GENOVAI ÉRKEZŐ ÉS TÁVOZÓ

Genovában lassan lehet magyar partit rendezni, hiszen a válogatott tagjai közül Koman Vladimir és Laczkó Zsolt a Sampdoria, Rudolf Gergely a Genoa profija. Hármuk közül ketten vannak új környezetben: a DVSC-TEVA-tól igazolt Laczkónak a Samp csapatába kellene beverekednie magát, míg Rudolf a kiesés ellen küzdő Barihoz került kölcsönbe.

Rudolf Gergely első olaszországi félévére tulajdonképpen nem lehetett panasz: ha nem is volt állandó kezdő, rendszeres lehetőséget kapott a Genoában, tizenöt mérkőzésen egy góllal és két gólpasszal segítette a „griffeket”.

A Genoánál a télen is hatalmas játékosmozgás volt (2010 nyarán és 2011 telén elképesztő jövés-menés zajlott), Rudolf is beleesett a szórásba: a csatár olasz lapértesülések szerint eleinte kicsit húzódozott attól, hogy a sereghajtóhoz menjen kölcsönbe, végül az állandó játéklehetőség reményében fél évre Dél-Olaszországba költözött.

A megoldásból alighanem Rudolf, a Genoa és a válogatott is profitál: az egyértelmű, hogy a támadóra kezdőként számítanak, a Genoa a nyáron egy játékban levő játékost kap vissza, és Egervári Sándornak sem ártana egy rendszeresen pályára lépő csatár Szalai Ádám súlyos sérülése után. A Bari új 71-ese a Juventus ellen góllal kezdett, a Cagliari ellen viszont tizenegyest és ziccert hibázott – kérdés, hozzá tudja-e segíteni a „kakasokat” az élvonalban maradáshoz, amely nagyon nehéz feladatnak tűnik.

Nem kevésbé nehéz feladat a Sampdoria kezdőjébe kerülni Laczkó Zsoltnak: a Debrecentől 830 ezer euróért szerződtetett balhátvéd és balszélső kemény konkurenciaharcra számíthat. Laczkó helyzetét megkönnyítette volna, ha Reto Ziegler elszerződik a Milanba (nem tette meg), így viszont a svájci egyértelműen első választás, és a magyar légiós előtt áll a válogatási rangsorban. A korábban az Olympiakosznál, a Levadiakosznál és a Leicesternél is megforduló Laczkónak már van légiósrutinja, és ez biztos előnyére is válik, nagy kérdés viszont, hogy mennyi játéklehetőséget kap. Ha keveset, az válogatott kezdőcsapatbeli helyét is veszélybe sodorhatja, igaz, a bal oldali szélsőhátvéd posztjára viszonylag kevés jelölt van.

Ha már Olaszország: Feczesin Róbert csak négy meccsen játszhatott a kiesés ellen küzdő Bresciában (egy gól), és semmivel nem nézett ki neki több játékperc – logikus volt, hogy a „fecskék” kölcsönadják.

Feczesin góllal mutatkozott be a másodosztályú (és ott nem épp fényesen álló) Ascoliban, de alighanem csak formája állandósításával tudja megmutatni a Brescia vezetőinek, hogy érdemes továbbra is számolni vele. Alighanem önmagának és csapatának is azt bizonyítaná, hogy ő nem „csak” Serie B-s csatár.

JÁTÉKIDŐT KERESVE

Várható volt Hajnal Tamás váltása: a már jelentős Bundesliga-rutin birtokában lévő irányító kiesett a pikszisből Dortmundban, Jürgen Klopp már a nyáron közölte, hogy új játékrendszerébe nem illeszkedik bele. Akkor még egyik kérő sem járt sikerrel, most viszont a Stuttgart igen: a borzalmasan szereplő sváboknak azonnal kellett valaki, aki a támadójátékban tud valami pluszt hozni, és Hajnal kapott az alkalmon. Nem lesz könnyű dolga, mert az előző szezonban még BL-helyre befutó VfB kétségbeesetten küzd a kiesés ellen – viszont ha most bizonyítani tud, azzal egy végleges stuttgarti szerződtetést is megalapozhat. Klubcseréje logikus, és mivel kezdőként számolnak vele (annyira, hogy a játékrendszert is átalakítják), minden bizonnyal hasznos is lett, hiszen Dortmund zsákutcává vált számára.

