Az orosz sportnapilap, a Szport-Ekszpressz kimutatása szerint a most futó szezonban 16 Dinamo-játékos szerepelt legalább tíz tétmérkőzésen, közülük hat középpályás – és mindössze az egy éve szerződtetett rutinos Andrej Karjaka tűnik az egyetlen igazi vetélytársnak a bal oldalon.
„Az átigazolás nagyon váratlan volt, talán még meglepőbb annál is, amikor a magyar játékos Hollandia után Oroszországba szerződött. (...) De miért volt képes a moszkvai csapat elcsábítani? Jobb pénzügyi feltételek miatt? Ezt az Anzsi után nehéz elhinni. Több reflektorfény, no meg a lehetőség, hogy megmutassa magát az európai kupákban? Ez már közelebb áll az igazsághoz – bár az Anzsiban benne van az ígéret, hogy éveken belül domináns erő legyen a Premjer-ligában, és gyakran ott legyen az európai kupaküzdelmekben. De a fő ok az lehet, hogy Mahacskalában nem a legkedvezőbb a helyzet: új edző jött, és elgondolkodtathatta a játékost, hogy az Anzsi rendkívüli pénzügyi lehetőségei ellenére sem mutatja jelét az áttörésnek és a fejlődésnek. A Dinamo mindeközben a dobogón van a bajnokságban, az egyik legjobb kerettel rendelkezik a ligában, és könnyen oda tud érni egy Bajnokok Ligáját érő helyre. No, és persze a fővárosban van, amely sokkal jobb és biztonságosabb hely.
|
A korábban a Benficát is megjáró, jó cselezőkészségű és jó szemű előkészítőként számon tartott Karjaka már 33 esztendős, szerződése a nyáron lejár, és mivel az említettek közül ő játszotta a legkevesebb (12) meccset, a pozíciója nem tűnik bebetonozottnak. Karjaka ráadásul jobblábasként dolgozik a bal oldalon, azaz egy vérbeli ballábas futóval mindenképpen szélesíthető a taktikai repertoár.
A többiek közül Alekszandr Szamedov (35 mérkőzés – ezzel holtversenyben ő a klub legfoglalkoztatottabb játékosa) jobbára a jobb oldalon, Alekszandr Szapeta (31), Artur Juszupov (18), Igor Szemsov (29) és a kifejezetten támadó szellemű Zvjezdan Misimovic (26) általában középen kap szerepet. Azaz a jelek szerint valóban „lyukas" a bal oldal, Dzsudzsák Balázst nem a kispadra szándékoznak megvásárolni.
A csatársorban nem kifejezetten szélső típusú játékosokra épít a Dinamo: Kevin Kuranyi, Andrij Voronin és Alekszandr Kokorin a három legtöbbet bevetett támadó – utóbbi játszott sokszor balszélsőt az ősszel, de nem érzi magát igazán jól ezen a poszton. Az eredményességet tekintve az inkább a jobb lábát használó Kuranyi és Voronin viszi a prímet: a német 10 góllal és ugyanennyi gólpasszal áll, az ukrán 12, 13-mal.
Ellenben a sorban hármuk után következő Fjodor Szmojlovot előszeretettel játszatják a bal oldalon. De vélhetően ez sem ideális megoldás, hiszen a 21 éves orosz utánpótlás-válogatott labdarúgó – aki rövid kölcsönidőszak erejéig a holland Feyenoordot is erősítette – szintén jobblábas.
Szóval jelen állás szerint Moszkvában minden út Dzsudzsák Balázs bal lábához vezet.
„A Dinamónak komoly problémái vannak a bal széllel, a jelenlegi keretben ugyanis nincs megfelelő szélsőjátékos. A szezonban Alekszandr Kokorin játszott itt, de ő inkább csatár, és előrébb is lép a jövőben. A BATE-tól Pavel Nehajcsik érkezett, ám őt egyértelműen tartaléknak szánják" – mondta el megkeresésünkre a sports.ru orosz sportportál szakírója.
„A Dinamónak most van esélye Bajnokok Ligája-kvalifikációt érő helyen végezni, és ezért akar erősíteni, olyan nevekkel, mint a Rubin Kazany kulcsjátékosa, Christian Noboa, vagy a Sevilla balszélsője, Diego Perotti. Az utóbbi viszont nagyon sérülékeny, és a Dinamo valószínűleg ezért döntött inkább Dzsudzsák szerződtetése mellett. Neki gyakorlatilag nincs riválisa a posztján, így ha egészséges lesz, biztosan megkapja a bizalmat."
Játékoskerete értékét tekintve – legalábbis az őszi adatok szerint – a Dinamo Moszkva elmarad az Anzsi Mahacskalától, presztízsét tekintve azonban jóval előtte jár: Dzsudzsák Balázs a szovjet/orosz labdarúgás egyik legnevesebb klubjához kerül, ha valóban aláírja a neki kínált szerződést. A Dinamo pillanatnyilag a hetedik legértékesebb játékoskeretű orosz klub a transfermarkt.de honlap kimutatása szerint: a 78.2 millió eurót érő legénységnél – ebben a sorrendben – a CSZKA, a Zenit, a Rubin, az Anzsi, a Lokomotiv és a Szpartak gárdája is többet ér, legalábbis az őszi adatok alapján. A CSZKA és a Zenit előnye behozhatatlan, keretük a kétszeresét éri a Dinamóénak, amely azonban Dzsudzsákkal – aki elméletileg az állomány legértékesebb játékosa lesz, megelőzve a 12 millió euró értékűre taksált, világhírű Kevin Kuranyit – előrelép a listán. Ami a sikerességet tekinti, a Dinamo éppúgy bajnoki cím nélkül áll az 1992 óta íródó orosz érában, mint az Anzsi, vele ellentétben azonban fel-feltűnik az európai kupaporondon – és jelentős tradíciói vannak. Az egykor a szovjet belügyminisztérium szoros felügyelete alatt működő klub a múltban olyan héroszokat tudhatott a soraiban, mint például az egész karrierjét a Dinamónak szentelő aranylabdás kapus, a néhai Lev Jasin (a népszerű Fekete Pók). A kék-fehér legénység rendre szépen kistafírozott keretének köszönhetően 11 bajnoki címével a harmadik helyen fejezte be a szovjet korszakot, szorosan a Dinamo Kijev (13) és a Szpartak Moszkva (12) mögött. És hogy milyen a csapat jelene? Adjuk át a szót orosz szakértőnknek. „Az aranykorát a harmincas-ötvenes években élő klub továbbra is óriási név az orosz sportban, valódi márkának számít. Tulajdonképpen alvó óriás, ezért vonzó a befektetőknek: nagy tradíciójú klub, kevés közelmúltbeli sikerrel. És ez adta az ötletet több befektetőnek: sok pénzzel szuperklubot kellene létrehozni a Dinamóból. A posztszovjet érában több ilyen kísérlet történt, a korábbi Monaco-főszponzor Alekszej Fjodoricsevé volt a legkomolyabb, de neki se jött össze az új aranykorszak – sőt a csapat majdnem kiesett... Néhány éve a Dinamo az egyik legnagyobb orosz állami bank, a VTB irányítása alatt áll, innen jön a rengeteg pénz, amellyel meg tudták szerezni Kuranyit vagy Voronint, illetve újjá tudják építeni a stadionjukat.” |