Kovács Bendegúz: Fontos nekem a gólszerzés, de szeretném szórakoztatni is a nézőket

Volt már ennyire eredményes idénye pályafutása során?
Még utánpótlásszinten sem – mondta a Nemzeti Sportnak adott exkluzív interjújában Kovács Bendegúz, az AZ 18 éves középcsatára, aki nyáron az Ajaxtól szerződött az alkmaariakhoz, s az idényben 34 tétmérkőzésen harminc gólt szerzett.

Minek tulajdonítja, hogy „zsákszámra" szerzi a gólokat az AZ-ben?
Tiszta fejjel futballozom, csak a feladataimra összpontosítok. Fiatal korom ellenére sok sikert és csalódást megéltem, megtanultam helyén kezelni a velem történteket, ezért sohasem bizonytalanodom el. Nem feszülök rá, ha egy meccsen nem jön ki a lépés. Tisztában vagyok a képességeimmel, tudom, hogy jó vagyok és élvezem a játékot.

A mentális aspektus mellett mitől illeszkedik az alkmaari játékrendszerbe?
A támadófutball jellemző, márpedig egy olyan csapatnak, amely sokat időz az ellenfél térfelén, jól jön, ha van egy magas befejezője, aki nemcsak ácsorog a tizenhatoson belül, hanem mozgatja a védőket, labdát tart, és ha kell, kihúzódik a szélre és cselez. Sokoldalú csatárnak tartom magam, ezt az erényemet próbálom a rendkívül támogató környezetben kihasználni.

Az elhivatottság is segített a beilleszkedésben

Mégis milyennek képzeljük el az alkmaari közeget?
Nagyon családias a klub, mintha nem is lenne hierarchia az emberek között: a vezetők is beszélgetnek velünk, fiatalokkal, ismerik az élethelyzetünket, bizalommal fordulhatunk hozzájuk. A szakmai munka remek, a körülmények kifogástalanok, a hangulat kiváló, örömmel jövök minden nap az edzőközpontba. A beilleszkedésem is könnyen ment. Nyilván segítettek a góljaim, és mivel látják rajtam az elhivatottságot, beszélek hollandul és nyitott vagyok mindenki felé, hamar befogadtak a társak.

Beszédes, hogy az U19-es csapatba szerződtették, viszont a tél óta a másodosztályban szereplő tartalékegyüttes, a Jong AZ kötelékébe tartozik. Az volt az előzetes terv, hogy fél évet kap saját korosztályában, majd jöhet a felnőttfutball?
A kezdetekkor elmondták a szakmai vezetők, szeretnének minél előbb felvinni a második csapatba, ám arra én sem számítottam, hogy ez fél év alatt megtörténik. Ugyanakkor tudtam, lesz keresnivalóm, és szerencsére nagyszerűen sikerült az első fél évem. Miután az edzőim szerint megértem a Jong AZ-re, eleinte heti egy, majd két edzésen vettem részt a „fakóban", mostanra pedig már szinte minden edzést a tartalékcsapattal végzek. December közepe óta a holland másodosztályban játszom, a fontosabb korosztályos mérkőzésekre azonban valószínűleg visszavisznek az U19-be.

Az elmúlt fél évben mit csiszoltak leginkább a játékán?
Emlékszem, amikor az Ajaxhoz aláírtam, az edzők azt nézték, mit és hogyan kell változtatni rajtam, míg Alkmaarban úgy közelítettek meg, hogy az erősségeim további fejlesztésére helyezték a hangsúlyt. A letámadás azonban olyan szegmense volt a játékomnak, amelyen javítani kellett, nagyobb intenzitást vártak tőlem. Sokat videóztunk, elemeztünk, edzettünk, hogy ezen a téren jobban teljesítsek. Volt olyan, hogy három edző kiabált, amikor jól csináltam a presszinget, és ezt megjegyezve most már automatikusan kapcsolok, hogy menni kell, mint a golyó, amíg ki nem megy a labda. Sikerült nagyot előrelépnem, de még mindig van hová fejlődnöm.

