Gera Zoltán: mesteri hármas!

Ehhez képest… Az első félidő pokolian gyenge futballt hozott – és ezért nem a vendégek voltak elsősorban hibáztathatóak. Elégedetlenkedtek is a szurkolók, pontosabban azok az igazán lelkes drukkerek, akik a biztos siker reményében látogattak ki a Megyeri útra, és e kevesek a meccs előtt (a félidei eredmény tükrében hangsúlyozandó, hogy a meccs előtt!) ragyogó hangulatot teremtettek – illett volna őket megfelelő játékkal kiszolgálni.
Válogatottunknak papíron nem kellett volna mást tennie, csupán úgy futballoznia, mint a múlt szombaton az európai topcsapatok közé sorolt Svédország ellen, mert ami Stockholmban a bravúrosnak mondható 1–1-es döntetlenhez elég volt, az a Megyeri úton a biztos győzelemhez segíthette a nemzeti csapatot.
De mást mutatott a valóság…
Aki például azt hitte, hogy a gyengécske eredményeikkel tüntető vendégek foggal-körömmel védekeznek majd, egy keveset tévedtek, ugyanis a San Marinó-i labdarúgók nem húzódtak a tizenhatosuk elé, hanem a csatárok és a támadó középpályások a felezővolnal közelében próbálták megzavarni a labdát vezető magyarokat. Mi több, az első percekben Mirco Gennarinak még arra is volt bátorsága, hogy a balszélen felfutva két csellel ellopakodjon az Urbán Flórián által őrzött területig. A többségében az olasz harmadosztályból érkezett labdarúgók a kezdő sípszó után becsülettel, és bizony tudatos játékot produkálva, a területeket szűkítve, egymást kisegítve futballoztak, így Fehér Csabának és Kenesei Krisztiánnak lehetősége sem volt arra, hogy mint a svédek ellen, egy remek tempójú elfutás utáni beadást követően vezetéshez juttassa a csapatot. Még leginkább Tököli Attila mozgásában lehetett felfedezni azt az egészséges agresszivítást, ami a gyengécske ellenféllel szemben kifizetődő lehet. A Fradi csatára éppen olyan vehemensen fordult le védőjéről, Nicola Albaniról, mint ahogyan néhány napja próbálta lerázni magáról Michael Svenssont; mi több, ő volt az, aki lövéssel is próbálkozott, és a 10. percben – tévesen – őt állította meg lesen az izlandi játékvezető.

