Lovrencsics Gergő Marco Rossiról: Ő valamilyen szinten Thomas Doll és Szerhij Rebrov ötvözete

Lovrencsics Gergő tavaly nyáron felhagyott a profi labdarúgással, és most már elsősorban az edzősködésre koncentrál, elmondása szerint nagy vágya, hogy felnőttcsapatot irányíthasson. Az m4sport.hu készített hosszabb interjút a két Európa-bajnokságot is megjárt magyar labdarúgóval, ahol szóba került az általa alapított akadémia, a pályafutása, a Ferencváros jelenlegi helyzete, valamint az edzők is.

A 36 éves Lovrencsics elmondta, hogy tavaly október végén elvégezte az UEFA C-edzőképzést, majd novemberben jelentkezett a B+A licencet adó tanfolyamra, és havonta jár haza kétnapos turnusokra.

„Nagyon jó a gyerekekkel dolgozni, megtaláltam a számításaimat, de idővel, ha úgy alakul, felnőttekkel szeretnék foglalkozni. Ugyanazzal a lelkesedéssel, maximalizmussal végzem a munkám, mint amit játékosként megszokhattak tőlem.”

Lovrencsics a róla elnevezett akadémián foglalkozik a gyerekekkel, itt futballozik kisebbik fia is. Arra a kérdésre, hogy miért ilyen csendben vonult vissza a labdarúgástól, így válaszolt.

„Az akadémia elindítása nem volt egyszerű, inkább arra fókuszáltam, utána nem tűnt fontosnak a bejelentés. Büszke vagyok arra, amit elértem, de ennyi. Négy évvel ezelőtt, a válogatottnál más volt a helyzet, akkor mindenki megtudta, hogy nem lépek pályára többször címeres mezben.”

A 44-szeres válogatott labdarúgó kitért a jelenlegi Ferencvárosra is.

„Bővebb a keret, de nem létszámban, hanem minőségben. Mi akkor elindítottunk valamit, amit azóta nagyszerűen, tudatosan továbbépítettek. Hiába vezeti most a Puskás Akadémia a tabellát, a Fradi be fogja húzni a bajnokságot. Nemzetközi szinten évről évre jók az eredmények, jó látni, hogy nemzetközileg elismert csapatokkal is felveszik a versenyt.”

Lovrencsics beszélt a ferencvárosi edzőkről is.

„Doll éppen a nagyon barátságos hozzáállása miatt nem tudott kiteljesedni. Szerhij az ellenkezője volt, nekem szimpatikusabb volt a felfogása. Félreértés ne essék, szerettem Thomasszal dolgozni, lehetett vele beszélni, voltak jó ötletei, jókedvű és vicces ember. Rebrov stílusa az elején furcsa volt mindenkinek, meg kellett szokni, de az eredmények folyamatosan jöttek. Átlagosan körülbelül két szót szólt hozzánk, de bizonyította, ha megfelelünk az elvárásainak, sikeresek leszünk. Tényleg nem beszéltünk sokat, de hamar összeszokott a csapat. Rengeteget videóztunk, elemeztünk, tisztában volt mindenkinek a képességeivel, mindent megtett a kitűzött célok eléréséért. Igen, sokszor kemény volt, szóvá tette, ha nem úgy csináltál valamit, ahogy gyakoroltatta, sőt, rákényszerített, hogy a kérésének megfelelően cselekedj, viszont így tudtunk fejlődni. Idővel realizáltuk, hogy ha úgy cselekszünk, ahogy kéri, és mégsincs eredménye, akkor magára vállalja a felelősséget. Mindent próbált kontrollálni, mindent ő akart csinálni, csak kevés feladatot bízott a segítőire, mellette hihetetlenül precíz volt. Emlékszem, már a hazafelé úton kétszer visszanézte az akkor lejátszott meccsünket.”

És hogy ő hasonló edző szeretne lenni, mint Rebrov?

„Nem teljesen, inkább Marco Rossit mondanám, ő valamilyen szinten Thomas és Szerhij ötvözete személyiségben. Marcóval jó beszélgetni, érdeklődik felőled, igyekszik mindenkivel jóban lenni, de a pályán, a meetingeken megköveteli a komolyságot, igaz, edzés közben azért néha elsüt egy-két poént. Ezt tartom a legjobb hozzáállásnak, nem tudom elképzelni, hogy ne beszéljek a játékosaimmal. Tudnom kell, milyen érzelmi állapotban vannak, nincs-e valami problémájuk, ha igen, mindjárt másképp reagálnék egy esetleges hibára.”

Lovrencsics beszélt arról is, hogy hiába volt korábban szélső és csatár, Dollnál hátrébb került a jobbhátvéd posztra. Ezt ő elfogadta, megpróbált száz százalékot nyújtani, de a poszt lényegét Rebrovnál tanulta meg. És beszélt a Vasas elleni kupadöntőn elszenvedett súlyos sérüléséről is.

„Régen volt, de időről időre előjön. Jött hozzánk egy új kissrác az akadémiára, megnézte a YouTube-on, ki lesz az edzője, és a nézettség miatt a sérülésemet látta először. Mondta is, hogy látott egy csúnya videót rólam. Most már nyugodtan beszélek róla, hál ’Istennek maradandó károsodás nélkül megúsztam az esetet.”