Az El-szereplés a plovdivi magyar légiós vágya

Erős Gábor már négy évvel ezelőtt otthagyta a magyar bajnokságot, hogy előbb Görögországban, majd 2010 januárjától Bulgáriában folytassa a pályafutását. A Lokomotiv Plovdiv magyar légiósa gyorsan beilleszkedett új csapatába, és azóta is alapember. A 30 éves középpályás együttese edzőtáborozása alatt válaszolt a Nemzeti Sport Online kérdéseire.

„Tizenkét napot töltünk Szandanszkiban, ugyanis az elnökünk idevalósi, itt vannak érdekeltségei – mondta a Győrt, a Kispestet, a Pécset és a Ferencvárost is megjárt futballista. – Utána húsz napra Spanyolországba utazunk, ahol Málagában és Marbellán nyolc edzőmeccset játszunk, ezen belül részt veszünk egy tornán, ahol a Zenit, a Dinamo Kijev és a Sparta Praha lesz az ellenfél, s tudomásom szerint Magyarországon is közvetíti a televízió.A Zenit elleni meccset különösen várom, és remélem, Huszti Szabolcs is pályára lép még náluk, hiszen vele a Fradiban nagyon jó barátságot kötöttem. De összecsapunk a Young Boysszal és a Málagával is."

– Már egy éve Bulgáriában futballozik, eszerint jól érzi ott magát?
– Igen, nagyon jól döntöttem, amikor elfogadtam a Lokomotiv Plovdiv ajánlatát. Az elmúlt években Görögországban futballoztam, az elnökünk onnan ismert, így emiatt próbajátékon nem, csak orvosi vizsgálaton kellett részt vennem, és azonnal elém tolták a szerződést. Először négy hónapra írtam alá, majd a nyáron hosszabbítottunk egy évet.

– Ez a szerződés viszont idén nyáron lejár. Továbbra is maradna Plovdivban, vagy távozik?
– Még nem tárgyaltunk a hosszabbításról, először is újra játékba kell lendülnöm. Az első tizenhárom mérkőzésen játszottam, ám az utolsó két találkozót ki kellett hagynom, mivel sérvvel operáltak. Viszont úgy hallottam, a vezetők mindenképpen meg szeretnék hosszabbítani a szerződésemet.

– Milyenek a feltételek a csapatnál?
– Már beszéltem az elnökünkről, aki egy nagyon korrekt ember, áldoz a gárdára, hiszen nagy tervei vannak. Jelenleg az ötödik helyen állunk a bajnokságban, két pontra az Európa-liga-szereplést jelentő harmadik pozíciótól – mert mondanom sem kell, hogy ki akarunk lépni a nemzetközi porondra. A sorsolásunk is szerencsés, ugyanis az összes szófiai nagycsapatot otthon fogadjuk a tavasszal, míg Plovdivban senki nem mehet biztosra ellenünk. A kupában is a legjobb nyolc között vagyunk, ráadásul a papíron leggyengébb ellenféllel mérkőzünk meg hazai pályán, így bízom a továbbjutásban.

– Ön is megtalálta a számításait?
– Igen, nincs okom elégedetlenkedésre. Elég, ha annyit mondok, hogy a fizetésem több mint kétszerese annak, amennyi a Fradinál volt. Ráadásul nincsenek csúszások, napra pontosan megkapjuk a pénzt, ahogy a prémiumot is. Itt tényleg csak a futballal kell törődni. Hozzátenném, hogy kellemesen csalódtam Bulgáriában, mert bevallom, eleinte tartottam tőle, hogy vajon mi vár itt. Ám Plovdiv nagyon európaias város, Prágához tudnám hasonlítani.

– Az utóbbi időben két bolgár csapat is találkozott a Debrecennel. Hogyan élték meg az országban a két kiesést?
– A Levszki elleni meccs idején még nem futballoztam itt, a Liteksz búcsúja viszont óriási csalódás volt.

– Ha Bulgáriáról van szó, a nemzetközi hírügynökségek elsősorban éppen e két együttessel foglalkoznak. Ez a helyzet belföldön is?
– Részben igen, de én e páros mellé sorolnám még a CSZKA Szófiát is, ám rögtön utána jön a mi csapatunk, amely odaérhet a Liteksz és a Levszki mögé. Ez a két együttes anyagilag tényleg a legerősebb az országban. Ezt jól mutatja, hogy a Levszki fél év alatt két gólerős csatárunkat tudta kivásárolni az élő szerződéséből.

– Plovdivban milyen poszton számítanak önre?
– Mi 4–3–3-as formációban játszunk, ahol a három középpályás közül a középső elsősorban védekező feladatokat lát el, nekem főleg a támadás szervezésében van szerepem. Mint mondtam, ezért is volt fájó, hogy két remek támadónkat is elvitte a Levszki, mert mindkettőre remekül fel lehetett passzolni a labdákat.

– Beszéltünk már a szerződéséről. Tovább szeretne még lépni innen?
– Most télen is mehettem volna Ciprusra, de maradtam. Harmincéves vagyok, helyén kezelem a dolgokat, tudom, hogy nagy csapat már nem fog lecsapni rám. Egy hiányérzetem azért van...

– Éspedig?
– Tíz évvel ezelőtt nagyon súlyos sérülést szenvedtem, eltört a lábam, amikor még Győrben futballoztam. Hosszú időt ki kellett hagynom, s közel két és fél évbe tellett, mire visszanyertem a formámat. Ez pedig nagyon sok, és én úgy érzem, előtte nem szerepeltem rosszul, tagja voltam az U21-es válogatottnak Hajnal Tamással, Gera Zoltánnal, Halmosi Péterrel, Fehér Mikivel, Bodnár Lacival együtt. Azzal a csapattal a Barcelona B gárdáját is megvertük 4–1-re. Nem azt mondom, hogy én is eljutottam volna a Fulhambe, mint Gera Zoli, de ennél biztosan többre vittem volna. Akkor viszont még annak is örülhettem, hogy újra tudok futballozni. Most viszont Plovdivban várnak rám feladatok, a cél a kupadöntő és az Európa-liga!