Légiósok: Én sem vagyok robot, én is hibázom – Kádár

– A horvátországi Eb-selejtező óta nem szólalt meg. Hetekre, hónapokra eltűnt a nyilvánosság elől... Utólag elárulja, mi zajlott ön körül azokban a napokban?
– Ne szépítsük, a horvátok elleni mérkőzés alaposan megviselt – mondta Kádár Tamás, aki az októberben 3–0-ra elveszített Eb-selejtezőn két gól előtt is nagyot hibázott. – Lelkileg nehéz helyzetbe kerültem, hiszen a válogatott mindig is a szívügyem volt. De én sem vagyok robot, én is hibázom. Megérdemeltem a kritikákat.

– Igaz, hogy Marco Rossi kapitánnyal közösen döntöttek úgy, hogy a néhány nappal később esedékes, Azerbajdzsán elleni találkozón a kispadra sem ül le?
– Mindig is korrekt volt a kapcsolatunk, ezúttal úgy láttuk a legjobbnak, ha kihagyom a találkozót, és rendet teszek a fejemben. Olyannyira megviselt a mérkőzés, hogy néhány hétig nem szóltam senkihez. Egyszerűen nyugalomra vágytam. Néhány nappal később visszatértem Kijevbe, és nyomban megsérültem, ez finoman fogalmazva sem lendített a helyzetemen. Az a sérülés még inkább a víz alá nyomott... De utólag állítom, azért sérültem meg, mert azokban a napokban pszichésen nem voltam rendben.

– Túl van a nehéz időszakon?
– Teljes mértékben. Korábban is voltam már nehéz helyzetben, és mindig egyenesbe jöttem. Tisztáznom kellett magamban a spliti mérkőzést, de már régen túl vagyok az egészen.

– Ez volt a legrosszabb idénye eddig?
– Ugyanolyan volt, mint a többi. Voltak jobb és rosszabb mérkőzéseim. Kétségtelen, a Horvátország elleni kilencven perc nem nézett ki jól, ki kell mondani, rosszul ment a játék. A sérülésem után Kijevben azt mondták, tíz napot kell kihagynom, végül kis híján egy hónapra estem ki a munkából, de amint egészséges lettem, azonnal visszaszereztem a helyemet a Dinamo kezdőcsapatában. Azért ez jelent valamit.

– Ráadásul túl van a századik mérkőzésén a Dinamo Kijevben. Vagy ez csak egy szám az életében?
– Azért ezt el kell érni. Évek óta itt vagyok Kijevben, nem lehet a véletlen műve, hogy az összes eddigi edzőm számított rám. Pedig elég sok volt belőlük.

– A napokban az osztrák hegyekben járt. Hogy megy a síelés?
– Sehogy. Néhány barátommal – köztük Holman Dáviddal és a Kaposváron futballozó Nagy Richárddal – egy gyönyörű síparadicsomban jártunk, de a szerződésem értelmében nem csatolhattam lécet. Igaz, különösebben nem is akartam, sosem síeltem még, nem szerettem volna éppen most elkezdeni. Így is nagyon jól éreztem magam, órák hosszat a hegytetőn lévő hüttében üldögéltem, úgy sütött a nap, hogy nemegyszer pólóban voltam. Élveztem a kilátást, a hangulatot.

– Mikor kell visszamennie Kijevbe?
– A felkészülés január tizedikén kezdődik. Egyéni edzésterv alapján már az év utolsó napjaiban is edzettem néhányat, most is éppen autóban ülök; Angyalföldön lakom a kertvárosban, a közeli edzőterembe tartok. Kijevbe csütörtökön utazom vissza, de sokat nem leszek az ukrán fővárosban, hiszen a csapat indul is Törökországba.

– A szokásos kéthetes penzum lesz?
– Kétszer két hét. A bajnokság csak február végén kezdődik, és miután az Európa-ligában nem jutottunk az egyenes kieséses szakaszba, van időnk készülni. A kétszer kéthetes felkészülés között lesz néhány napunk lazítani, de Törökországban kőkemény időszak vár ránk. A felkészülés a Dinamo Kijevnél nem gyerekjáték.

– Hogyan éli meg, amikor Ukrajnában olyan éles kritikát fogalmaznak meg önről, amely szerint a negyvenes éveiben járó emberek is gyorsabban futnak Kádár Tamásnál?
– Nem olvasok híreket, de az ilyen kritikák azért hozzám is eljutnak. Szívesen nyilatkoztam volna, hogy ez a negyvenes éveiben járó öregember olyan statisztikákkal büszkélkedhet, amelyeket az ukrán húszévesek is megirigyelhetnének. De nem szerettem volna sárdobálásba belemenni. Futballista vagyok, el kell viselnem a kritikákat. Egyébként pedig ha olyan rossz lennék, a Dinamóban az ötven mérkőzést sem értem volna el, nemhogy a százat.

– A válogatott szempontjából fontos, hogy a márciusi szófiai Nemzetek Ligája-rájátszásra csúcsformába kerüljön.
– Nagy esélyt kaptunk az élettől. Örülnünk kell neki, hogy a selejtező utáni „pótselejtezőn” is részt vehetünk, tényleg nincs más dolgunk, mint márciusig formába lendülni. Százszázalékos állapotban kell Telkibe érkeznünk, nagy sansz ez a válogatottnak, meg kell ragadni az alkalmat. Nem lesz könnyű, idegenben lépünk pályára, de a sorsolás kedvező. Ismerjük el, lehetett volna sokkal rosszabb is.

– Mi a helyzet Dinamóval? Marad a klubnál?
– Három és fél évig szerződés köt a csapathoz. Maradjunk annyiban, meglátjuk, mi lesz.