A kínai Vuhszi városában rendezett korosztályos vívó-világbajnokságon a 16 éves Horváth Lotti aranyérmet nyert a kadét párbajtőrözők között.
Kovács Attila FTC-s tanítványa az egész versenynapon kiemelkedő vívást mutatott be, és
végül a döntőben az ukrán Alina Dmitrjuk ellen győzött 15:11-re.
Lotti az egyenes kieséses szakaszban fülöp-szigeteki, majd osztrák vívót győzött le, aztán a döntőig egyformán 15:10-re nyert sorrendben a koreai Hong, az amerikai Lee és az izraeli Kravets ellen. Tehát mondhatani, kétség sem fért a diadalához.
Az újdonsült világbajnok rendben hazaérkezett, és boldogan elevenítette fel a Vuhsziban történteket.
„Már a csoportkörben is jól ment a vívás, jól éreztem magam, a főtáblán pedig egyre inkább belejöttem. Igazából egyetlen olyan asszóm volt, amikor négytusos hátrányból kellett fordítanom. Szerencsére a vége egyiknek sem lett nagyon szoros, de nem is bánom, mert nem szeretem az idegtépő pillanatokat, amikor az utolsó tus dönt. Az elődöntőben és a döntőben jó kedvem volt, lazán vívtam és tulajdonképpen nem is izgultam. Az aranyéremért az Európa-bajnok ukrán lánnyal találkoztam, de
úgy voltam vele, hogy lehet ő bármilyen eredményes versenyző, minden azon múlik, hogy éppen akkor kinek megy jobban.
Örülök, hogy nekem ment, és még most is nehéz felfogni, hogy világbajnok lettem. Erre a versenyre készültem egész évben. A szezon közben sem vívtam rosszul, de csak egy körversenyen értem el második helyezést a kadétok között. Most nagyszerű visszajelzést kaptam arról, hogy jó munkát végzek és valóban bennem van egy ilyen eredmény is.”
A döntő közben feltünő volt, hogy Lotti mestere, Kovács Attila kifejezetten jó hangulatban, olyan magabiztossággal követte az eseményeket a pást mellől, mint aki biztos benne, hogy a tanítványa nem kap ki azon a napon.
„Attilával egész nap viccelődtünk és hatalmas magabiztosságot árasztott felém. Amikor visszanéztem a döntőt, én is láttam, hogy jó kedve van és majdhogynem nevetgél a pást mellett. Igazából én is így éreztem magam a sisak alatt. Rengeteget ad nekem a bizalma,
ezért gondolhattam a döntőben is, hogy azon a napon tényleg nem fogok kikapni senkitől.
Nagy motivációt jelent ez a siker. Ezentúl kadétvilágbajnokként megyek minden versenyre, de nem szeretném azt érezni, hogy emiatt nekem már mindenhol nyernem kell. Hiszen tudom, mindenkinek lehet jobb és rosszabb napja. Nekem Kínában éppen a jobb napom volt.”
Lottinak természetesen itthonról is sokan szorítottak. Például az FTC fiataljai közül többen videófelvételt készítettek néhány lelkesítő szóval, hogy azokból az ígéret a verseny előtt erőt meríthessen.
„Az egyik fiú viccesen azt mondta a videóban, hogy ha nem nyerem meg a vébét, akkor ne is menjek haza. Éppen azért, amikor vége lett a döntőnek, Attila első mondatainak egyike az volt, hogy
>>Na jó, most már biztosan hazamehetünk
(Kiemelt képünkön: Horváth Lotti Fotó: Bizzi Team)