Hajnalhoz hasonlóan legtöbbször a kispadról vagy a lelátóról nézhette csapatát az ősszel Németh Krisztián. Az U20-as vb-bronzérmes csatár nagyon erős konkurenciával küzd az Olympiakosz Pireusznál, minden vetélytársa (Pantelics, Mirallas, illetve a télen hozott Dzsebbur) sokszoros felnőttválogatott, nagyobb rutinnal. És az Olympiakosz csatárai közül csak egynek van helye a kezdőben.

Nem csoda hát, hogy Németh kölcsönbe ment, és „emigrálnia kellett” a nála nagyobb nevű, Görögországban sztárnak számító Kosztasz Mitroglunak is. Mitroglu egyben példát is mutat: a 2009–2010-es szezon házi gólkirálya szó nélkül elment a több játéklehetőség reményében a Panionioszba, amelyben eddig három bajnokin három gólt lőtt.

Németh a vészes csatárhiánnyal küszködő, kevés gólt szerző Olympiakosz Voloszba került, Szélesi Zoltán segíthet neki a beilleszkedésben – a héten alighanem be is mutatkozik.

Egy éve is leírtuk, most is le kell írni: Némethnek mindennél fontosabb a rendszeres játék, különben fejlődése kérdéses – annál pedig sokkal több van benne, hogy csak egy újabb elveszett ígéret legyen belőle. Az Olympiakosz kispadjánál a Volosz kezdője jobb helynek tűnik – viszont Némethnek azonnal bizonyítania kell, mert különben egyre nagyobb az esély arra, hogy karrierje megreked.

A görögországi magyar légió negyedik tagja (Németh, Szélesi, Megyeri Balázs után) Kiss Zoltán lett, aki Észak-Görögországba a Panszerraikoszhoz igazolt a DVSC-től. Kiss egyelőre csereként beállva kap lehetőséget, de gyorsan előreléphet, mert a szerresziek igen gyengén szerepelnek, és minden segítségre szükségük van. A lejárt szerződésű Kissnek a debreceninél minden bizonnyal jobb feltételeket kínált a Panszerraikosz – a sok poszton bevethető, nagyon rutinos játékos valószínűleg az utolsó lehetőséget ragadta meg arra, hogy egy meglehetősen nívós külföldi élvonalbeli bajnokságban mutassa meg magát.

Ugorjunk át Ciprusra is: Sowunmi Thomas az APOP-hoz igazolt Siófokról, nyilvánvalóan a jobb anyagi lehetőségeket (is?) figyelembe véve.

SIMON: KIPRICH, RÓTH, PETRY ÉS BABOS NYOMDOKAIN

A tél egyik legmeglepőbb átigazolása Simon Krisztián klubváltása volt: az Újpest tehetséges szélsője (egyelőre kölcsönben) a Feyenoordban folytatja, miután rendkívül meggyőző teljesítményt nyújtott próbajátékán. A rotterdami nagycsapat történelmi mélyponton van, a kiesés ellen küzd, Simon pedig eddig minden bajnokin szerepet kapott, igaz, csak vereségekkel „gazdagodott”. Fejlődését nagyon megdobhatja egy magasabb színvonalú bajnokságban szerzett tapasztalat, és ami azt illeti, a Feyenoordba nagyon régen lehetett ilyen simán bekerülni 19 éves légiósként – a klub gyengélkedése lehetőséget kínál arra, hogy Simon kitűnjön és végleges szerződést kapjon. Ez az Újpestnek is érdeke, hiszen közismertek a lilák anyagi gondjai – Kovács Zoltán a Hoffenheimnek szerette volna eladni Simont (ez a tranzakció klubrekordot jelentő bevételt hozott volna), most viszont abban reménykedik, hogy a nagyon tehetséges támadó tesz annyit, amennyi a végleges szerződtetéshez kell.

Szintén Újpestet hagyta el Tisza Tibor, egyelőre kölcsönben, de maguk az újpestiek is úgy számolnak, hogy a támadó nem tér vissza a Megyeri útra. Tisza nem akart szerződést hosszabbítani, többek között a válogatott szereplés érdekében is külföldre vágyott.

„Nem ez a klub volt az egyetlen érdeklődő, más külföldi együttes és több magyar élcsapat is keresett, de az észérvek, a szakmai szempontok a Sint-Truiden mellett szóltak. Huszonhat évesen abba a stádiumba érkezett a karrierem, amikor eljött az ideje a légióskodásnak, ráadásul a szövetségi kapitánynak is jobban szemet szúrhat, ha külföldön teljesítek kimagaslóan. Ugyanakkor nem felelőtlenül választottunk, hiszen annak semmi értelme nem lett volna, ha olyan klubhoz kerülök, amelynél nincs esélyem a folyamatos játékra. A belga bajnokság előrelépés, de mégsem akkora ugrás, amit ne tudnék teljesíteni. Az új csapatom sem zsákbamacskát vett, ismerik a képességemet, tudják, mit várhatnak tőlem” – értékelt a már Antwerpenben is megforduló, így belgiumi rutint szerző Tisza. Mivel Belgiumban sokkal könnyebb felkelteni a játékosmegfigyelők érdeklődését, a támadó megalapozhat egy hosszabb nyugat-európai karriert.

