A fekete erő diadala, őrületes világcsúcsok a mexikói olimpián

Különleges csúcsok születtek Mexikóban. Mind közül a leghíresebb Robert „Bob” Beamon világrekordja férfi távolugrásban. Az amerikai sportoló egészen elképesztő módon 55 centiméterrel javította meg a szintén amerikai Ralph Boston és a szovjet Igor Ter-Ovaneszjan által tartott csúcsot. Beamon rögtön az első ugrására produkálta ezt. Utána még bemutatott egy 804 centis ugrást, majd nem is tett több kísérletet, nem volt rá szüksége, mert a többiek a közelébe sem értek. Beamon rekordját csak 1991-ben döntötték meg (Mike Powell a tokiói atlétikai vb-n), de még mindig ez az olimpiai csúcs, egyetlen más jelenlegi ötkarikás sportágban sincs ennél régebbi rekord.

A 400 méteres síkfutásban a szintén amerikai Lee Evans ért el világcsúcsot, ez is 20 évig maradt megdöntetlen. A 4x400-as amerikai váltó is soha nem látott gyorsasággal ért célba, ez a rekord is két évtizedig élt.

Példa a „másik oldalra": 10000 méteren az ausztrál Ron Clarke hatodikként célba érve összeesett a kimerültségtől. Világcsúcstartóként és az előző olimpia bronzérmeseként ő volt a fő esélyes ebben a számban.

A játékok jelentős rendőri jelenlét mellett zajlottak a mexikói diákok rendszerellenes tüntetései miatt. Sokan haltak meg az összecsapásokban a megnyitót megelőzően is, de Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság amerikai elnöke hallani sem akart arról, hogy ne rendezzék meg az olimpiát. Nem véletlenül volt a játékok fő jelmondata: „Todo es posible en la paz", „Békében minden lehetséges".

Visszatérve az atlétikához: nem Beamon volt az egyetlen, aki legendává vált. Az ugyancsak amerikai Al Oerter negyedszerre is megnyerte a diszkoszvetést. Ilyen teljesítményre addig senki más nem volt képes, vagyis ő lett az első atléta, aki egymás után négy alkalommal győzött ugyanabban a számban.

Eleinte csak nevettek, majd egyre jobban megkomolyodtak azok a nézők, akik Richard „Dick" Fosburyt látták a magasugrásnál versenyezni. Az amerikai az addig megszokott hasmánt technika helyett háttal ugrott át a lécen. Fosbury aranyérmes lett, ennek hatására egyre többen tértek át a „Fosbury flopra". Ma már ez a legelterjedtebb technika.

A tornacsarnokban a csehszlovák Vera Cáslavská produkciója kábította el a nézőket. Már háromszoros olimpiai bajnokként érkezett Mexikóba, de még a tokiói teljesítményét is felül tudta múlni négy arannyal. Cáslavská mind a hét aranyát egyéni számokban érte el, ezzel a nők között a mai napig csúcstartó.

Cáslavská diadalmenete különösen annak fényében elismerésre méltó, hogy komoly nyomás alatt versenyzett. Nem a tét miatt. A játékokat megelőzően többször nyilvánosan bírálta hazája kommunista vezetését, a szovjet inváziót, ezért a játékokat megelőzően a Sumperk környéki hegyekben bujkált, félt, hogy letartóztatják. Az utolsó pillanatban kapott engedélyt az utazásra. A versenyek alatt sem tudta visszafogni magát a szovjeteket illetően. Ennek is betudható, hogy szovjet riválisai jobb pontokat kaptak, ami miatt Cáslavská például nem nyerhetett gerendán.

Mi magyarok egészen parádés teljesítményt nyújtottunk, hiszen 32 érmet szereztünk, 10 arany, 10 ezüst, 12 bronz elosztásban. Ezzel az igen előkelő negyedik helyen végeztünk az éremtáblázaton az Egyesült Államok, Szovjetunió és Japán mögött.

Zsivótzky Gyulának óriási elégtétel volt a kalapácsvetésben szerzett elsősége, hiszen pályafutása finoman szólva nem volt könnyű.

