Csongvai Áron: Itt, Svédországban értettem meg, mi kell a modern futballhoz

Csaknem másfél évvel a légiósnak állása után egyre tisztábban látszik, hogy AIK és a svéd bajnokság megfelelő állomást jelent Csongvai Áron pályafutásában. A 25 éves magyar középpályás nemcsak stabil kezdő lett Stockholmban, hanem olyan terhelést, futballkultúrát és elvárásrendszert ismert meg, amely szerinte egyértelmű előrelépést jelentett az NB I után.

 „Rengeteg értékes tapasztalatot szereztem az első svédországi idényemben – mondta lapunknak Csongvai Áron, aki idehaza az Újpestben és a Videotonban futballozott előzőleg. – Első külföldön töltött évemben rögtön stabil kezdőjátékossá váltam, amit nagy eredménynek tartok, ráadásul sokkal gyorsabban sikerült a beilleszkedés, mint amire számítottam. Jól ment a játék, a csapat fordulókon át vezette a bajnokságot, lépésről lépésre felvettem a ritmust. A nyár közepéig szinte minden úgy alakult, ahogyan elterveztük.”

Csakhogy a kitűnő rajt után nehezebb időszak következett.

 „Amikor elkezdtük az európai kupaszereplésünket, kiderült, hogy a keret nincs teljesen felkészítve a kettős terhelésre, ezért hullámvölgybe kerültünk, és végül hetedikként végeztünk. Az idény végére úgy éreztem, erőnlétileg és mentálisan is hosszú időszak volt mögöttem, hiszen előtte Magyarországon is végigjátszottam fél évet, majd rögtön kezdtem elölről Svédországban. Ezzel együtt nagyon értékes időszakként tekintek első svédországi évemre.”     

A svéd klubban több poszton is bevetették, ami egyszerre jelentett kihívást és lehetőséget.

 „Játszottam hatosként, középhátvédként vagy éppen ötvédős rendszerben bal oldali futóként. Olyan is előfordult, hogy egész héten bal oldali szerepkörre készültem, majd a meccs előtt szólt az edző, hogy mégis jobb oldali belső védő leszek. A játékosnak nyilván az a legjobb, ha stabilan a saját posztján szerepelhet, de mindig is próbáltam úgy hozzáállni, hogy ott segítek, ahol szükség van rám. A sok játékpercnek és feladatkörnek köszönhetően rengeteget tanultam az AIK-nál. Sokkal több lettem, amióta Svédországba szerződtem, formálja az embert, ha idegen közegben kell helytállnia, alkalmazkodnia, napról napra bizonyítania. Ezért is tartom nagyszerű döntésnek, hogy tavaly februárban klubot váltottam.”     

A legnagyobb különbséget – aligha meglepő módon – a játék sebességében és intenzitásában érzi. A svéd bajnokság ezen a téren új szintet jelentett neki.

„Ez volt talán a legnagyobb váltás. Az intenzitás, a futómennyiség, a magas tempójú sprintek száma sokkal több az Allsvenskanban. Már az első fordulótól kezdve jobb adatokat produkáltam, mint korábban. Volt olyan mutató, amely minimum megduplázódott, de előfordult háromszoros különbség is. Amíg az NB I-ben jellemzően meccsenkénti háromszáz méter körüli magas intenzitású futásom volt, a svéd bajnokságban akadt olyan mérkőzésem, amelyen ezer méter fölött volt ez a szám – és ezzel átlagosnak számítottam a csapatban. Ez megmutatta nekem, milyen alapokra épül ma a magasabb szintű modern futball.”     

Nem mellékes, hogy a szervezete jól reagált a terhelésre: egyetlen mérkőzést sem kellett kihagynia sérülés miatt.

„Szerencsére bírtam a strapát. Igyekszem profi módon odafigyelni a regenerációra, a pihenésre, minden apróságra. Ezen a szinten alapelvárás, hogy mindent, még a szabadidőmet is a futballnak rendeljem alá, máskülönben nem is lennék képes a maximumot nyújtani.”     

A télen edzőváltás történt az AIK-nál, az érkező José Riveiro is alapemberként számít Csongvai Áronra: az új (tavaszi-őszi lebonyolítású) idényben az eddigi nyolc mérkőzésből hetet végigjátszott. A szakmai változás új irányvonalat jelölt ki a klubnak, a korábbi eredménycentrikus erőfutballt a labdabirtoklásra épülő spanyolos játék váltotta.

 „Más lett a játékstílus, a felállás, megannyi labdarúgó távozott, sok tehetség került fel az utánpótlásból. Korábban inkább a fiatalok közé tartoztam, most már a tapasztaltabbak közé sorolnak. Az előző rendszerben a brusztolás, a letámadás, a célfutball volt középpontban, most pedig több labdajáratásra, látványosabb támadásvezetésre törekszünk – középpályásként ezt nyilván élvezetesebb megélni. Az elvárás ugyanakkor mit sem változott, hiszen az AIK hatalmas klub, gazdag történelemmel. Itt nem lehet azt mondani, hogy elég a középmezőny, mindenki eredményt akar. A nézőszámok elképesztők, a rangadón negyvenezernél is többen vannak, és idegenben is rendre megtelik a vendégszektor.”     

A következő lépcsőfok megtételének gondolata természetesen ott van benne, de nem kapkod.

„Nagyon szeretek az AIK játékosa lenni. Jó helyen vagyok, a város, a klub és a közeg is kiváló. Jól kezdtük a bajnokságot, ez eddig három fordulóban hét pontot szereztünk, ugyanakkor szeretném a maximumot kihozni a karrieremből. Most az a legfontosabb, hogy jól teljesítsek és segítsem a csapatot.”     

Csongvai Áron (jobbra) augusztusban a Konferencialigában tapasztalta, milyen szintet képvisel az ETO FC: 3–2-es összesítéssel a magyar csapat ment tovább. Arról kérdeztük, meglepte-e, hogy a győriek lettek az NB I legfőbb esélyesei három fordulóval a bajnokság vége előtt. „Már akkor láttam, hogy versenyképes csapat formálódik Győrben, fel tudja venni a versenyt a legjobbakkal. Nemcsak eredményes, meggyőző a csapat játéka, rendre uralja a meccseit, tetszik a stílusa. Teljesen megérdemelten jutott a bajnoki cím kapujába, példamutató a klubban zajló építkezés.”