Ezen kívül a sebességét és a mozdulatgyorsaságot szokták említeni önnel kapcsolatban mint fejlesztendő területet.
A tesztekből látom, mennyit fejlődtem ebből a szempontból is. Az Ajaxnál még növésben voltam, kicsit koordinálatlanabb volt a mozgásom, azonban megálltam a növésben, építem az izomzatomat, és nagy hangsúlyt fektetek a gyorsaságomra.

A Manchester City-t erősítő Tijjani Reijnders is türelmes volt

Mi a nagyobb kihívás: az UEFA Ifjúsági Ligában vagy a holland másodosztályban gólt szerezni?
Az ifi BL-ben könnyebb volt érvényesülni, mert a korosztályomban erőnléti előnyben voltam, és amíg ki nem estünk, az aranyéremre esélyes csapatként tartottak minket számon – ezzel szemben a Jong AZ-tel általában nem mi vagyunk a favoritok. A holland kettő nagyszerű lépcsőfok a céljaim felé, mert sok nagy múltú csapat ellen játszhatok, rengeteg rutinos labdarúgóval csaphatok össze, akik sok trükköt bevetnek, hogy megpróbáljanak megállítani – félteni azért engem sem kell, a százkilencvennyolc centiméteres magasságommal és a kilencvennégy kilogrammos súlyommal megállom a helyemet. A klubnál hangsúlyozzák, legyünk türelmesek, mert ezek a meccsek a hasznukra válnak: Tijjani Reijnders két évet húzott le a második csapatban, ma pedig a Manchester City-t erősíti.

Alkmaarban valamit nagyon tudnak, hiszen az AZ akadémiája mintha futószalagon „gyártaná" a tehetségeket. Innen indult a Manchester City-ben alapemberének számító Tijjani Reijnders, a Juventus fontos játékosának számító Teun Koopmeiners, továbbá Khalid Boulahrouz, Phillip Cocu, Ron Vlaar és Jeremain Lens pályafutása is. Kétezerhuszonöt nyarán két saját nevelésű futballistáját értékesítette a klub mércéje szerint hatalmas összegért: Jayden Addaiért 14 millió eurót fizetett a Como, míg Ernest Poku tízmillió euró ellenében szerződött a Leverkusenhez. A keretben jelenleg tizennégy labdarúgó szerepel, aki megjárta az együttes valamelyik korosztályos csapatát, átlagéletkora pedig mindössze 24.1 év. Jócskán akadnak olyan saját nevelésűek Alkmaarban, akik szép jövő előtt állnak, hiszen a középpályás Kees Smit becsült piaci értékét huszonöt, a belső védő Wouter Goesét tizenöt, a védekező középpályás Peer Koopmeinersét és a középcsatár Mexx Meerdinkét pedig tíz-tíz millió euróra taksálja a Transfermarkt.

Mekkorát lendíthet a pályafutásán, hogy az ifi BL-ben és a holland másodosztályban is triplázott már?
A Youth League-gólok kiemelten fontosak a jövőm és a klubnál betöltött státuszom szempontjából. A Dortmund ellen szerzett triplám után sokan felkapták a fejüket, az AZ-nél is sokan gratuláltak, többekben átformálódhatott a rólam kialakult kép. Az Oss ellen csereként szerzett mesterhármasom jó belépő volt a második csapatba, ez volt ugyanis az első mérkőzés, amelyen egy félidőnyi játéklehetőséget kaptam. A következő feladat, hogy bejátsszam magamat a Jong AZ kezdő tizenegyébe és továbbra is gólokkal háláljam meg a bizalmat. Egyébként néhányszor már edzettem a felnőttekkel, jól ment a játék, úgyhogy remélem, a tavasszal még többször készülhetek velük. A srácok nagyon rendesek voltak velem, néhányuktól kaptam megjegyzést is, és mindenki a nevemen szólított – gyanítom, eljutott hozzájuk a sok gólom híre. Leeroy Echteld, az első csapat vezetőedzője tudja, mire számíthat tőlem, két meccsen játszottam nála a tartalékok között. Ugyanakkor három jó csatára van az Alkmaarnak: a bombaformában lévő Troy Parrottot aligha kell bárkinek is Magyarországon bemutatni, Mexx Meerdink volt már kerettag a holland válogatottban, valamint Jizz Hornkamp is nagyon jó képességű, gólerős csatár. Bízom benne, hogy a nyártól lesz helyem a felnőttek között.

