Nikitscher Tamás: Nincsenek irreális elvárások velem szemben

– Újabb kulcsfontosságú bajnoki vár csapatára, a Valladolidra, szombaton a Valenciához mennek – csak a győzelem elfogadható?
– Nyolc pont a lemaradásunk a már benn maradó Las Palmastól, nyilván szükségünk van a sikerre, de a Valenciának is, hiszen a tizennyolcadik helyen áll – mondta lapunknak Nikitscher Tamás, a Real Valladolid 25 éves, hatszoros válogatott középpályása. – Nem lehet előre kijelenteni, hogy csak a győzelemmel lennénk elégedettek, hiszen ez meccsfüggő, de nyilván azért dolgozunk és utazunk Valenciába, hogy nyerjünk. A Valencia helyezése csalóka, erős és jó csapatnak tartom, főleg odahaza. Ha a taktikai utasításokat betartva bátran és okosan futballozunk, elégedetten térhetünk haza.

– Sorozatban hat bajnoki vereség után szereztek pontot a múlt héten. A Las Palmas elleni 1–1 mentálisan sokat jelentett?
– Igen. Ráadásul a meccs képe alapján nyerhettünk volna, jól ment a csapatnak, főleg miután egy óráig emberelőnyben futballoztunk. Erőt meríthetünk ebből a kis sikerből.

– Sok gólt kapnak, az utóbbi hét bajnokin összesen huszonhármat – ezt a problémát hogyan lehet orvosolni?
– Nem kérdés, meg kell oldanunk, mert így nehéz meccseket nyerni. Sajnos a mérkőzések első húsz-harminc percében rendre kapunk egy vagy két gólt, ezután időnként szétesik a csapat mentálisan. Márpedig ezek az ellenfelek nem teketóriáznak, ha megérzik a bizonytalanságot, azonnal lecsapnak, minden adódó lehetőséget kihasználnak. Még tizenkét bajnokink van, hogy kiharcoljuk a bennmaradást.

– Az előző két bajnokin már az új vezetőedző, Álvaro Rúbio irányította a csapatot – milyen benyomásokat szerzett a 45 éves spanyol szakemberről?
– Külön is beszéltünk, ugyanazt szeretné, mint az előző vezetőedző, Diego Cocca, vagyis próbáljak stabilitást adni az együttesnek, legyek kellően agresszív, használjam ki az erőmet, a magasságomhoz képest jó sebességemet. Vagyis hozzam, amit a hatos pozícióban futballozóktól elvárható. Nem követelnek tőlem olyan feladatokat, amelyek irreálisak lennének. Jót tesz a lelkemnek, hogy kitűnő visszajelzéseket kapok a szakmai stábtól, elégedettek velem, ami még keményebb munkára sarkall.

– Hogyan halad a nyelvtanulással?
– Lelkesen szívom magamba a tudást. Az új edzőnk nem beszél angolul, a segédedzője viszont igen, így a taktikai megbeszélések előtt nekem külön is elmondja a fontos részleteket, csak ezután jönnek be a többiek és következik a videózás spanyolul is. Egyre több szót ismerek már, az öltözőben is több mindent megértek, de még az út elején járok. Veszek nyelvleckéket, heti két vagy három órát, mellette bújom a könyveket, és különböző alkalmazásokban is lehet már tanulni, ezeket is olvasom. A nyelvtanárom nem beszél magyarul, ezért angolul tanulom a spanyolt, de örülök ennek: bár beszélek angolul, nem tökéletesen, így két legyet ütök egy csapásra. Ha úton vagyunk, például idegenbe utazunk, a legtöbbször előveszem a könyveket és tanulok, írom a házi feladatomat.

– Hogyan kell elképzelni egy spanyol élvonalbeli idegenbeli csapat útját? Hasonló, mint idehaza?
– Nagy különbség nincs: valaki olvas, más filmet néz vagy zenét hallgat, esetleg beszélget. Amikor például a Villarrealhoz mentünk, Valladolidból elvonatoztunk Valenciába, onnan pedig busszal Villarrealba, hazafelé viszont repültünk. A távolságok nagyobbak, mint odahaza, több időt töltünk utazással, de a játékosok szokásai ugyanazok, mint Magyarországon.

– Alig több mint egy hónapja állt légiósnak – tökéletesen beilleszkedett?
– Már az első napomon csodásan éreztem magam. És ebben tényleg nincs túlzás: jó közegbe kerültem, az emberek mosolyognak az utcán, segítőkészek, a klubnál szintén. Egy pillanatig sem hittem magam idegennek, olyan, mintha hazajöttem volna. A párom hamarosan érkezik a kutyánkkal, biztos vagyok benne, ők is jól érzik majd magukat.

– A magyar drukkerek is jól érzik majd magukat, ha a válogatott kiharcolja a Nemzetek Ligája A-csoportban maradást. A törökök elleni két mérkőzést március 20-án és három nappal később rendezik – mit vár a párharctól?
– Előbb kapjak meghívót… Sohasem veszek semmit magától értetődőnek, meg kell dolgozni a válogatott keretbe kerülésért. Bár valószínűleg pokoli hangulat vár minket Isztambulban, biztos vagyok benne, hogy a visszavágón jobb lesz az atmoszféra a Puskás Arénában, a magyar közönségnek nincs párja. Idekint is mondták, figyeljem majd meg, milyen elképesztő hangulat uralkodik mondjuk Bilbaóban – oké, tényleg csodálatos a stadion és zsúfoltak a lelátók, de a Puskás Arénát körülvevő miliő ennél is jobb. Szeretnénk boldoggá tenni a szurkolóinkat, hiszem, hogy sikerül.