Hihetetlen ugrás! Az osztrák negyedosztályból futhat be a magyar gólzsák

Vágólapra másolva!

2016.11.23. 14:32

Címkék

A Mattersburg ugyan nem remekel az osztrák Bundesligában, hiszen 15 forduló után az utolsó, 10. helyen áll a tabellán, Varga Barnabás miatt azonban mégis érdemes odafigyelnünk az együttesre. A korábban Szombathelyen nevelkedő 22 éves csatár már évekkel ezelőtt lemondott arról az álomról, hogy profi labdarúgó váljék belőle, de az osztrák negyedosztályból hirtelen kiemelkedve ősszel már az élvonalban találta magát, a legutóbbi fordulóban, a St. Pölten ellen pedig egy perccel a becserélése után az első gólját is megszerezte.

MAGYAR KOBRA, TEHETSÉGESEBB, MINT RUDNEVS – ÍGY LÁTJA A MENTOR
Vargával ellentétben korábbi csapattársát, majd edzőjét, illetve mentorát, az NB I-ben a 2000-es években a Haladásban, a PMFC-ben, a ZTE-ben és a Siófokban is futballozó Lukács Tihamért egyáltalán nem lepte meg, hogy a csatár eljutott az osztrák élvonalig. „Amikor hozzánk került az Eberauhoz, én már láttam rajta, hogy sokra viheti – beszélt pártfogoltjáról az NSO-nak Lukács. – Másfél év után a játékos-edzője lettem. A pályán egy sorral előttem futballozott. Sok passzal segítettem őt. Fokozatosan beleerősödött a felnőttfutballba, és vannak olyan adottságai, melyek vele született képességek, nem tanulhatók. Ilyen a kreativitása, a ruganyossága, nagyon jó időben ugrik fel a labdákért és nagyon gólérzékeny, nem kell neki sok helyzet ahhoz, hogy a kapuba találjon. Amikor Portugáliában futballoztam, a kobrához hasonlították az ilyen játékosokat, mert azonnal lecsapnak a kínálkozó lehetőségre. Másrészt megvan benne a grundjelleg. Sokszor edzéseken kívül is kimentünk a pályára, aztán vagy százötvenszer kapura rúgott, kapásból, állított labdából, beadásból, és nagyon sokat játszottunk különböző kis játékokat. Egy az egy ellen, kétérintő és hasonlók. Azért karoltam fel, mert nagyon rendes srác, kellő alázattal. Nem az a tipikus magyar mentalitás jellemzi (amiről egy korábbi cikkünkben Bajner Bálint is beszélt – a szerző), hogy ha nem megy a játék, akkor leszegi a fejét és hamar feladja, hanem az utolsó leheletéig küzd, s ha ő nem tud a kapuba találni, akkor lefogja a védőket és azért harcol, hogy a társainak helyzetet teremtsen. Otthon gyakran azzal találkoztam, hogy a magyar játékosoknak a pályán kívül hatalmas az arcuk, a gyepen viszont sokszor riadt nyulakként viselkednek. Barnabásnál ez fordítva van. Visszahúzódó természet a magánéletben, a pályán viszont széttépi az ellenfelet, hiszen ott kell igazán megmutatni.” Az Eberaunál jelenleg is futballozó Lukács arra is kitért, miben kell fejlődnie Varágnak, hogyan látja a jövőjét: „Állítom, hogy korábbi zalaegerszegi csapattársamnak, az azóta a német Bundesligában játszó lett Artjoms Rudnevsnek nem volt annyi tehetsége a labdarúgáshoz, mint Barnabásnak, de fizikailag és mentálisan is hihetetlenül erős volt. Ez utóbbi terület légiósként azért is nehéz, mert külföldre kerülve nagyon egyedül érezheti magát az ember, ám Barnabásnak mindenben próbálok segíteni, napi kapcsolatban vagyunk, maximálisan támaszkodhat rám. Mentális tréningeket is tartok neki, hogy minél felkészültebb legyen ezen a téren, hogy minél gyorsabban tudjon gondolkodni és döntéseket hozni a pályán. Minden ezen múlhat. Még az út elején jár, de úgy gondolom, eljuthat az osztráknál erősebb nyugat-európai bajnokságba is. Viszont a különböző lépcsőfokokat be kell tartani. Volt már érdeklődés például Portugáliából, annak azonban nem látom értelmét, hogy kimegy, aztán az első géppel jön vissza, ahogy sok magyar fiatal, mert még nem érett a feladatra. Most a Mattersburgnál kell letennie a névjegyét, itt kell fejlődnie.”