Azután, hogy az Ajaxnál töltött két évben kevesebbet játszott, mint remélte, hogyan éli meg a jelenlegi sikersorozatát?
Mindig is tudtam, mire vagyok képes, a kérdés csak az volt, mikor mutathatom meg magamat. Az Alkmaarnál megkaptam az esélyt, bíznak bennem, én pedig élek a lehetőséggel. Kilencesként a gólszerzés számomra a legfontosabb, de szeretném a játékommal is szórakoztatni a nézőket, próbálom nem az unalmas középcsatárjátékot erőltetni.

Ritka, hogy egy magyar fiatalról annyit cikkezzenek, mint önről, folyton valakihez hasonlítsák, és nagyobbnál nagyobb csapatokkal boronálják össze. Zavarja a médiazaj?
Szerintem elég jól kezelem, nincs rám nagy hatással. A pozitív hangvételű cikkeket elolvasom, azok építik az önbizalmamat, a kritikát azonban az edzőimtől várom, az ő véleményükre adok igazán. Nem vagyok visszahúzódó alkat, szeretek a középpontban lenni, szóval, nem bánom, ha a góljaim miatt rólam beszélnek, írnak az emberek.

A család mindenben támogatta, hogy sikeres sportoló lehessen

Hogyan szedte össze magát mentálisan azután, hogy az Ajax nem marasztalta? Ez sok fiatalt megviselne, ehhez képest egy elutasítás után bontakozott ki igazán.
Már Debrecenben tapasztaltam, milyen az, amikor azt éreztetik velem, nem vagyok olyan fontos. Három évet töltöttem a klubnál háttérbe szorulva, nem számított, mennyi gólt szereztem, általában csere voltam. Mindenért meg kellett dolgoznom, és ez csak megerősített az évek során. Óriási támaszt nyújt az édesanyám, az édesapám, a nevelőanyukám és a nővérem, támogatnak, bíznak bennem. A családom mindent félredobott Magyarországon, hogy Hollandiában építhessem fel a karrieremet, ezért szóba sem jöhetett, hogy feladom. Különben is, az legyen a legnagyobb problémám az életben, hogy az Ajaxnál keveset játszottam – ennél az embereknek sokkal nagyobb gondjaik vannak.

Dolgozik önben a dac, hogy megmutassa volt klubjának?
Valószínűleg igen, mert az Ajax elleni eddigi mérkőzéseken rendre betaláltam… Ezzel együtt egyáltalán nem neheztelek az Ajaxra, amiért elengedett – lehet, akkor még nem álltam készen arra, hogy megragadjak. Mindenesetre nagyon örülök, hogy az Alkmaarnál kötöttem ki, mert jól jöttem ki a váltásból. Utólag köszönetet is mondhatok a Debrecennek, valamint az Ajaxnak, amiért segítettek fejben megerősödni.

Korábban lazábban vette a futballt?
Inkább azt mondanám, nem volt rám annyira jellemző, hogy sok párharcot vállaljak, viszont Hollandiában minden korosztályban erős a bajnokság, ragadt rám a helyiek hozzáállásából. Mindig figyelem azokat a játékosokat, akiknek imponál a munkamoráljuk, az agresszivitásuk, még keményebb munkára ösztönöznek.

Régi recept: a sok pluszmunka hozza ki a játékosokból a legtöbbet

Az AZ-nál ki a követendő példa?
Troy Parrott. Le a kalappal előtte azért, amennyi gólt szerez – mondhatnám, talán túl sokat is, mert néhányat a magyar válogatott bánt. Ő az első számú csatár, felnézek rá, de szeretném majd átvenni a helyét.