VÁLTÁS LIGÁN BELÜL

Oroszországban Gaál Miklós a súlyos anyagi válságban levő Amkar Permből szerződött el, új csapata a Volga Nyizsnij Novgorod. A Volga újonc az orosz Premjer-ligában, viszont a Gazprom milliói állnak mögötte – érthető, hogy nagyra törő terveket szövöget. Gaált Spanyolországba és Németországba vitték volna, de a balhátvéd a családjával történt egyeztetés után úgy döntött, marad az ismert orosz környezetben – még ha így némileg ki is esik a szövetségi kapitány, Egervári Sándor látóköréből.

A megbecsült légiósok közé tartozik a 2010-es idényben a finn élvonalban a góllövőlista negyedik helyén végző Gruborovics Tamás, aki a Mariehamn mezét az erősebbnek tűnő és éremre törő JJK-éra cserélte. A jyväskiläi csapatban van rajta kívül is magyar légiós, a kapus Szeróvay Mihály.

Kádár Tamás a Newcastle-ből kölcsönbe a Huddersfieldhez került, de megsérült, potenciálisan súlyos sérülése pedig könnyen lehet, hogy rövidre zárja a kölcsönjátékot.

ÚJRA A PÁLYÁN

Bodnár László ismert közegbe tért vissza: a jobbhátvéd féléves kihagyás után a Red Bull Salzburgba igazolt. Bodnár már két bajnoki címet (2007, 2009) szerzett a salzburgiakkal, 74 meccsen húzhatta magára az együttes mezét, így a beilleszkedésével nem lesz probléma – régi-új csapata, mint az utóbbi időben mindig, most is az osztrák Bundesliga aranyérmére pályázik. A 31 éves Bodnár klub nélküli időszaka alatt elvesztette a helyét a válogatottban – játék nélkül másra nem is számíthatott –, most ismét felkeltheti a szövetségi kapitány figyelmét. Egervári Sándornál még nem lépett pályára, legutóbb 2010 júniusában, a hollandoktól elszenvedett 6–1-es vereség alkalmával húzott nemzeti mezt.

BERGENI KÖLCSÖN UTÁN BERGENI SZERZŐDÉS

Ismerősök között folytatja Korcsmár Zsolt is, aki féléves kölcsönjátéka alatt meggyőzte a norvég élvonalbeli Brann vezetőit arról, hogy végleges szerződést is megér a bergenieknek. A középső védőként és védekező középpályásként is bevethető Korcsmár saját bevallása szerint anyagilag kapott jobb ajánlatot is (például Izraelből), de az állandó játéklehetőség mellett döntött, amelyet a Brannban minden bizonnyal megkap. Számára a következő lépcsőfok az, hogy kiérdemelje a válogatott meghívót – ez lehet, hogy a Brannból könnyebben sikerül. A norvég élvonal és a magyar NB I között hatalmas különbség nincs, viszont a háttér jó, és az északi országban nagyobb a játékosmegfigyelő-forgalom is, nem beszélve arról, hogy fizikailag alighanem alaposan megerősödnek a Tippeligaenbe szerződők.

FEHÉROROSZORSZÁGTÓL PORTUGÁLIÁIG

Végül néhány kisebb jelentőségű átigazolás: Sándor István a másodosztályú Budaörsből a fehérorosz élvonalba, az egyszeres kupagyőztes Naftanba igazolt (nem egy gyakori cél magyar játékosnak), Gróf Dávid a Notts Countyból az angol ötödosztályú Mansfieldbe került, Urbányi Kristóf pedig (Urbányi István fia) az Újpestből a portugál élvonalbeli Portimonenséhez igazolt, amelyben valószínűleg az ifjúsági csapatban számolnak vele. A ZTE saját nevelésű kapusa, Pogacsics Krisztián nem tudta beverekedni magát az egerszegi kezdőbe (maga is bevallotta, hogy nem élt az első csapatban megkapott bizonyítási lehetőséggel), és Romániában, a második ligás FC Bihorban próbálkozik tovább.