Korcsmár nemet mondott az orosz élvonalra és Kínára is

– Kezdjük a legfontosabbal! Hogy érzi magát a válogatott meccsek után fizikailag és lelkileg? A törökök ellen elszenvedett sérülésnek lehet-e utóhatása?
– A románok elleni mérkőzés végkimenetele mindannyiunkat megviselt, főleg, hogy végig uraltuk a meccset. Biztos vagyok benne, hogy ha a tizenkettedik „játékos”, a közönség is ott van velünk, akkor könnyebben vesszük az utolsó tíz-tizenöt percet, mert a szurkolók belehajszolnak minket a győzelembe – de természetesen nem kifogásokat keresünk! A törökök ellen megszereztük azt az egy pontot, amit a két mérkőzést megelőzően aláírtunk volna, de persze bánjuk, hogy nem négy vagy akár hat lett belőle. A törökök elleni meccs első félidejében egyre inkább éreztem a szúró fájdalmat a combomban, és hiába futottam ki az oldalvonal mellé egy gyors kezelésre, a szünethez közeledve már minden lépés szenvedésnek tűnt, így elkerülhetetlen volt a lecserélésem. Annak köszönhetően, hogy még időben megtörtént a csere, nem kell két hétnél többet kihagynom a megfelelő kezeléseket követően. Bízom benne, hogy hamarosan újra a pályán lehetek, és folyamatos játékkal a lábamban várhatom a válogatott soron következő vb-selejtezőjét, ahol már nem szabad hibázni, csak a győzelem lesz elfogadható. Hiszek benne, hogy megcsináljuk!

– Egy kicsit már a jövőjére is áttérve: mit gondol, az ilyen fontos, kiélezett vb-selejtezők, mint amilyeneken most pályára lépett, hogyan befolyásolják egy játékos piaci értékét?
– A válogatott nagyon fontos. Én már gyerekkoromban arról álmodtam, hogy egy napon a hazámat képviselhetem a válogatott mezében. Kijutni egy kontinenstornára vagy világbajnokságra, ez minden további álom beteljesülése lehet! De az érzelmi szempontokon túl az is biztos, hogy emeli a játékos rangját, értékét, ha válogatott labdarúgóról van szó. Én soha nem ezeket figyelembe véve léptem és lépek pályára, de minden bizonnyal ezeket a mérkőzéseket rengeteg klub megfigyelője követi, és ha valaki itt is képes kiemelkedő teljesítményre, az könnyen a klubok szűk kívánságlistájára kerülhet.

Korcsmár gólok Norvégiából - dupla az ODD ellen

NEMET MONDOTT AZ OROSZ ÉLVONALRA, KÍNÁRA ÉS A BELGA STANDARDRA IS

– A Nemzeti Sport Online úgy értesült, a téli szünetben az orosz élvonalból, sőt egy norvég kapcsolatokkal rendelkező megfigyelő révén még Kínából is kapott ajánlatot, de mindegyiket visszautasította.
– A jövőmmel kapcsolatos ügyeket teljes mértékben a SportConcept menedzser iroda intézi, és a korábbi kérésemnek megfelelően csak akkor avatnak be a folyamatba, ha már konkrétumokról van szó, és az én döntésemre van szükség egyes témákban. Az valóban igaz, hogy a norvég klubomhoz konkrét ajánlat érkezett az orosz élvonalban szereplő FC Volgától és az FK Krasznodartól is, de csakúgy, mint a kínai érdeklődést, ezt is elutasítottam, mert amikor három-négy évvel ezelőtt a menedzsereimmel együtt megterveztük a nemzetközi karrierem építését, más szempontokat figyelembe véve vázoltuk fel a jövőmet. Amíg látok esélyt ezen állomások megvalósulására, addig nem szeretnék eltérni az elképzeléseimtől. Azt gondolom, eddigi karrierem jól alakult, jó döntéseket hoztam, de természetesen foglalkoztat a folyamatos fejlődés és előrelépés lehetősége.

