Londonban lefőztük Dél-Amerikát (is)

Három olyan ok volt, ami miatt sokkal szerényebb eredményeket vártak a mieinktől Londonban: a pekingi olimpián elért gyengébb eredmények, az azóta lezajlott világbajnokságokon mutatott teljesítmények, illetve az, hogy a csapat létszáma több mint fél évszázada, 1956 óta nem volt ennyire alacsony.

Mint ismert, Pekingben mindössze három aranyat, illetve tíz érmet szereztek versenyzőink, s ennél gyengébben legutóbb 84 éve, az 1924-es párizsi olimpián szerepelt a magyar küldöttség. Bár a következő év világbajnokságain nyolc elsőséget gyűjtöttek be sportolóink az olimpiai számokban,2010-ben ez a szám már csak öt, tavaly pedig mindössze négy volt.

154 FŐ VOLT A VÉGLEGES LÉTSZÁM
Ráadásul csupán 157 tagú csapat utazhatott Londonba, ez még a pekinginél is 14 fővel kisebb volt. Mi több: ebből a 157-ből végül 154 fő lett, mert az úszók közül a váltókba benevezett Rákos Patrik, Gregus Brigitta, Joó Sára, Kádas Vivien és Tompa Orsolya nem indult, a kézilabdázóknál viszont plusz két fő, Laluska Balázs és Putics Barna is pályára léphetett Gulyás Péter és Pérez Carlos helyett.

Ezzel a 154 fős létszámmal egyébként a tizenkilencedik legnépesebb csapat volt a miénk. Tegyük hozzá, hogy a pekingi 171-gyel is csak két hellyel voltunk beljebb, és az athéni 219 is mindössze a 16. helyet jelentette. A részt vevő 204 nemzet közül a legtöbben a házigazda britek voltak, akik 542 sportolót neveztek, az amerikaiaknak 530, az oroszoknak 436, az ausztráloknak pedig 410 versenyzőjük indulhatott.

Az éremtáblázaton azonban közülük csak nyolc tudta megelőzni a mieinket. Például a több mint két és félszer akkora létszámú ausztrálok, a majdnem kétszer akkora japán, spanyol és kanadai csapat mind-mind mögöttünk végzett az éremtáblázaton.

A nálunk népesebb küldöttségek közül amúgy a fél földrésznyi területen élő kanadaiak szerepeltek a leggyengébben: mindössze egy aranyérmet szereztek, azt is trambulinon, azaz gumiasztalon, ami egy ekkora nemzetnél finoman fogalmazva is visszafogott teljesítmény. Persze még mindig jobban szerepeltek a „juharlevelesek", mint 1976-ban, amikor hazai pályán, Montrealban arany nélkül maradtak.

DÉL-AMERIKA: 8 ARANY
És ha már a földrészeket emlegettük, kíváncsiak voltunk arra, hogy a mieink hogyan végeztek volna egy-egy régióban. Nos, a kép Dél-Amerikában a legkedvezőbb, hiszen több arany lett a miénk, mint a déli kontinens országainak összesen. Ott a következő nyári olimpia házigazdája, Brazília volt a legeredményesebb három arannyal, rajta kívül Argentína, Kolumbia és Venezuela szerzett még egy-egy elsőséget, azaz összesen hatot.

AFRIKA: 11 ARANY
De az afrikai kontinens sem volt sokkal erősebb a mieinknél: Dél-Afrika és Etiópia három-három, Kenya kettő, Algéria, Tunézia és Uganda egy-egy aranyig jutott, ami csak hárommal több, mint a magyar aranytermés.

Körül néztünk szűkebb környezetünkben is. A szomszédos országok közül az ukrán csapat több mint nyolcvan fővel volt nagyobb a miénknél, ám végül csak hat aranyat szerzett. Másik hat szomszédunk viszont összesen nem szerzett annyi elsőséget, mint a mi delegációnk: a horvátok hármat, a románok kettőt, a szerbek és a szlovénok egyet-egyet nyertek, míg a szlovákok arany, az osztrákok pedig érem (!) nélkül maradtak.

A CSAPAT TÖBB MINT FELE PONTSZERZŐ LETT
Összegezve állíthatjuk, büszkék lehetnek sportolóink a londoni szereplésükre, a brit fővárosba ugyan az elmúlt több mint fél évszázad legkisebb csapatával utaztunk, de a létszám – mint az már korábban is többször bebizonyosodott – nem jelent semmit. A minőség többet ér, márpedig erre most nem lehetett panasz, hiszen a Londonban induló 154 magyar versenyző közül 78 (ez több mint a csapat fele) végzett pontszerzőként, azaz az első hat hely valamelyikén.