőzést, végig megtartottunk a pozícióinkat. A derbi megnyerése mindig fontos, ezt a győzelmet a Galatasaray közösségének és a szurkolóknak ajánlom. Tiszta meccs volt, incidensek, verekedések nélkül, nagyszerű hangulatban, úgyhogy szép napunk volt.

– Szerdán a csapat elkezdi szereplését az Európa-ligában is. Hogyan készülnek a PAOK ellen?
– Sűrű program vár ránk, pihentetnünk kell időnként a játékosainkat. De bárki tud bárkit pótolni, aki itt van a keretünkben, mind tehetséges játékos. Csereként beállt Kerem Demirbay, Berkan Kutlu és Sallai Roland is, tudjuk variálni a sorainkat támadásban.

Mocsi Attila: „A Süper Ligből is lehet feljebb lépni”

– Már a második idényét tölti a Rizesporban: milyen tapasztalatokat szerzett eddig a török bajnokságról?
– Kifejezetten acélos liga, rengeteg a párharc, sokat futnak a játékosok, jóval erősebb az NB I-nél − válaszolta lapunknak Mocsi Attila, a Rizespor 24 éves középhátvédje. − Noha nem játszottam topligában, az ottaniakhoz képest vélhetően alacsonyabb a színvonal. Hatalmas lehetőséget kínál a török élvonal, sokat lehet itt fejlődni, adott esetben a Süper Ligből is lehet feljebb lépni. A Galatasaray és a Fenerbahce kiemelkedik a mezőnyből, s az idén már a Besiktas is, úgyhogy még nagyobb harc lesz a bajnoki címért. Mögöttük a Basaksehir és a Trabzonspor jelentős költségvetésből gazdálkodik, az összes többi együttesnek csaknem azonosak a lehetőségei. Minden csapatban akad kiemelkedő képességű játékos, némelyben több is. A bajnokság évről évre erősebb, mi a nemzetközi kupaindulást akarjuk kiharcolni.

– Ön miben fejlődött eddig a legtöbbet?
– Minden téren érzem a fejlődést, de ha konkrétumokról kell beszélnem, a párharcok megnyerését és a játék kiismerését mondom. Ez már a második idényem Törökországban, sok meccsrutint szereztem, elképesztő támadók ellen játszottam, Victor Osimhent vagy Ciro Immobilét említeném mindenekelőtt, de rajtuk kívül is vannak remek támadók. Erős a liga, sokat fejlődtem, jó helyen vagyok.

– Nemrégiben Sallai Roland új csapatától, a Galatasaraytól kikaptak öt nullára. Beszélt a magyar támadóval?
– Csúnya lett a vége, a Galatasaray kivégzett minket, nem volt túl jó kedvem a lefújás után. Láttam, hogy az új csapattársaival együtt ünnepelt a gyepen, nem beszéltünk. Nagyszerű csapathoz érkezett, kevés helyen van olyan atmoszféra a stadionban, mint a Galatánál. Ráadásul Victor Osimhen miatt biztosan sok játékosmegfigyelő megy majd a meccsekre, így Roli fel is hívhatja magára a figyelmet. Ha mondhatok ilyet, a Galatasaray, Fenerbahce, Besiktas hármasból miatta egyértelmű, melyik csapatnak szorítok a bajnoki címért zajló versenyfutásban.
J. Á.

Neves elődök a futballpályán és a kispadon

A törökországi magyar légió története több mint száz évre nyúlik vissza. Balassa Béla karrierje a legkülönlegesebb: az FTC egykori csatára Fiumébe került, a Tengerészeti Akadémiára, majd az elvégzése után hajóstisztként elvetődött Konstantinápolyba, vagyis Isztambulba. A Galatasaray csatára lett, 1921-ben járt csapatával Budapesten, az Üllői úton, s olyan jól futballozott, hogy a Fradi ismét leigazolta.

Nemes (Neufeld) Sándor a húszas években került vándorlása során a Galatasarayhoz, ő volt az első, a magyar válogatottban is szereplő futballista, aki török klub mezét viselte. Sütő József, aki itthon a BTC-ből volt válogatott, az Izmirben játszott, később sokáig Törökországban edzősködött. Hosszú szünet után, a hatvanas években két, a spanyol élvonalban sikerrel szereplő „56-os”, Szalay Tibor (1966–1967) és Kuzman József (1966–1967, 1968–1969) erősítette a Besiktast, eddig csak ők ketten nyertek országos török bajnoki címet a magyar futballisták közül.

Az igazi nagy hullám a nyolcvanas években kezdett fodrozódni, Varga József (1985–1988) és Kuti László (1985–1986) a Denizlispor, Kerekes Attila (1985–1987) és a tragikus körülmények között elhunyt Tulipán Mihály (1985–1986) a Bursaspor tagja volt. Tulipán Mihály esete annak idején a magyar közvéleményt is megrázta: 1986 májusában feleségével kompbaleset áldozta lett Bursa közelében, csak kisfia élte túl a katasztrófát.

Az elmúlt három évtizedben Törökországban futballozott a teljesség igénye nélkül Petry Zsolt, Sándor Tamás, Hamar István, Stark Péter, Kabát Péter, Pető Zoltán, Böőr Zoltán, Tóth Balázs, Molnár Balázs, Sitku Illés, Lázár Pál, Elek Ákos, Futács Márkó, Dzsudzsák Balázs, Koman Vladimir, Otigba Kenneth, Feczesin Róbert, Megyeri Balázs, Szalai Attila, Varga Kevin és Mocsi Attila, aki jelenleg is a Rizespor védője.

Forrásaink szerint tizenhét magyar edző dolgozott a török élvonalban vagy a válogatottaknál (Balasits Mihály, Csernai Pál, Kutik András, Kuzman József, Lim­beck Gyula, Markos Imre, Mészáros Ferenc, Mészöly Kálmán, Molnár Ignác, Obitz Gábor, Schweng-Sütő József és Károly, Singer Imre Samu, Szabó Péter, Székely László, Szóbel István, Turbéky István), közülük hárman, időrendben Molnár Ignác, Székely László és  Mészöly Kálmán,  illetve mindannyiuk előtt, a húszas években Tóth Béla török szövetségi kapitányként is tevékenykedett.