Tóth Rajmund: Így kellett lennie, hogy éppen a Konyaspor igazoljon át

– Bedobták a mély vízbe, a Fenerbahce ellen mutatkozott be új klubjában. Meséljen az élményről! 
– Leírhatatlan, hiszen az egyik legjobb török csapat ellen, fantasztikus hangulatú stadionban, világsztárok ellen játszhattam szombaton – mondta lapunk megkeresésére a nyáron az ETO FC-ből 1.8 millió euróért és további bónuszokért a török élvonalbeli Konyasporba igazoló válogatott Tóth Rajmund. – Egészen más közegben találtam magam. Az eredmény szempontjából nem sikerült olyan jól a bemutatkozás, hiszen 4–2-re kikaptunk, de akadtak jó megoldásaim, márpedig nem egyszerű egyik pillanatról a másikra ilyen futballisták ellen helytállni, főleg úgy, hogy hetek óta nem játszottam.

– A középpályán a világbajnoki aranyérmes N’Golo Kantéval és a vb-második Mattéo Guendouzival küzdött a labdáért, de Mason Greenwoodot, Kerem Aktürkoglut, Vedat Muriqit és a négyszeres BL-győztes Marco Asensiót is hatástalanítania kellett volna csapatával. Kivel vívta a legnagyobb harcot? 
– Guendouzival egymást fogtuk, vele találkoztam a legtöbbször. Látszott, miért játszott korábban az Arsenalban, a Lazióban vagy a Marseille-ben. Elképesztő megmozdulásai voltak, a labda nélkül is fáradhatatlanul mozgott. Össze is vesztünk, és jól össze is rugdaltuk egymást. Mindenki megmutatta a maga kis specialitását: Greenwoodnak például a trükkje, hogy amikor odaértem, az utolsó pillanatban egy szinte észrevehetetlen bokamozdulattal eltolta a labdát. Örülök az új tapasztalatoknak, rengeteget fejlődhetek ilyen meccseken.

– Milyen jövőképet mutatott be a Konyaspor a szerződéskötés előtt? 
– Ennyi pénzt egyáltalán nem szoktak kiadni játékosért, tehát jelentős befektetésként tekintenek rám. Ezért sok játéklehetőséget és előrelépési lehetőséget kínáltak, akár Törökországon belül a legsikeresebb klubokhoz is. Érzékelem a támogatásukat, és rendkívül jól is esik: az edzéseken a stáb tagjai folyamatosan kérdezgetik, miben segíthetnek, mondják, mit javítsak ki, mit lehetne másképp csinálni. Csiszolgatnak, terelgetnek, rengeteg pluszmunkát is végzek azért, hogy megfeleljek az elvárásaiknak.

– A törökországi turistacélpontok között nincs előkelő helyen Konya. Milyennek látja a várost, főleg annak tükrében, hogy szinte egész életét Győr barokk belvárosának környezetében töltötte? 
– Rendkívül kellemes meglepetés. Nyilván utánanéztem Konyának, mielőtt aláírtam, az európai média nincs jó véleménnyel a legtöbb török városról, de amikor megérkeztem, szinte sokkolt, mennyire jó hely, hihetetlenül élvezem az ittlétet. A családtagjaimnak is mondtam, hogy amint tehetik, jöjjenek. Az egyik elektronikai szaküzletben be kellett szereznem valamit, és még csak nem is az eladók, hanem egy vásárló segített, miután megkérdezte, merre bolyongok. Rendkívül segítőkészek az emberek, viszont a nyelvvel azért akad nehézség, hiszen nem turistaváros, nem sokan értik meg az angolt, ezért elkezdtem törökül tanulni.

– A nyári átigazolási időszak egyik slágertémáját jelentette, hogy az ETO mikor, hova és mennyiért engedi el. Nehéz hónapokat élt át? 
– Rengeteg feszültséget éreztem, sok mindenben nem értettünk egyet a klubbal, de nem maradt bennem tüske. Így kellett lennie, hogy éppen a Konyaspor igazoljon át. Most már csak előretekintek, igyekszem minél hamarabb kialakítani a mindennapi rutinomat és az életkörülményeket. Az edzéseken keményen dolgozom, különmunkát is vállalok, élvezem minden pillanatát.

– Az aláírás után nyugodott meg igazán? 
– Igen. Közismert, hogy több klub érdeklődött irántam, sőt, ajánlatot is adott a játékjogomért, volt, ahová nagyon mentem volna, és olyan is, ahova nem szívesen. Ez a múlt, részletesen nem mennék bele. Ideális esetben korábban távoztam volna Győrből, hogy a felkészülést már az új csapattal végezzem. A bajnokság második hetén csatlakoztam a klubhoz, így a lakáskeresés és mindenféle ügyintézés, ami az itteni életem kialakításához szükséges még folyamatban van. A klub profi módon leveszi ezeket a terheket a vállamról, mindenben segít. Ahogy mondtam korábban is, így kellett lennie, a helyemre kerültem. 

– A váltást nehezítette, hogy Steven Vanharen sportigazgató váratlanul elhagyta az ETO-t a nyár elején? 
– Főleg a nyár elején jelentett kommunikációs nehézségeket, senkinek sem volt ideális ez a helyzet. A lényeg, hogy a végén minden fél elégedettnek mondhatja magát. 

– Haragudott az ETO-ra, amiért így elhúzódott az ügye? 
– Sok érzés kavargott bennem az elmúlt időszakban. Nem titok, szerettem volna hamarabb továbblépni, de így alakult. A tanulságokat levontam, sok dolgot elraktároztam magamban ebből az időszakból bizonyos személyekről, viszont nem szeretnék a múltban élni, ezért inkább a jelenre és a jövőre koncentrálok. 

– Egyedül él Törökországban? 
– Egyelőre igen, de a héten beköltözök az új apartmanomba, és akkor csatlakozik hozzám a jövendőbeli feleségem.

Valóban jelentős befektetés a Konyaspornak Tóth Rajmund, az 1.8 millió eurós átigazolási díj a negyedik legtöbb a klubtörténetben a Transfermarkt listája szerint. Egy viszonylag furcsa üzlet áll az élen, a vezetőség tavaly hárommillió eurót fizettek a Trabzonspornak, hogy kölcsönvegye Kazeem Olaigbét , aki aztán 15 mérkőzésen mindössze egy gólpasszt jegyzett. A második helyen a brazil Kaue, a harmadikon a szerb Damir Kahriman található három-, illetve kétmillió euróért, igaz, még 2006-ból és 2007-ből, tehát az inflációval számolva az összegek mai értéke jóval magasabb. Ezzel együtt a Tóthért kifizetett összeg nemcsak jelentős bevétel az ETO-nál, hanem komoly kiadás a török klubnál is.