Cseh László és Kásás Tamásék is javítanának

CSEH LÁSZLÓ MÁR TUDJA, MILYEN IDŐT AKAR ÚSZNI, ÉS HOGY AZ MIRE LEHET ELÉG

Az uszodában a csütörtök délelőtti előcsatározásokban Takács Krisztián (50 m gyors), Pulai Bence (100 m pillangó), Szekeres Dorina (200 m hát), Kapás Boglárka és Risztov Éva (mindkettő 800 m gyors) próbál szerencsét, míg az esti döntőkben Cseh Lászlónak szurkolhatunk 200 vegyesen, akinek a szerdai elődöntőben nyújtott teljesítménye alapján reális esélye kínálkozhat csütörtökön a javításra, egyúttal első éremszerzésére a londoni olimpián. A szám pekingi ezüstérmese a második idővel jutott a fináléba, és csak a 400 vegyesen győztes, Londonban már két aranynál tartó amerikai Ryan Lochte volt gyorsabb nála.

„Örülök, hogy megnyertem a futamot, ám az úszásomon még mindig van mit csiszolni. A pillangó jó volt, de mellen és háton még maradt bennem. Ami a gyorsot illeti, ha lett volna kivel csatáznom, rá tudtam volna tenni még egy lapáttal – nyilatkozta az elődöntő után Cseh László. – Egyelőre örülök, hogy a döntőben vagyok, mert ez eddig itt még nem sikerült. Komolyra fordítva a szót: ez a nap jót tett az önbizalmamnak, ám leginkább abban bízom, hogy a döntő után lehetek magabiztos. A megcélzott idő és a helyezés is megvan már, de erről egyelőre semmit sem szeretnék mondani.”

A magyar szurkolóknak a 2010-ben és az idén Európa-bajnok cselgáncsozóra, a 78 kg-os súlycsoportban érdekelt Joó Abigélre is vélhetően érdemes lesz majd odafigyelniük.

A csütörtöki napon bemutatkozik Londonban a sportlövő, Bognár Richárd dupla trapban, illetve folytatja szereplését a bokszoló, Harcsa Zoltán a nyolcaddöntőben, a Varga Tamás, Hirling Zsolt páros a férfi könnyűsúlyú kétpár elődöntőjében, továbbá a szörfösöknél Gádorfalvi Áron és Detre Diána az 5. és a 6. futamban.

A ROMÁNOK MINDENKINEK NEKIMENNÉNEK – KÁSÁSÉKNAK IS

A Kovács István vezette román válogatott ellen javíthat csütörtökön 16.30 órától a Londonban két vereséggel kezdő magyar férfi vízilabda-válogatott.

Sokan emlegetik Sydneyt, ahol szintén két vereséggel a hátunk mögött kanyarodtunk rá a ki-ki meccsekre – van is benne valami, ott a horvátoktól, majd a jugoszlávoktól szenvedtünk vereséget, más kérdés, hogy kissé egészségesebb elosztásban, győzelmek után, illetve előtt.

Most mégiscsak nulla áll a szerzett pontok rubrikájában, ami szokatlan – és épp szokatlansága miatt lehetne veszélyes. Ugyanakkor a játékosok szinte egytől egyig arról beszéltek a második parti után, hogy nem baj, jobb volt, hamarosan összeáll. Mindenesetre nem rossz, hogy nem rögtön a kettőből kettőt nyerő amerikaiakkal kell tengelyt akasztani csütörtökön, hanem a sorok rendezését a románok és a britek ellen lehet megoldani.

Arra viszont vigyázni kell, hogy ne vegyük félvállról a Románia elleni összecsapást, arra alapozva, hogy a nyáron háromszor is elég jól helybenhagytuk őket (14–7, 19–6, 16–6). Még arra sem kell „ráesni”, amit edzőjük, Kovács István mondott, hogy nem érti, miért, de ellenünk fóbiával játszanak, mindenki mással bármikor képesek szoros mérkőzésre – Dublinban a tízgólos gyufa után ötméteresekkel megverték például Montenegrót –, a magyarokkal szemben egyszerűen beáll a mentális ledermedés.

