Budu Zivzivadze útja minta lehet Szabó Leventének – interjú

– Tizenegy tétmérkőzésen játszott négyszáznyolcvanhat perc alatt négy gól és egy gólpassz a mérlege, tehát kilencvenhét percenként veszi ki a részét egy gólból. Formába lendült?
– Nem úgy sikerült az idényrajt, ahogyan terveztük, négy vereséggel indítottunk a bajnokságban, de minden mérkőzésen lehetőséget kaptam, és kikecmeregtünk a nyeretlen szériából – nyilatkozta a Nemzeti Sportnak Szabó Levente, az ­Eintracht Braunschweig 25 éves csatára. – Sikerült gólokat szereznem, úgy érzem, a csapat segítségére voltam. A nyolcadik fordulóban a Hannover ellen 2–0-ra megnyert meccsen léptem pályára másodszor a kezdő tizenegyben, és bár nem találtam be, jól ment a játék, megragadtam. Az előző két fordulóban gólt lőttem a Herthának balszerencsés mérkőzésen, míg a Münster ellen gólpasszt adtam, úgyhogy lekopogom: jól érzem magam a pályán, felvettem a ritmust.

– Elégedett németországi pályafutásának első hónapjaival?
– A kívülállók lehet, hogy azt gondolják, rendben vannak a mutatók, de szeretnék minél többet kipréselni magamból. Két lábbal a földön járva, figyelembe véve a játékperceim összegét és hogy az első idényemet töltöm Braunschweigben, azt mondom, jó a kezdés, de ennél is jobb statisztikát szeretnék az évad végére.

– Korábbi székesfehérvári csapattársa a második idényében lendült bele a gólgyártásba a német másodosztályban…
– Valóban, a Karlsruhét erősítő Budu ­Zivzivadze holtversenyben áll a góllövőlista élén héttel, kiválóan teljesít. Ő is bizonyította, Magyarországról érkezve szép eredményeket lehet elérni ebben a bajnokságban. A pályafutása jó példa nekem is, honnan hová lehet eljutni.

– Az eddigi mérkőzései mire világítottak rá, miben kell fejlődnie?
– Erőnlétileg rendben vagyok, ám az más kérdés, mennyire tudom kihasználni a test test elleni helyzetekben az adottságaimat. Az első két bajnokimon feltűnt, hogy jól csinálom a feladatomat, de még jobban tudnék érvényesülni a tizenhatoson belül, ha változtatnék egy-két részleten.

– Az előző idényben az NB I-ben hét gólja és három gólpassza mellett szembetűnő volt, hogy a védekezésben is hasznos. A 2. Bundesliga szintjén tud érvényesülni ezen a téren?
– Elvárás, hogy ne csak a labda megtartásából és az akciók befejezéséből vegyem ki a részem, a védekezésbe is be kell segítenem. Melósabbak a meccsek a német ­másodosztályban, mint a magyar élvonalban, intenzitásban és színvonalban is van különbség. Amíg otthon játszottam kevésbé lüktető meccseken, itt egy percre sem lehet kiengedni, folyamatos a pörgés és a darálás – a statisztikák bizonyítják, sokkal többet futunk, sprintelünk.

– Milyen a kapcsolata Daniel Scherning vezetőedzővel?
– Közvetlen szakember, mindenkivel megtalálja a közös hangot, a mi kapcsolatunk is jó, de az edzéseken megköveteli a fegyelmet, a pontosságot, a kemény munkát. Eddig minden meccsen lehetőséget kaptam tőle, számít rám, ami jó érzés és visszajelzés, hogy jó úton haladok.

– Éreznek nyomást a csapattársaival, hogy érte is játszanak? Tizenhatodik, osztályozós helyen várta a pénteken kezdődő tizenegyedik fordulót a Braunschweig, és előfordul, hogy a türelem ilyenkor véges a klubházban...
– Természetesen egészséges teher van rajtunk, de nem érezzük, hogy ennek a súlya külön nyomná a vállunkat. Az eredmények ugyan nem tükrözik, folyamatosan meccsben vagyunk az ellenfelekkel. Ki kell küszöbölnünk azokat a hibákat, amelyek be-becsúsznak, és akkor stabil lesz a teljesítményünk, nem lennének gondjaink. Sűrű a mezőny, lőtávon belül vannak a középcsapatok.

– Az elmúlt négy hónap tapasztalata alapján jó döntést hozott, amikor elfogadta a Braunschweig ajánlatát?
– Maximálisan! Nemcsak az volt a célom, hogy mindenáron külföldre szerződjek, hanem az is, hogy olyan csapatot találjak, amelynél szükség van a szolgálataimra, a személyiségemre és számítanak rám. Tiszták a velem szemben támasztott elvárások, igyekszem kamatoztatni az adottságaimat, tulajdonságaimat.