Légiósok: Csak az Eb-szereplés lebeg a szemem előtt – Gyurcsó

– Már Eszéken?
– Még Splitben vagyok – mondta a Nemzeti Sportnak a 29 éves, 20-szoros válogatott Gyurcsó Ádám, aki hétfőn a Hajduktól az NK Osijekhez igazolt. – A családom egyelőre otthon van Magyarországon, én a hétvégén utazom Eszékre.

– Az ősszel az első hat fordulóban három gólt szerzett a Hajduk Splitben, gondolta volna akkor, hogy a télen klubot vált?
– Igen, már az ősszel benne volt a levegőben, hogy új klub után nézek. Miután lejárt a kölcsönszerződésem a Puskás Akadémiánál és visszatértem Splitbe, jelezték, ha lesz olyan ajánlat, amely a klubnak és nekem is megfelelő, elengednek, hosszú távon nem számolnak velem.

– Mi az oka, hogy ezt mondták?
– Az ősszel új elnök érkezett a Hajduk Splithez, aki azt mondta, akinek 2021 nyarán lejáró szerződése van, és nem ajánlanak újat vagy nem hosszabbít, az nem férhet a csapat közelébe a tavasszal.

– Erre ön?
– Dolgoztam keményen, hogy profi játékosként a lehető legtöbbet hozzam ki ebből a szituációból. A mostani a negyedik edző, aki ebben az idényben irányítja a Hajdukot, én mindegyiknél játszottam, úgy érzem, rá is szolgáltam. Az ősszel végig a pályán voltam, jól is ment a játék. Amikor pályára léptem, mindent megtettem a Hajdukért. Miután kinevezték az olasz Paolo Tramezzanit vezetőedzőnek, megbeszéltünk minden részletet, elmondta, hogy nem számolhat velem száz százalékig, mivel legkésőbb az idény végén távozom. Nincs bennem harag, normális kapcsolatot alakítottunk ki annak ellenére, hogy rövid ideje ismertük egymást, tudom, hogy ennek nem szakmai okai vannak.

– Ez nem hangzik jól.
– Egy ekkora csapatnál óriási az elvárás, az eredmények viszont nem jöttek az utóbbi időben, ezért is történhetett meg, hogy már négy edző irányított az évadban, és sajnos történtek furcsaságok a klubnál. Azt kívánom, hogy legyen sikeres a jövője, egyenesedjen ki. Nekem most az a legfontosabb, hogy ott legyek a válogatottban a nyári Európa-bajnokságon, és ahhoz, hogy bekerüljek a keretbe, minél többet kell játszanom.

– Február elején lépett pályára utoljára a Hajdukban, éppen az Eszék ellen, amely kettő-nullás győzelmet aratott. Akkor már tudta, hogy ott folytatja?
– Nem tudtam. Néhány napja jött a lehetőség, február elején még nem volt szó róla.

– Máshonnan is kapott ajánlatot?
– Volt több helyről érdeklődés, és nyilatkozhatnék én is úgy, mint más játékosok, hogy volt öt lehetőségem, csak ez nem igaz. Örülök, hogy a téli átigazolási időszak végére beugrott ez az esély, nem ismeretlen helyre kerülök. Ellenfélként játszottam már Eszéken, ismerem a játékosokat és a vezetőedzőt is.

– Kleinheisler László véleményét kikérte?
– Nem beszéltem vele a hivatalos bejelentésig, miután pont került az ügy végére, akkor kerestem meg. Örül, hogy együtt játszhatunk. Egyébként Lacikával már utánpótláskorunk óta ismerjük egymást, együtt nevelkedtünk a Puskás Akadémián, a Vidiben csapattársak is voltunk, úgyhogy nem kell bemutatkozunk egymásnak.

– Említette, hogy a nyári Európa-bajnokság lebeg a szeme előtt, beszélt a klubváltásról Marco Rossi szövetségi kapitánnyal?
– Kedd reggel felhívtam, azt szerettem volna, ha tőlem tudja meg, hogy csapatot váltottam. Kikértem a véleményét, de csak megerősített abban, hogy jól döntöttem. Elmondta, Eszéken több játéklehetőségem lesz a tavasszal, ami a válogatott szempontjából jó, és csak rajtam múlik, hogyan teljesítek a pályán.

– Nagy csalódásként élné meg, ha kimaradna az Eb-keretből?
– Egyértelműen. Csak az Eb-szereplés lebeg a szemem előtt. Kétezertizenhatban az utolsó pillanatban kimaradtam a franciaországi keretből, most minden erőmmel azon leszek, hogy ott legyek a kontinensviadalon. Pályára léphettem a válogatott legutóbbi két Nemzetek Ligája-mérkőzésén, próbáltam megmutatni akkor is, mennyit jelent nekem a csapat. A lehető legjobbkor jött az Eszék ajánlata, itt a bajnoki címért harcolunk a szezon hátralévő részében.

– Három idényt játszott Lengyelországban, a magyar válogatott márciusban a lengyelekkel kezdi a vb-selejtezőt. Beszélt valakivel a régi ismerősök közül a meccs­ről?
– Abból a csapatból csak a külföldiekkel tartom a kapcsolatot, lengyelekkel nem. A nemrégiben lengyel szövetségi kapitánynak kinevezett Paulo Sousa irányítása alatt játszottam a Vidiben, megjártuk az Európa-liga csoportkörét is, szép időszak volt.

– Kétszer nyert magyar bajnokságot a Videotonnal, ám most nem a legszebb korszakukat élik a fehérváriak. Miként látja korábbi klubja helyzetét?
– Kívülállóként nem tisztességes véleményt formálni, de most már túl nagy a pontkülönbség a Ferencvároshoz képest. A bajnokságnak is jót tenne, ha kiélezettebb lenne a verseny a zöld-fehérekkel a bajnoki címért.