No, de még egy ilyen típusú mérkőzésen sem elegendő egyetlen csatár lelkesedése, és erre érzett rá a rutinos Urbán Flórián, aki becsületes bombájával megtornáztatta a civilben bolti eladóként dolgozó Frederico Gasperonit. Aztán a vendégek kapuja elé lopakodott Gyepes Gábor is, segítve a szélen Lőw Zsoltnak, de ez a kísérlet sem hozott eredményt: maradt a nagy gyűrkőzés, amely során a San Marinó-i válogatott rutinosan bekkelte ki a nem túl lendületes magyar rohamokat. Tegyük hozzá a kissé felázott talaj sem volt ideális játszótér a keményen meglőtt labdáknak, de a kritika ettől még jogos: nem voltak pontosak a középre küldött passzok avagy a beívelések. Idővel a vendégek hátrébb is húzódtak, olyannyira, hogy hosszú percekig a felezővonalat sem lépték át. Azonban ezen az Eb-selejtezőn nem csak a világoskék mezes játékosokkal, hanem az idővel is versenyt kellett futni – és ez egy ilyen, "kötelező a győzelem!”-típusú meccsen olykor kegyetlenebb dolog, mint végigloholni kéttucatszor az oldalvonal mellett.
Az első félidei magyar produkció nem sikerült túl jól, ha nincs Urbán Flórián és a szünethez közel Gyepes Gábor nagy helyzete, akkor nem csupán az utolsó tizenöt percben, hanem legalább fél órán át zúg az elégedetlenkedő közönség csatakiáltása: ébresztő!
Aztán felébredt mindenki, és erről Gera Zoltán gondoskodott. A csereként pályára lépő támadó gyönyörű gólt szerzett: ollózva lőtte a labdát a hálóba, ezzel egyszersmind nyilvánvalóvá téve, hogy Gellei Imre kapitánynak nem csupán a kezdőcsapat összeállításához, hanem a cseréléshez is jó érzéke van. Mesteri találat volt ez, és egyben bizonyította, hogy az ilyen, sokak által félvállról vett meccseken is csak extrateljesítménnyel lehet sikert elérni.
Innentől máris nyugodtabb lett a válogatott játéka, és egy csapásra a közönség hozzáállása is megváltozott, hiszen felzúgott a "Hajrá, magyarok!” biztatás. Gera Zoltán mindenesetre hatalmas lelkesedéssel játszott továbbra is, és ahogyan az illett, csapattársával, Tököli Attilával játszott össze remekül, és ennek a kényszerítőzésnek más nem is lehetett a vége, mint gól. De micsoda gól. A cserecsatár ballal ragasztotta a San Marinó-i kapu bal felső sarkába a labdát, ha nem is volt annyira látványos ez a találat, mint az ollózós, de a meccset néző emberek tetszését maximálisan elnyerte.
Az első félidő gyenge játékát elfújta a szerda esti őszi szél, igaz, ahhoz, hogy valami megmozduljon a pályán, kellett, nagyon kellett Gera Zoltán pályára küldése. Az immár hétszeres válogatottsággal büszkélkedő ferencvárosi játékos a keményebb ellenfelekkel szembeni meccseken még nem tudott igazán bámulatos produkciót nyújtani, ám ezen a találkozón, amelyiken valóban szükség volt az ösztönösségre (is), bizonyította, hogy lehet rá számítani. Mondhatnánk, a San Marino elleni csatában egy tehetséges játékosnak szinte kötelező felvillantania valamit a tudásából, ám ilyen szép gólokat lőni még a gyengébb csapat ellen is elismerésre méltó.
A mérkőzés hőse tehát Gera Zoltán volt, és bár a futball csapatjáték, ezt az Európa-bajnoki selejtezőt úgy nyerte meg a magyar válogatott, hogy a nemzeti csapat egyik játékosa alakított és alkotott nagyot.
Emígyen örülhetünk a győzelemnek, annak, hogy az Eb-selejtező-csoportot a válogatottunk vezeti – a szerda esti első félidőt pedig felejtsük el… Ilyen gólok után nem lesz nehéz.

Percről percre

24. perc: Kenesei a balösszekötő helyéről csavarta a kapu elé szabadrúgásból a labdát, de Gasperoni valahogy kipiszkálta a bal alsó sarok elől.
49. perc: Lipcsei jobb oldali szöglete után a bal kapufánál álló Lisztes sarokkal tette középre a labdát, éppen a frissen beállt Gera lábára. A ferencvárosi támadó felpörgette a labdát, majd háttal a kapunak, ollózva vágta azt hét méterről, jobbal a San Marinó-i kapu bal felső sarkába. Aztán jöhetett az elmaradhatatlan szaltó is…
1–0
60. perc: Lipcsei indította Gerát, aki a tizenhatos vonalán álló Tökölihez passzolt, majd az egyből visszakapott labdát jobbal átvette, és tizenhét méterről, ballal a jobb felső sarokba lőtte azt.
2–0
69. perc: Gera jobbról ívelte kapu elé a labdát, amit a tizenhatos bal oldalánál Lőw az alapvonal felé tolt, ám a keresztező Albani elütötte a cottbusi középpályást – a tizenegyes elmaradt.
87. perc: Csak összejött az a mesterhármas! Tököli lépett meg egy megpattanó labdával a jobb oldalon, az alapvonal közeléből lágyan középre ívelt, és az érkező Gera hat méterről okosan bólintott a kapu bal oldalába. Jobbal, ballal, fejjel – nem olyan rossz teljesítmény negyvenöt perc alatt.
3–0