„A magyar közegben többet ér az ismeretség, haverkodás, mint a teljesítmény”

„Hosszas szervezés után, segítséggel és egy kedves barátom, Rézmányi György közbenjárásával kerültem ki próbajátékra Norvégiába – mondta a Nemzeti Sport megkeresésére Steer Bence. – Több csapat is figyelt, végül a harmadosztályban szereplő Nardo FK labdarúgója lettem.”Steer Bence. – Több csapat is figyelt, végül a harmadosztályban szereplő Nardo FK labdarúgója lettem.”

De vajon miért veszi nyakába a világot egy magyar fiatal? Miért nem érzi biztonságban magát itthon, miért nem hiszi el, hogy ha keményen dolgozik, előbbre juthat?

„Vegyes érzésekkel jöttem el a PMFC-től – folytatta Steer Bence. – Egyrészt az ott töltött év alatt belekóstolhattam az élvonal légkörébe, mert ugyan egyetlen bajnokit sem játszhattam, ettől függetlenül sok tapasztalatot szereztem. Másrészt pedig csalódott vagyok, mert a képességeim alapján előrébb kellett volna jutnom a kapusok közötti versenyben. Most télen ez talán meg is történhetett volna, de úgy láttam, hogy az előmenetel tekintetében sokkal többet ér a jó kapcsolat, az ismeretség, a haverkodás, mint a teljesítmény. Tudom, furcsának tűnhet egy fiatal szájából, de ez jellemző a magyar futballközegre.”

Kijózanítóan kemény szavak, de nézzük, milyen körülmények fogadták a fiatalembert a norvég harmadik vonalban.

„Ami az itteni körülményeket illeti, néha úgy érzem, mintha egy másik világba csöppentem volna – mondta a kapus. – Bár a csapatom papíron amatőrnek számít, ebből mit sem érzek, mi több, a télen profi szerződést kaptam. Első számú kapusnak számítok, bíznak bennem és elismernek. A munka minősége hasonló, mint otthon, talán néha kicsit keményebb, a szembetűnő különbség az, hogy itt a játékosok nem viszik ki a pályára a mindennapi gondjaikat. Ha edzés van, csak arra koncentrálnak, ez pedig jobbá teszi a munka minőségét. A stílust tekintve itt egyszerűbb, racionálisabb játékot játszanak, több íveléssel, beadásokkal, kevesebb kombinatív játékkal, de így is abszolút élvezhető. A kapusedzések nagyjából megegyeznek az otthoniakkal, így sok újdonságot nem tudtak mutatni nekem. Csapatomat egy otthoni NB II-es együtteshez hasonlítanám, az itteni másodosztályúak zöme pedig nem lógna ki a magyar NB I-ből. Az edzéseink színvonala és intenzitása megfelelő, így aztán fejlődhetek, mert idővel szeretnék magasabb osztályban is védeni, de már nem Magyarországon.”