A futball csak az egyik része a Farkas család csodálatos történetének

– Szegedről indulva, és még parkokban, grundokon edzve mikor tudatosult önben, hogy Erikből és Patrikból akár profi labdarúgó lehet?
– Amikor négyéves korukban elkezdtem velük foglalkozni, még egyáltalán nem az volt a cél, hogy profi sportolók legyenek. Nekem az volt a legfontosabb, hogy egészséges gyerekek legyenek, szeressék meg a sportot, és személyiségükben is fejlődjenek. Az évek során egyre tudatosabbá vált minden – válaszolta lapunknak Farkas Csaba, a világhírű Liverpoolnál pallérozódó 17 esztendős Erik és a 19 éves Patrik édesapja.
– A szülői és a mentori szerepet hogyan tudta összeegyeztetni?
– Nehezen, ezt is meg kellett tanulnom, de a párom, Linda mindig segített átlendülni az akadályokon. Én szigorú, elkötelezett, szenvedélyes ember vagyok, dolgozik bennem egyfajta fanatizmus. Ha valamit jól végeztek, azt elmondtam, ha nem volt jó, kritikát kaptak. Ami jó, azt meg kell dicsérni, ami rossz, azt ki kell mondani, és azon kell dolgozni, hogy jobbá váljon. Mindig mondtam nekik: én az édesapjuk vagyok, és akkor is szeretem majd őket, ha nagyszerű futballisták lesznek, és akkor is, ha nem jutnak el erre a szintre. Ezt a kettős szerepet egy barátom, Atyimov Sándor fogalmazta meg a legjobban: Vidd végig, ez egy isteni elrendeltetés számodra.
– Mindkét fia profi szerződést írt alá a Liverpoollal. Apaként hogyan dolgozza fel ezt a büszkeséget és felelősséget?
– A párommal életünk legnagyobb eredménye a gyermekeink születése mellett, hogy idáig eljutottunk. Mérhetetlenül büszkék és nagyon boldogok vagyunk. Erik tizenhét esztendősen három plusz két éves szerződést kapott, ami óriási szó, de tudjuk, hogy még nincs vége. Folytatni kell a munkát. Itt kell továbbá megjegyeznem, ugyanilyen büszke vagyok a fantasztikus nagylányomra, Grétára, aki mellettünk a futball világában nőtt fel és csodálatos angol tudással, valamint a szakmai képzés elvégzésével menedzseri szinten képviseli az öccseit.
– Erik ugyanakkor már a korosztályos angol válogatottban is szerepel. Miként látják őt a Liverpoolnál?
– Nagyon fontos, hogy a Liverpool identitásának része a tehetségek kinevelése és kibontakoztatása, márpedig ennek a csodálatos klubnak az egyik legígéretesebb tehetsége Farkas Erik. Olyan játékosok nyomdokaiba léphet, mint Steven Gerrard, Michael Owen, vagy Trent Alexander-Arnold, ami óriási büszkeséggel tölt el minket. Nem véletlenül mondta az új edző, Andoni Iraola, hogy az utánpótlásból ő az a tehetség, akinek esélye van feljutni a felnőttek közé, és az sem véletlen, hogy immár a korosztályos angol válogatottban játszik.
– Hogyan fogadta be a Liverpool a családot? Éreztek-e megkülönböztetést amiatt, hogy külföldről, Kelet-Európából érkeztek?
– Nem, mert ez nagyon el- és befogadó közeg. Az iskola nagyszerűen kezelte a gyerekeket, külön foglalkoztak velük, segítették a nyelvtanulásukat. A futballban pedig a tehetséget és a képességeket nézték. Anglia fantasztikus ország, nyugodtan mondhatom, az otthonunknak érezzük.
– Mennyire fontos önöknek a roma identitás, és hogyan ápolják a hagyományaikat, a kultúrájukat Liverpoolban?
– Nagyon fontos számunkra az identitásunk. A párommal, Lindával olyan neveltetést kaptunk édesanyáinktól, édesapáinktól, amelyben a tradíciók, az elvek és az értékrend központi szerepet játszottak. Ezt szeretnénk továbbadni a gyermekeinknek. Otthon magyarul és roma nyelven is beszélünk, és a pálya szélén is gyakran így szólunk hozzájuk. A legfontosabb, hogy egészséges lelkületű, nagyszerű emberek legyenek, akik mindig tudják, honnan jöttek. Rendszeresen járunk haza, magyar roma emberek vagyunk, ápoljuk a hagyományainkat. A szűkebb pátriánk a Dél-Alföld és Szeged, ezt tekintjük otthonnak. Számunkra a tisztelet, a munka, a következetesség, Isten és a család a legfontosabb. Most, amikor a fiaim profi szerződést kötöttek, felhőtlenül boldogok lehettünk volna, mégis beárnyékolja az örömünket egy családi tragédia, mert elveszítettük az anyósomat, a szeretett Viki mamát, a gyerekek csodálatos nagymamáját, aki a legnagyobb rajongójuk volt. Ezek a mély fájdalommal megélt pillanatok is a hagyományőrzésünk részei.
– Hogyan változott a testvéri dinamika Erik és Patrik között, hogy mindketten a Liverpool kötelékébe tartoznak?