Mozgalmas napokon van túl Kovács Bendegúz. Múlt pénteken a 85. percben csereként lépett pályára a holland másodosztályban szereplő Jong AZ-ben, s a 90+3. percben győztes gólt szerzett a Cambuur vendégeként 4–3-ra megnyert bajnokin, két nappal később pedig elérkezett a nagy pillanat: az alkmaari felnőttcsapat szakmai stábja nevezte a Groningen elleni idegenbeli holland élvonalbeli bajnokira. A fiatal magyar csatár a kispadról nézte végig a mérkőzést, amelyet együttese 3–0-ra elveszített.

Az édesapja által alapított Nyíregyházi Fiatal Gyémántok SK-ban nevelkedett, majd Tisza Tiborhoz, illetve a Bajnokok Ligája-győztes Nordin Wooter akadémiájára járt különedzésre. Mennyit csiszoltak a játékán az egyéni központú foglalkozások?
A technikai képzettségemhez rengeteget hozzátettek. Édesapám sohasem erőltette a futballt, úgy volt vele, csak addig csináljam, ameddig élvezem, viszont mindent megtett, hogy kihozzam magamból a legtöbbet. Rengeteg magánfoglalkozásra jártam, Hollandiában többek között egy rotterdami, valamint egy amszterdami edzőt is felkerestem, illetve olyan szakembert is, aki a futástechnikában segített. Mostanában sűrűbb a programom, de mindig nyitott vagyok a pluszmunkára – szeretek minden lehetőséget megragadni, mert ez segíti a fejlődésemet. A csapatedzésen nem érek bele száznál többször a labdába, márpedig az csak a javamat szolgálja, ha minél magasabb az érintésszámom. Világ életemben beletettem a különmunkát a pályafutásomba, bízom benne, hogy kifizetődik.

Rengeteg lemondással jár, ha valaki profi sportolónak készül – hogyan éli meg, hogy az élete nem olyan, mint a legtöbb kortársáé?
Minden percét élvezem ennek az útnak, a meccsnap pedig maga az ünnep számomra. Nem is volt lehetőségem belecsöppenni a szórakozás világába és nincs is igényem rá. Mivel az életem a futball körül forog, a hétköznapokon nem fér bele a lazsálás és a bulizás, mert hétvégén jó teljesítményt akarok nyújtani.

Nem kérdés, hogy a magyar válogatottság a legfontosabb cél!

A helyi lapok négy és fél év hollandiai tartózkodás után arról kérdezgetik, kacérkodik-e a holland válogatottság gondolatával – vagy egyértelmű a döntése Magyarország mellett?
Öt év után megkaphatnám a holland állampolgárságot, de nekem tökéletesen megfelel a magyar útlevél. A magyar válogatottba kerülés a célom, ez nem kérdés. Még sohasem jártam a Puskás Arénában, csak kívülről láttam, és nagyon szívesen megnézném belülről – óriási lenne, ha kerettagként tehetném. Először azonban az Alkmaar felnőttcsapatába szeretnék bekerülni, amihez továbbra is jól kell teljesítenem a tartalékok között. Nem titok, szeretnék az európai elit ligák valamelyikében futballozni, az álmom a spanyol bajnokság. Mindent megteszek, hogy odaérjek. 

Egy Alkmaarból induló magyarnak már sikerült a legmagasabb szintre jutnia...
Kerkez Milos útja is inspirál, hiszen megmutatta, magyarként el lehet jutni a Premier League-be és a Liverpoolba. Többször mondták már nekem a klubnál, brutális mentalitása volt, semmi más sem érdekelte a céljain kívül, és addig hajtott, amíg el nem érte, amit akart. Ez a tulajdonság bennem is megvan, és mivel a lehető legjobb helyen vagyok a fejlődésem szempontjából, hiszem, hogy megvalósíthatom az álmaimat.