Bár az osztrák élvonal átlagéletkora több mint egy évvel alacsonyabb a magyarnál (24.8 év, az NB I-é 26), és jóval gyakoribb, hogy alsóbb osztályból érkező fiatalok kapnak lehetőséget, az még Ausztriában is ritka, hogy egy negyedosztályú csatár egyik napról a másikra az élvonalban találja magát. Márpedig a szombathelyi születésű, 22 esztendős Varga Barnabással ez történt. Úgy, hogy már hét évvel ezelőtt lemondott arról, hogy NB I-es futballista legyen.

„A Haladás akadémiáján futballoztam, de nem fértem be a csapatba – elevenítette fel a múltat a Nemzeti Sport Online-nak a csatár. – Nagyon kis növésű voltam és túl sokan futballoztak az akadémián. Nem tudtam betörni, nem éreztem jól magam a csapatnál, és tizenöt évesen az osztrák ötödosztályú Eberauhoz igazoltam, amely szomszédos település volt, mert én szentpéterfai vagyok, csak a határ másik oldalán. Akkor már nem gondoltam volna, hogy belőlem még valaha lehet profi futballista. Aztán nyáron megkaptam az utolsó esélyemet, amikor hívott a Mattersburg második csapata. Viszont azt nem hittem volna, hogy ilyen gyorsan esélyt kaphatok az első keretnél.”

Vargára már az Eberaunál is felfigyelt több klub – tavaly járt próbajátékon az ugyancsak élvonalbeli Admira Wackernél –, hiszen nagy szerepe volt a gárda osztályváltásában, a 4. ligában pedig 66 mérkőzésen 43-szor talált a kapuba a transfermarkt.de adatai szerint. Az igazi áttörést azonban az ugyancsak negyedosztályú Mattersburg II hozta meg számára.

A nagymartoni klub egy évre kölcsönbe szerződtette (opciós vételi lehetőséggel), és első három bajnokiján a második csapatban öt gólt szerzett (első meccsén rögtön az Eberau ellen talált be). Szeptemberre pedig 7/7-es mutatót produkált (azóta 9/8-nál jár a negyedosztályban), ami után az első csapat vezetőedzője, a korábbi kiváló, 50-szeres osztrák válogatott csatár, Ivica Vastic elérkezettnek látta az időt, hogy az osztrák Bundesligában is lehetőséget adjon a magyar centernek. Szeptember 24-én a Ried elleni 1–1-es döntetlen alkalmával rögtön kilencven percet játszott és gólpasszt is adott.

„Az első élvonalbeli szereplésem óta az első kerettel edzek. Három találkozón egymás után kezdő voltam, utána kevesebbet játszottam, viszont a múlt hétvégén, a hatodik mérkőzésemen sikerült megszereznem az első gólomat. Mondjuk nem volt különleges találat, egy kipattanó labdát lőttem közelről a kapuba. A legnagyobb különbség az első és a negyedosztály között, hogy előbbi sokkal gyorsabb gondolkodást igényel, de az élvonalban is igyekszem kamatoztatni az erősségemnek számító fejjátékomat.

Az egyik nyáron ugyanis nagyon megnyúltam, bár így sem vagyok kimondottan magas, a hetvenhárom kilóm száznyolcvanöt centivel párosul, ám szerencsére jó a súlypontemelkedésem. Viszont izomban erősödnöm kellene, mert fizikailag azért érzek némi lemaradást a többiekhez képest. Itt már nem olyan egyszerű helyzetbe kerülni, a negyedosztályban meccsenként volt hat-hét helyzetem, itt van egy-kettő.

Könnyebbség számomra, hogy az edzőnk, Vastic is csatár volt, mert sokat tud segíteni nekem, az edzéseken mindig megosztja a velem kapcsolatos meglátásait” – fogalmazott Varga, aki a távolabbi jövőről még nem beszélgetett a szakemberrel.

„Nem is gondolok hosszú távra előre. Fölösleges. Edzek, próbálom kihozni az adott helyzetből a legtöbbet, aztán majd meglátjuk, ez mire lesz elég.”