Még nem volt 27 éves sem, amikor már túl volt harmadik gyomorműtétjén is, nem sokkal az 1964-es tokiói olimpia előtt. Életveszélyben is volt, de hihetetlen küzdéssel felépült és felkészült a játékokra, és végül az ezüstérmet akasztották a nyakába, akár csak négy évvel korábban Rómában. Mexikóvárosban aztán már szerencsére nem akadályozta semmi, világcsúcstartóként olimpiai bajnok lett.

1958 és 1970 között tizenhárom egymást követő évben lett magyar bajnok, 1965-ben az év sportolója volt Magyarországon.

Németh Angéla gerelyhajításban bizonyult legyőzhetetlennek. Magyar csúcstartóként szállt harcba, és Mexikóvárosban még tovább javította a rekordot (60.36). Igazán parádés éve volt 1968, de nemcsak az olimpiai siker miatt. Az év magyar női atlétájának és az év magyar női sportolójának is megválasztották. Egy évvel később az Európa-bajnoki címet is megszerezte.

Labdarúgásban sem találtak legyőzőre a mieink, pedig nem indultunk túl jó előjelekkel. A csapat egyik legjobbja, Varga Zoltán még a csoportmeccsek megkezdése előtt lelépett a szállásról – disszidált. Aztán megnyertük a csoportunkat, majd a nyolc között Guatemala sem jelentett akadályt, igaz, csak egy góllal bizonyultunk jobbnak. Az elődöntőben átgázoltunk Japánon (5:0), majd a döntőben a bolgárok következtek. Az első félidő végén egy percen belül három bolgárt is kiállítottak, így a mieink könnyedén, 4:1-re diadalmaskodtak. Magyarország tehát megvédte Tokióban megszerzett címét.

A fantasztikus képességekkel megáldott birkózó, Kozma István is megvédte tokiói elsőségét a +97 kilogrammosok között. A döntőben a szovjet Anatolij Roscsint győzte le. A 140 kilós „Pici”, ahogy a barátok, szurkolók becézték, páratlan karriert futott be. Két olimpiai aranya mellett szerzett három világbajnoki elsőséget is. Ritka szép eredményeiben kiemelkedő szerepet játszott edzője, a szintén olimpiai bajnok Keresztes Lajos. Kozma István fájdalmasan korán, mindössze 31 évesen elhunyt egy autóbaleset következtében.

Birkózásban, szintén a kötöttfogásúak között, Varga János is olimpiai bajnok lett. Lánya, Varga Gabriella Európa-bajnok vívó.

Balczó András négyszeres egyéni világbajnokként és az öttusa egyéni számának legfőbb esélyeseként érkezett Mexikóvárosba. Ennek ellenére csak az ezüst jutott neki, mert az élete formájában szereplő svéd Björn Ferm mindössze 11 ponttal megelőzte. Balczó a csapatarannyal (Móna István és Török Ferenc volt még a trió tagja) vigasztalódhatott.

Egészen kiválóan teljesítettek a kajak-kenusok is. Kajak egyes 1000 méteren Hesz Mihály győzött. Hesz első felesége Gyarmati Andrea olimpiai ezüstérmes úszó volt, ebből a házasságából született fia, Máté, aki vízilabdázóként lett ismert. Hesz Mihály jelenleg Németországban él.

Kenu egyes 1000 méteren Tatai Tibor lett az első. Tatai két évvel később ugyanebben a számban világbajnok lett. Visszavonulása után előbb a BKV Előrénél, majd a spanyol nemzeti csapatnál lett edző, végül ismét a BKV Előre trénere lett.

Vívásban is lett két aranyunk, de ezeket már nem a kardozók szállították, mint korábban hosszú évtizedekig, hanem a párbajtőrözők. Egyéniben Kulcsár Győző lett az első, aki tagja volt a csapatban aranyérmes magyar válogatottnak is, csakúgy, mint a későbbi köztársasági elnök, Schmitt Pál.