Tóth Balázs: Szeretnék világbajnokságon védeni!
– Noha az utolsó fordulóban egy-nullás vereséget szenvedtek a Leicestertől, a mérkőzés legjobbja lett, ráadásul a Blackburn Rovers játékosai megválasztották az idény legjobbjának. Mit szólt hozzá?
– Angliában úgy tartják, az egyik legnagyobb elismerés, ami a csapattársaktól érkezik; meglepett, de nagyon jólesett – válaszolta lapunk érdeklődésére Tóth Balázs, aki 34 bajnokin védett az angol másodosztály, vagyis a Championship 2025–2026-os idényében, különösen a hajrában nyújtott extra teljesítményt. – Sokat jelent az elismerés, ugyanakkor a futball csapatsport, a játékostársak, a stábtagok segítsége nélkül nem kaphattam volna meg.
– Tavaly a Blackburn hetedikként végzett, egyetlen ponttal maradt le a rájátszásról, a mostani bajnoki esztendőt viszont huszadikként zárta, és bizony megcsapta a kiesés szele. Utalt bármi is arra, hogy ekkora visszaesés következhet?
– Úgy vágtunk neki a bajnokságnak, hogy szeretnénk emlékezeteset alkotni, ám hamar tapasztaltuk, hogy ha hullámvölgybe kerülünk és nem tudunk viszonylag gyorsan kijönni belőle, az megpecsételi az egész idényünket. Amikor nem jönnek az eredmények, előbb-utóbb edzőváltás történik, nálunk is ezt az utat választották, és bár végig hittem a bennmaradásban, nem tagadom, volt, amikor úgy éreztem, nincs kiút. Szerencsére mindig akadt közöttünk valaki, aki extrát hozott, és ez fontos pontot, pontokat eredményezett. Ami engem illet, összességében nem olyan lett az idényem, mint szerettem volna. Jól ment a védés a bajnokság elején, csakhogy novemberben megsérültem, és a visszatérésem után nem jött azonnal az a forma, ami korábban jellemzett. Tény, nem is voltam akkor még százszázalékosan egészséges, ugyanakkor az utolsó tíz forduló valóban kiemelkedően sikerült.
– Az előző bajnoki évben a posztriválisa, Aynsley Pears számított a klub első számú kapusának, önnek csak hat bajnoki jutott mellette, igaz, az utolsó öt bajnokin, amely tizenhárom pontot hozott, kivétel nélkül a kapuban állhatott. Utána mondta Valérien Ismaël akkori vezetőedző, neki olyan kapusra van szüksége, mint Tóth Balázs. Miként élte meg, hogy a vártnál gyengébb szereplés az év elején Ismaël állásába került?
– Mindig a csapatot kell nézni, márpedig az edzőváltást megelőző időszakban sorozatban kaptunk ki, hasonló helyzetből sokszor csak edzőváltás árán lehet kimászni. Valérien Ismaël jó szakember, emberileg is sokra tartom, de bíztam magamban, abban, hogy az edzőváltás után is megőrzöm a pozíciómat.
– Térjünk vissza az idény első feléhez. Az első tizennégy fordulóban kivétel nélkül önnel kezdődött a Blackburn összeállítása, majd novemberben a Bristol City ellen egy-nullára megnyert bajnoki hajrájában megsérült, és jóval több időt kellett kihagynia, mint arra számítani lehetett. Arról nem is beszélve, hogy lemaradt az Írország elleni vb-selejtezőről, amelyet drámai körülmények között veszített el a válogatott. Nagyon maga alatt volt akkor?
– Nem gondoltam, hogy én vagyok a válogatott első számú kapusa, nem tudom, hogy ha nincs a sérülés, én védtem volna-e Írország ellen. Tagadhatatlan, minden klappolt körülöttem, hiszen játszottam a válogatottban, és a sérülést megelőzően a bajnokságban nagyon jól ment a védés. Egyébként elsőre azt gondoltam, a Bristol ellen súlyosabb sérülést szenvedtem, aztán amikor kiderült, hogy a nagyobb bajt szerencsére megúsztam, bíztam a minél hamarabbi visszatérésben. Sajnos nem úgy alakult, elhúzódott a sérülésem, lassan haladt a rehabilitációm, így egy egyszerű meniszkuszműtét után, amelynél négy-hat hét a felépülési idő, én csak tíz hét elteltével térhettem vissza, ráadásul nem száz-, hanem legfeljebb ötvenszázalékos állapotban. Nyilván szorítottam a válogatottnak, nélkülem is meg lehetett volna a továbbjutás, és bár nem jött össze, továbbra is óriási álmom, hogy világbajnokságon védhessek.
– Saját értékítélete szerint a mostani volt a legjobb idénye?
– Talán az első évem a Puskás Akadémiánál volt a legkiemelkedőbb, aztán a Videotonnál is volt egy nagyon jó évadom. A mostanit nem éreztem annyira extrának, ugyanakkor a legnagyobb tapasztalatszerzést kétségtelenül a mostani bajnoki év jelentette. Tartom, amit korábban mondtam: a Championship a világ legkeményebb bajnoksága, minden tekintetben sikerült előrelépnem.
– Volt arról elképzelése tavaly nyáron, milyenek lehetnek majd az erőviszonyok?
– A Premier League-ből a Leicester, az Ipswich és a Southampton érkezett hozzánk, biztosra vettem, hogy közülük a keret erőssége, kimagasló költségvetése miatt a Leicester azonnal visszajut. Hát nem így lett... Óriási meglepetésre ebből az osztályból is kiesett. Nem számítottam rá, hogy a Frank Lampard vezette Coventry ennyire simán lesz aranyérmes, sokkal inkább a rájátszásba vártam, de hát látni kell, a Championshipben bármi megtörténhet, nincs olyan forduló, amelyben kizárólag papírforma-eredmények születnek.
– A szerződése még érvényes a Blackburnnél, de hallani, hogy remek teljesítményére sok helyen felfigyeltek, többek között az Evertonnál és a Bournemouthnál. Mit gondol, lesz esélye szintet lépni a nyáron?
– Ez is benne lehet a pakliban. A múlt hét szombatján játszottuk le az utolsó bajnokinkat, másnap hazajöttem, néhány napot a családdal, a barátokkal töltöttem, majd következik egy kis nyaralás, huszadikán jövünk haza. A Blackburnnél tárgyalunk a hosszabbításról, az ügynökeimet arra kértem, csak konkrét ajánlat érkezése esetén jelezzenek nekem. A kapusedzőm mondta: „Balázs, el sem hiszed, milyen klubok érdeklődnek irántad!” Ez azért jólesik. Június huszonkilencedikén a Blackburnnél kezdem a felkészülést, azt megelőzően huszonhatodikán a válogatottnál jelentkezem edzésre – persze már előtte is dolgozom –, a legjobb formámat akarom hozni, vágyom rá, hogy a következő nagy tornákon ott lehessek a csapattal.
