Fazekas: 40 %, 2-2 hetes és ziccer; Nagy: 50 %, 6 assziszt, 3 lopás

Kezdjük a csapatstatisztikával: a magyar válogatott 65, az izlandi 63 lövéssel kísérletezett. A meccs – és a győzelem – egyik kulcsfigurája kétségkívül Fazekas Nándor volt: a magyar kapuvédő 22-szer védett, miközben a túloldalon csak 16-szor találkoztak a hálóőrök a labdával. A mieink ezzel szemben némileg pontatlanabbak voltak: hét lövésünket blokkolták, öt a kapufán csattant, és három próbálkozás ment mellé.

Mindkét csapat igyekezett inkább lefelé lőni – nyilván itt érezve sebezhetőbbnek a kapusokat – Fazekas összesen 17 olyan lövés után kapott gólt, amelyeknél valamelyik alsó sarokba ment a labda, ugyanakkor a középmagas lövéseket kitűnően érezte, és a felülre érkezőket is jól fogta (ezek közé tartozott az emlékezetes hetes is a rendes játékidő utolsó pillanataiban).

A túloldalon ugyanakkor a mieink kevesebbszer tudták bevenni az alsó sarkokat, mint az északiak, a magyar átlövők – elsősorban Nagy László révén – viszont a felső sarkos lövéseikkel is zavarba tudták hozni az ellenfelet, azaz az ellenfél kapusai (pontosabban inkább csak Gústavsson) kevésbé tudták olvasni a mieink lövéseit – vagy a szükségesnél kevesebb segítséget kaptak a faltól.

Nézzük meg egy kicsit az egyéni mutatókat, mert ezek talán megmutatják, hogy ami csapatszinten gyakorlatilag egyenlő volt, miért dőlt el végül mégis a magyarok javára!

Az izlandiak legjobb lövője a várakozásoknak megfelelően Gudjon Valur Sigurdsson, a szélső nyolc góljából hármat is leindulás végén szerzett rendezetlen fal ellen. A három neves átlövő – Aron Pálmarsson, Alexander Petersson és Ólfaur Stefánsson – közül Stefánsson a legismertebb, ám a mieink továbbjutásában nagy szerepe volt, hogy ő gyenge napot fogott ki (10/3), Petersson (10/6) és Pálmarsson (17/7) ellenben sok gondot okozott, utóbbi rengeteget próbálkozott, de szerencsére az átlagosnál gyengébben lőtt.

A mieinknél Nagy László próbálkozott messze a legtöbbet (18/9), és 50 százalékos lövőteljesítménye nem mondható rossznak a posztról, különösen, ha tudjuk, a hajrában rendre vállalkozott, és eredményesen tette. Császár (8/3) lövőteljesítményben nem ma nyújtotta legjobb teljesítményét az olimpián, de így is jól irányított, Putics (9/4) és Lékai (5/3) pedig újat tudott hozni a mieink támadójátékába. Előbbi egyébként – korábban tőle kevésbé megszokott módon – adott négy gólpasszt is, amivel Nagy (6) mögött, illetve Lékai és Császár (3-3) előtt a legjobb előkészítőink között volt. Védekezésben egyértelműen Nagy volt a vezér: három labdalopása is volt – miközben az izlandiak mellé csapatszinten sem írtak be egyet sem! –, továbbá két blokkja (az izlandiak pedig a második félidőben akkor zárkóztak fel, amikor Nagy leült pihenni).

És végezetül még néhány szó a kapusokról: Fazekas 40 %-kal védett, és ezzel megalapozta a győzelmet: az átlövéseket 52 %-os hatékonysággal fogta, a két hetes mindegyikét hárította, továbbá két lerohanás végi ziccert is hárított. A túloldalon a cserekapus, Hreidar Gudmundsson papíron egy hajszállal jobban védett Fazekasnál (42 %, átlövések 47 %-kal, közte egy ziccer is), ugyanakkor a kezdő Björgvin Gústavsson (16 %) nem tudta elkapni a fonalat.