– Miket mérlegel, amikor egy-egykonkrét ajánlatról döntést kell hoznia?
– Amikor kétezer-tízben a Brannhoz kerültem, teljes mértékben a sportszakmai szempontok alapján döntöttem. A legfontosabb szempont az volt, hogy akarjon a csapat megszerezni, ne pedig a menedzsereim könyörögjenek be személyes kapcsolatokon keresztül. Játszani, fejlődni akartam, és ezáltal mihamarabb bekerülni a felnőtt válogatottba. Tudtam, hogy leginkább fizikálisan és gyorsaságban kell előrelépnem, és itt, északon, a „vikingek” hazájában erre minden esélyem megvolt. Itt minden labdáért keményen meg kell harcolni, és a csatárok sem „egyszálbél anyámasszony katonái”, akik megijednének egy-egy keményebb összecsapástól. Az elmúlt több mint két év alatt – úgy vélem – eljutottam arra a szintre, hogy a folyamatos fejlődésem érdekében elképzelhető, hogy még magasabban jegyzett bajnokságba lenne érdemes igazolnom. De ez nem könnyű, mert a továbbra is nagyon fontos sportszakmai szempontokon túl immár más tényezőket is figyelembe kell venni. Nekünk, profi sportolóknak tíz-tizenhárom évünk van arra, hogy megteremtsük azt az egzisztenciát, amellyel el tudunk indulni a civil életben. Az elmúlt átigazolási időszakban konkrét ajánlatot kaptam a Standard Liege-től is, de ez például, annak tükrében, hogy hány évről szólt volna a megállapodás, nem lett volna előnyös anyagi szempontból. Összegezve, a következő nagy döntésemet minden szempont figyelembe vételével kell meghoznom.

BIZALOM, BARÁTOK, BARÁTNŐ – BRANN BERGEN

– Tavaly még úgy nyilatkozott, hogy nem gondolkodik a kétezer-tizenhármas esztendő végén lejáró szerződése meghosszabbítására a Brannál. Most hogy áll ehhez a kérdéshez? Lesznek-e még tárgyalások a klubbal a hosszabbításról?
– Nagyon jól érzem magam Bergenben. Saját lakást vásároltam, barátaim vannak, barátnőm van, és tetszik az az életstílus is, ami a norvég embereket jellemzi. Folyamatos a bizalom az edzőm részéről, és a klubnál is számítanak rám, ezt többször jelezték az elmúlt időszakban. A Brann szeretné meghosszabbítani a szerződésemet, de nem tudom, hogy mit hoz a jövő. Az biztos, azon leszek, hogy ha távozom, azt úgy tegyem, hogy jól járhasson az a klub is, amelyiknek eddig sokat köszönhetek.

– Döntésében mennyire játszanak szerepet más magyar labdarúgók példái? Juhász Roland például már lehet, hogy megbánta az utolsó szerződéshosszabbítást az Anderlechttel, amelynél sokáig ragaszkodtak hozzá, elutasították az érte érkező ajánlatokat, majd egy edzőváltás után kiszorult a csapatból.
– Nem ismerem Roland döntéseinek részleteit, nem is szeretnék más játékos magánügyeivel foglalkozni, és biztos, hogy nem lehet két esetet összehasonlítani.

– Norvégiában láthatóan sokat fejlődött az évek alatt, de mit gondol, ha továbbra is a Brann-nál marad, garantált a további fejlődése, vagy az előrelépéshez már elengedhetetlen lenne erősebb bajnokságba szerződni?
– A norvég bajnokságot Magyarországon sokan rosszul ítélik meg. Erős, hajtós bajnokság a norvég, még ha nem is a technikás futballjáról híres. Amit szerettem volna elérni az ide szerződésemmel, azt nagyjából teljesítettem. A motivációm abszolút nem csökkent, szeretek itt játszani, és fejlődni hétről-hétre lehet, de ahhoz, hogy elérjem a magamnak kitűzött céljaimat, előbb-utóbb mindenképpen meg kell lépjem a következő lépcsőfokot.

Korcsmár gólok Norvégiából - fejes a Valerenga ellen 2:48-tól

AZ NB I MOST MÉG KIZÁRHATÓ, A BUNDESLIGA AZ ÁLOM

– Manapság egyre több példát láthatunk arra, hogy magyar válogatott labdarúgók hazajönnek az NB I-be. Ez az ön esetében egyelőre kizárható?
– Vannak még terveim, amelyek légiós szerepléssel kapcsolatosak, így egyelőre kizárható az a forgatókönyv, hogy ismét az NB I-ben futballozzak.

– Egyik képviselője, Farkas Mátyás már korábban arról beszélt önnel kapcsolatban az NSO-nak, hogy Németország, vagy egy holland, esetleg belga élcsapat lehet a következő állomás a pályafutásában. Továbbra is ez az elsődleges irányvonal?
– Álmom, hogy egy napon a Bundesligában játsszak! Az ottani meccshangulat, a sportszakmai elvárások, a futballstílus nagyon közel áll hozzám. Amennyiben erre még várnom kell, szeretnék olyan csapatban játszani, ahol esélyem lenne a nemzetközi porondon is közös célokért küzdeni. Szeretem „játszani” a futballt, így a holland közeg is vonzó számomra, bár e szempontból sincs már hiányérzetem, mert ebben a szezonban stílust váltott a Brann, és a földön tartva a labdát, sok passzal próbálunk eljutni az ellenfél kapujáig. Az biztos, nagyon sok mindenen múlik, hogy merre visz az utam – ha megyek egyáltalán...