Brazíliában veretlenek vagyunk

Nemcsak azért vált második otthonává Bécs a magyar válogatottnak, mert ott játszotta első hivatalos mérkőzését, hanem mert az osztrákok kitartó és hűséges, ráadásul messze a leggyakoribb ellenfelei voltak a mieinknek, így tehát együttesünk rendszeresen fellépett Bécsben. Összesen 63 osztrák– magyart rendeztek a császárvárosban, mígnem 1988-ban az osztrák szövetség úgy döntött, hogy vidékre viszi a patinás párharcot, merthogy az már megkopott, ezért hát Linzben játszott a két csapat egy harcos 0–0-át. Két év múlva a salzburgiak is láthattak egy "örök derbit”, ők jobban jártak, mert simán, 3–0-ra nyertek kedvenceik. Megsínylették az osztrákok, hogy lefokozták a párharcot, mert az 1998 tavaszán Bécsben megrendezett összecsapást együttesünk nyerte, megbüntette tehát a házigazdákat.
Prága már nem volt futballistáink által kedvelt hely. Különösen a két világháború között több volt a két csapat meccse egy futballmérkőzésnél – politikai töltete is volt az akkori összecsapásoknak. Később Prágából is kiszorult csapatunk, ezt követően a mieink a hajdani csehszlovák válogatottal Pozsonyban és Kassán is összecsaptak.
Első túráját 1911 első napjaiban bonyolította le a válogatott, akkor nézett ki először Nyugat-Európába. Az esztendő első napján Párizst vették be Schlosser Imréék, a gólzsák mesterhármasával, pár nappal később Milánó is kapitulált, ott egyetlen "Slózi-találat” is elegendő volt a sikerhez, Zürich viszont nem adta meg magát, Schlosser elfáradt, 2:0-ra nyertek a svájciak. Még ebben az évben Németországba, Münchenbe is ellátogattak legjobbjaink 4:1-es kiütéssel mutatkoztak be. A következő évben a stockholmi olimpia adott lehetőséget új országok becserkészésére. A svéd fővároson túl Norvégiában és Moszkvában is játszottak legjobbjaink. Évtizedekkel később már nem az volt a kérdés, hány góllal nyer csapatunk az akkor már szovjet fővárosban.
Az 1922-es nyári túra során Helsinkit is meghódította csapatunk, a finn főváros harminc évvel később az olimpia miatt is fontos és kedves városa volt futballistáinknak. Az Ibériai-félsziget már kezdetben sem nyerte meg legjobbjaink tetszését, 1926 végén a spanyolországi Vigóban kapott ki csapatunk, majd Portóban remizett. Jóval később Spanyolországban, a nyolcvanas években viszont pazar győzelmekkel hivta fel magára a figyelmet a magyar válogatott, Valenciában, Cádizban és bő évtizede Santanderben diadalmaskodott. Igaz, az 1964-es Eb-elődöntőt Madridban hosszabbításban elvesztette válogatottunk, viszont Barcelonában a bronzmeccset ugyancsak extra időben megnyerte. Portugáliában nincs kedvenc városunk.
Mit több, Itáliában is kevés van… Egy ideig Milánó nagyon annak tűnt, kétszer is nyertek ott legjobbjaink, de aztán jött két vereség és évtizedek óta a közelébe sem kerülünk a csodálatos stadionnak. Rómában is döntetlenre állunk, az 1928-as stadionavatón 4:3-ra kikaptunk, az 1953-as újabb avatáson 3:0-ra nyertünk. Torino pedig három magyar vereséggel egyenesen taszít minket. Sajnos, már olyan kisebb települések, mint Taranto, Salerno, vagy Parma is feketelistára kerültek nálunk.
Londonban pedig 1936-ban 6:2-re kiütötték legjobbjainkat, aztán 1953 november 25-én, a 6:3-as győzelmünkkor nagyon szerettük a várost, de később alábbhagyott lelkesedésünk, azóta mindig vesztettünk a Wembley-stadionban, le is bontják.
A magyar válogatott 1932 februárjában játszott először a kontinensen kívül, amikor Kairóban Egyiptom ellen ért el döntetlent. A későbbiekben Afrikát nem nagyon preferálta csapatunk, mert még kétszer kiállt az egyiptomi fővárosban, de a kontinensen beljebb nem merészkedett.
Meglehetősen későn merészkedett át válogatottunk a sportág másik fellegvárába, Dél-Amerikába. Az 1962-es chilei vb-re készülődve játszott csapatunk 1961 végén először a kontinensen, Chilétől először csúnyán kikapott, viszont Uruguay fővárosában döntetlent ért el. Nincsenek jó emlékeink Argentínáról. Buenos Airesben kétszer vesztettünk, az 1978-as vb-n további két vereséget szenvedett a magyar gárda Mar del Platában. Brazíliában viszont veretlenek legjobbjaink, az 1971. júliusi 0–0 az egyetlen értékmérő. Mexikóban régóta otthonosan mozog a magyar válogatott, noha az 1970-es, ott rendezett vb-re nem jutott ki. Kikaptunk már a házigazdáktól Tolucában, Leónban és a híres Azték-stadionban, no és Irapuato is Mexikóban található, ahol 1986-ban első két vb-csoportmeccsét játszotta együttesünk.
Ázsiában Libanontól Japánig több országban is fellépett már csapatunk, míg az ötödik kontinensen csak Új-Zélandban játszottak legjobbjaink 1982 elején.
A számos távoli kalandozás ellenére akadnak még fehér foltok válogatottunk életében. Ausztrália, az Egyesült Államok, Kína vagy éppen Andorra meghódítása a második száz évre maradt.