Nehéz helyzetben, de motiváltan: Fenyő Noah és Yaakobishvili Antal kihívása

KAPVA KAPTUNK az alkalmon az U21-es válogatott keddi, Horvátország elleni 2–0-s veresége után, hogy beszélgessünk néhány külföldön szereplő játékossal. Az Eintracht Frankfurt kötelékébe tartozó Fenyő Noah az előző idényben többször ült Bundesliga-, valamint Európa-liga-mérkőzésen együttese kispadján, edzőtáborozott is az első kerettel, ebben az idényben azonban Dino Toppmöller vezetőedző valamilyen oknál fogva nem számol vele, a második csapat edzéseit látogatja, a „fakóban” játszik meccseket. Az ígéretes védekező középpályás örül annak, hogy novemberben a magyar korosztályos együttesben nemzetközi mérkőzéseken léphetett pályára.

„Az UEFA Ifjúsági Ligában is megkapom a lehetőséget, de a horvátok elleni meccsünk színvonala lényegesen magasabb volt, mint ami az ifi BL-ben megszokott, hiszen az még »gyerekfoci« – mondta a Nemzeti Sportnak Fenyő Noah. – Az U21-es válogatottban két-három évvel idősebbek futballoznak, a horvátok közül sokan erős bajnokságban szereplő csapatokban töltenek be fontos szerepet. Kemény kihívás volt, már csak azért is, mert védekező középpályásként szoktam Németországban játszani, Szélesi Zoltán szövetségi edző azonban belső védőként számít rám. Ezzel nincs semmi bajom, tudom, mi a feladatom, s úgy érzem, megoldom, amit rám bíz a szakmai stáb. Ami a frankfurti helyzetemet illeti, nagyon nehéz bekerülni, rendkívül erős a csapat. Az U21-esekkel a Hessenligában szerepelünk, ami a német területi bajnokság egyik csoportja. Úgy érzem, jobb képességű futballista vagyok annál, mint hogy ezen a szinten játsszak, ezért kölcsönszerződésben gondolkodom. Szükségem lenne egy köztes lépcsőfokra, a 2. Bundesliga vagy egy külföldi bajnokság, mint mondjuk a belga élvonal, ideális terep lenne az előrelépéshez. A magyar bajnokság is szóba jöhet, de ha egy mód van rá, Németországban folytatnám.”

Fenyő Noah-hoz hasonlóan Yaako­bishvili Antal sincs kedvező helyzetben. A Girona kötelékébe tartozó 21 éves középhátvéd – testvéréhez, Áronhoz hasonlóan – nyáron csatlakozott a Se­gunda Divisiónban újonc Andorrához kölcsönben, ám amíg öccse megvetette a lábát a kezdő tizenegyben, ő elvétve kap lehetőséget. Az évadban mindeddig három bajnoki és egy Király-kupa-meccs jutott neki, márpedig ennél azért többet remélt. A horvátok ellen a védelem vezére volt (hat párharcból négyet megnyert, három tisztázása és három blokkolt lövése volt), nem látszott rajta az önbizalomhiány, ezzel együtt látni rajta, formába lendülve még jobb teljesítményre lenne képes, letisztultabb lenne a játéka.

„Alig jutok lehetőséghez az Andorrában, úgyhogy bízom benne, hogy a válogatottól visszatérve megkapom a bizalmat és végigjátszhatom a bajnokikat – mondta lapunknak az apai ágon grúz származású bekk. – Nem tudom, a klubomnál figyelték-e a meccseimet, remélem, a horvátok elleni teljesítményemmel közelebb kerülök a csapatba kerüléshez. Nem volt szerencsés, hogy a felkészülési időszak legvégén írtam alá, majd három hét azzal ment el, hogy a papírjaim rendben legyenek, emiatt nem tudtak nevezni a keretbe. Kialakult a csapat magja, jól kezdtük a bajnokságot, úgyhogy a szakmai stáb nem érezte indokoltnak, hogy belenyúljon az összetételbe. A vezetőedzővel nem beszéltem a helyzetemről, mindent megteszek az edzéseken, hogy meggyőzzem, érdemes velem számolni. Szükségem lenne a meccsterhelésre, ezért nagyon sokat jelent nekem, hogy az U21-es válogatottban megkaptam a lehetőséget – szeretném megköszönni Szélesi Zoltánnak, hogy megmutathattam magam. Remélem, a feröeriek és a horvátok elleni kilencven perc lökést ad a folytatásra.”