Egy biztos, lehet hasonlóan nagy különbségű győzelmet aratni, de csak akkor, ha rögtön az elején száz százalékot nyújt a csapat – akkor lehet söpörni. Ellenkező esetben úgy járhatunk, mint kedden az amerikaiak, akik vérrel-verítékkel tudták csak megverni őket, a románok vezettek 5–3-ra, 5–5-nél emberelőnyük volt a harmadik negyedben, és később is ott csimpaszkodtak rajtuk, nem adva fel a csatát egy pillanatra sem.

„A játékosok többsége iszonyúan régen várt erre a lehetőségre – hadarta a meccs után Kovács István. – Most itt vannak, többségük harmincon felüli, ez az első és utolsó esélyük. Ezrek nézik őket a lelátón, otthon minden mérkőzés élőben megy, milliók figyelik a játékot, és meg akarják mutatni: azaz mindenkinek neki fogunk menni ezután is, a magyaroknak is, a szerbeknek is!”

CSÁSZÁRÉKNAK NAGYON JÓL KELL KÜZDENIÜK A HORVÁTOK ELLEN

A dánok elleni vereséggel kezdő, majd Dél-Koreát legyőző férfi kézilabdázóink 15.30 órától Horvátország ellen lépnek pályára.

„Mondanom sem kell, létszükséglet volt számunkra ez a győzelem, hogy a továbbiakban reménykedjünk és küzdjünk az újabb pontokért – mondta Császár Gábor a keddi győzelem kapcsán. – Dél-Koreát sikerült kipipálnunk, de úgy számolok, hogy még körbeverés is lehet, így két pont aligha elég a továbbjutáshoz. Sok választásunk nincs, még több pontot kell gyűjtenünk. Három olyan meccs vár ránk, amelyekben egyaránt benne van a pontszerzés, de még a győzelem is. Nagy küzdelem lesz, viszont nem egy meccsre teszünk fel mindent, hogy utána mozdulni se tudjunk, hanem szépen beosztjuk az erőnket.”

A horvátok ellen szükség is lesz az erőre, ugyanis déli szomszédaink két győzelemmel kezdték a tornát, és Dél-Koreának valamint a szerbeknek is 31 gólt dobtak (előbbi meccset 31–21-re, utóbbit 31–23-ra nyerték meg, és jelenleg vezetik a B-csoportot. Eddigi legeredményesebb játékosuk a világ egyik legjobb szélsőjének tartott Ivan Cupic, aki mindkét fordulóban 8-8 gólt szerzett.

Az önálló Horvátország férficsapatával eddig 27 alkalommal találkozott a magyar válogatott. A magyar mérleg nyolc győzelem, tizennégy vereség, öt döntetlen. Az első találkozót 1993 februárjában Szegeden rendezték meg, és a mieink 26–22-re nyertek. Horvátország Atlantában (1996, ez volt az ország első ötkarikás aranyérme) és Athénban (2004) olimpiai bajnok lett, 2008-ban a negyedik helyen végzett Pekingben. Kilenc világbajnokságon vett részt 2003-ban Portugáliában aranyérmet szerzett. Európa bajnokságokon tízszer szerepelt, 2008-ban és 2010-ben ezüstérmes volt, idén Szerbiában a harmadik helyet érte el. A két válogatott itt találkozott utoljára január 25-én a középdöntőben Újvidéken, ahol 13–12-es félidei vezetésünk után 24–24-es végeredmény született. (Válogatottunk akkori összeállítása, gólszerzői: Fazekas – Harsányi 1, Mocsai 1, Laluska, Zubai Sz. 1, Ilyés 3, Vadkerti 1. Csere: Mikler (kapus), Császár 14, Putics 1, Krivokapics 2, Schuch, Iváncsik G., Nagy K., Szöllösi Sz., Ancsin. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.)