A „bécsi Fradihoz” igazolt, ma a Fener játékosa

Ugyan már hét évvel ezelőtt meghívót kapott az U16-os válogatottba, és végig is járta a különböző korosztályos válogatottakat, itthon, szakmai berkekben Szalai Attilát sokáig nem emlegették a kiemelkedő tehetségek között.

„Azt mondták rá, hogy nyeklik-csuklik a pályán, mert nyurga volt, s a magasságához fiatalabb korában még hiányzott a megfelelő izomzat – ismerte el a Nemzeti Sport Online megkeresésére idősebb Szalai Attila, a kétszeres válogatott védő, aki utánpótlásedzőként is dolgozott, tudta mire van szüksége a fiának, aki a válogatottságai számában tavaly már túl is szárnyalta édesapját. – Rengeteget kellett dolgoznunk a mozgáskoordinációján, fejlesztettük a gyorsaságát, az erő-állóképességét, nagyon sok labda nélküli feladatot végeztünk, amellett, hogy természetesen a technikáját is folyamatosan csiszoltuk. A szobájában még most is ott van a fejelő és a függő labda, amibe mindig belefejelt vagy belerúgott egyet, amikor arra járt. Amolyan személyi edzője voltam, minden gyakorlatot közösen végeztünk, személyre szabott, komplett edzéstervet állítottunk össze. Ez napi szinten, gyerekkorától kezdve, a klubedzések mellett legalább harminc-negyven perc plusz munkát jelentett – minden nap. A magam példájából tanulva már tudtam, mire van szüksége, ami az esetemben esetleg hiányzott, egyszerre voltam az erőnléti edzője, a sportpszichológusa, a dietetikusa. Minden szempontból rengeteg munka és gyakorlás van abban, hogy erre a szintre eljuthatott. ”

Fentieket hallva, és tudva azt, hogy az Eb-szereplést kiharcoló válogatottunk legnagyobb ígéretei közül Sallai Rolandnak és Szoboszlai Dominiknak is élvonalbeli labdarúgó volt az édesapja, adja magát a kérdés – csak így lehet? Ha valakinek nem labdarúgó az édesapja, akkor nincs esély? – Ezt a kérdést nem rég Szoboszlai Dominik menedzserének, Esterházy Mátyásnak is feltettük, és idősebb Szalai Attila most ugyanonnan indította válaszát, mint a játékosügynök.

„Az én időmben még voltak grundok, sokat tanultunk egymástól és ott gyakoroltuk azt, amit az edzésen láttunk. Grundok ma már nincsenek, ezért Attilának én voltam az edzőpartnere. Az a fontos, hogy olyan szakemberek dolgozzanak a klubokban, akik segíteni tudják a komplex fejlesztést, azt, hogy milyen területen, milyen plusz munkát kell végeznie a gyereknek a fejlődése érdekében. A másik nagyon fontos tényező a megfelelő versenyhelyzet. Attila a Vasas utánpótlásában szerepelt, amikor tizenhárom éves korában egy nemzetközi tornán felfigyeltek rá a Rapid Wiennél, ahogy sokan mondják, a bécsi Fradinál. Akkoriban már itthonról is hívta a Ferencváros, de mivel én Ausztriában fejeztem be a pályafutásomat, ismertem a viszonyokat, tisztában voltam vele, mennyire nagy a versenyhelyzet a Rapid utánpótlásában, hogy fizikailag mennyire erős gyerekek alkotják ott a korosztályos csapatokat, ezért döntöttünk az osztrák főváros mellett. A családdal Sopronba költöztünk, Attila onnan járt minden nap busszal edzésre.”

Az osztrák utánpótlás-nevelésről ősszel az élvonalbeli Hartberg kapusedzője, Varga Zoltán mesélt hosszasan az NSO-nak. Azt mondta, az albán, török, szerb és más nemzetiségű fiatalok a családjukban azt látják, hogy a szüleiknek Ausztriában nagyon meg kell küzdeniük a létfenntartásért, a mindennapi érvényesülésért, és ezt a mentalitást a gyerekek is kiviszik a pályára.

„Ez így van – értett egyet idősebb Szalai Attila. – Bécsben a fiamnak is meg kellett tapasztalnia, milyen az, amikor el akarják nyomni, amikor szándékosan odapakolnak neki edzésen, de ő erős karakter, igazi harcos típus, nem hagyta magát. Az edzőtáborokban török szobatársa volt, de csapattársa volt a Rapid utánpótlásában az olasz Sassuolo török válogatott védője, Mert Müldür is. Soknemzetiségű csapatban nőtt fel, ahol már gyerekként meg kellett harcolnia, hogy helye lehessen a csapatban.”

Az édesapa elmondta, öt és fél év után a fiának profi szerződést is ajánlott a Rapid, ám az osztrákok vázolták, hogy az első csapatba két-három éven belül tudnák beépíteni.

„Ekkor kereste meg Mezőkövesdről – ahol én is dolgoztam edzőként – a klub elnöke, Tállai András, hogy az első csapatban tudnának játéklehetőséget biztosítani a számára. Az NB I tizenkilenc évesen újabb kiváló lépcsőfokot jelentett Attilának. Két év alatt több mint ötven tétmeccsen lépett pályára előbb Radványi Miklósnál, majd Kuttor Attilánál. Amikor érkezett a limassoli lehetőség, az elnök úr sem gördített akadályt a távozása elé, mert tisztában volt vele, hogy ez az átigazolás is csak a további fejlődését szolgálja. Cipruson olyan csapattársai, illetve ellenfelei voltak Attilának, akik korábban számos nyugat-európai élvonalbeli bajnokságban megfordultak, akár a spanyol első osztályban vagy az angol Premier League-ben, és ahogy Mezőkövesd, úgy Ciprus is jó döntésnek bizonyult, mert tovább tudott fejlődni. Attila olyan, mint egy jó iparostanonc, aki sok műhelyben megfordul, mire kitanulja a szakmát, de mindenhol tanul valamit, ami hozzájárul ahhoz, hogy minél jobb, minél érettebb labdarúgóvá váljon. Göd, ahol futballozni kezdett, majd Vác, a Vasas, a Rapid, Mezőkövesd, az Apollon és most a Fenerbahce is kiváló állomást jelent a karrierjében. Úgy vélem, hogy a török csapatban is meghatározó játékossá tud válni, stabil helye lesz a védelemben, tovább tud fejlődni. Csak egészség legyen, az a legfontosabb, hiszek abban, hogy a fiam jó úton jár.”