– Van köztük egészséges rivalizálás, de inkább erősen motiválják egymást. Patrik az idősebb, ő fantasztikusan szenvedélyes ember, ösztönösen is segíteni akar Eriknek, aki elfogadja testvére tanácsait és kritikáit. Ez tanulási folyamat: a jóból jobb lesz, a rosszból pedig remélhetőleg szintén jobb. Amikor kisebbek voltak, Patrik mindig vigyázott rá. Most ő motiválja.
– Szakmailag milyen lépések várnak a fiaira?
– Erik előtt óriási kihívás áll. A világ egyik legnagyobb klubjához került, amelynél óriási az elvárás. Egy tizenhét éves srácnak, akit tehetségként kezelnek, meg kell felelnie, fejlődnie és dolgoznia kell. Bízom benne, hogy nemzetközi szinten nagyon jó labdarúgó lesz. Vannak álmaink, de mi nagyon racionális, következetes emberek vagyunk, a mindennapokra és a kemény munkára figyelünk. Sérülése után Patrik egyre inkább visszanyeri a formáját, és hamarosan be tud lépni a felnőtt futballba. Az ő sport iránti szeretete és alázata nagyon ritka. Ez kemény világ, amelyben teljesíteni kell. Bízunk benne, hogy mindkettejüknek nagyszerű karrierjük lesz, és mindenekelőtt erős, egészséges emberek lesznek, akik sikeresen kezelik az élethelyzeteiket. Ezt kérem továbbra is a Jóistentől.
– Kívülről szemlélve úgy tűnik, mély vízbe dobta a gyermekeit, amikor a Liverpool akadémiájára kerültek. Egyetért?
– Igen, de hittünk a tehetségükben és a képességeikben. Egy tíz és fél és egy tizennégy éves gyerek bekerül egy olyan rendszerbe, amelyben alapvető a dinamika, a gyorsaság és az erő. Négy elit akadémia működik a régióban – Liverpool, Everton, Manchester United és City –, és ragyogó képességű gyerekek között kell megmutatniuk, miben különlegesek. Korábban rengeteget dolgoztunk velük: labdás koordináció, technikai képzés, sok munka. Bíztunk benne, hogy megállják a helyüket.
– A profi szerződés a felnőttfutball kezdete is. Hogyan készíti fel a fiait a hírnév, a pénz és a reflektorfény kezelésére?
– Következetesen neveltük őket. Mindig azt mondtuk nekik, hogy mindenért meg kell dolgozni. Edzés, munka, feladat – ez a sorrend. Tudják, hogy nem véletlenül kapták ezeket a lehetőségeket. Erik fiatalon megmutatta, hogy különleges tehetség. A Manchester City és a Manchester United is el akarta vinni tizenegy éves korában, a házunkhoz is gyakran eljöttek, de mi akkor is azt mondtuk: az elkezdett munkát folytassa tovább a Liverpoolnál.
– Ha tíz év múlva újra leülnénk beszélgetni, milyen pályafutással és milyen emberként látná szívesen a fiait? Mi lenne a végső beteljesülés?
– A legfontosabb, hogy erős, egészséges, tiszta lelkületű emberek legyenek, akik az élet kihívásait és feladatait sikeresen kezelik. Szeretném, ha szép karriert futnának be, de számomra az emberi oldal fontosabb. Azt szeretném, hogy legyen szerető családjuk, párjuk és gyermekeik. A mi hagyományaink és elveink szerint a család az egyik legfontosabb az életben. Mindig azt kérem tőlük, legyenek szerények és empatikusak, és akármilyen karrierjük lesz, ezeket az értékeket képviseljék, és persze végtelen büszkeséggel töltene el, ha az ő történetük inspirálóan hatna minden magyar roma és nem roma fiatalra.
| A nagy cél a felnőttcsapatba kerülés – Bocsák Bence Angliában élő futballszakíró véleménye a két fiatalról |
![]() FARKAS Erik FARKAS Patrik |
| Nem elég csak a sikereket látni |
![]() A Farkas család 2020-as angliai kiköltözése jelentős megpróbáltatásokkal járt, amelyekről az édesapa, Farkas Csaba őszintén beszélt lapunknak. Bár sokan csak a Liverpoollal nemrégiben profi szerződést kötő fiúk sikereit látják, a kezdeti időszakban a kőkemény küzdelem volt hangsúlyos. Amikor megérkeztek, azonnal szembesültek a nyelvi akadályokkal és Anglia sokszínűségével. A beilleszkedést váratlan globális krízis is nehezítette: nem sokkal a kiköltözésük után kitört a koronavírus-járvány. A pandémia miatt a család elveszítette az üzleti lehetőséget, ami egyáltalán kihozta őket az országba, így hirtelen, kényszerűen váltaniuk kellett a túlélésért. A Farkas család feje elmondta, hogy korlátozott nyelvtudással, biztos háttér nélkül, teljesen új élethelyzetben kellett meghozniuk a döntéseket és megtalálniuk a továbbvezető utat. A kritikus időszakban a barátok támogatása mellett a gyerekek kivételes alkalmazkodóképessége adott nekik erőt. Ennek a megalkuvást nem tűrő akaratnak a legnagyszerűbb példája Erik és Patrik története, akik úgy nyertek felvételt és kerültek a Liverpool elit akadémiájára, hogy ekkor még szinte egyáltalán nem tudtak angolul, de ebben a rendszerben szocializálódtak, s állták, illetve állják meg a helyüket immár hat éve. |














