Az igazi magyar szurkoló ezen a héten nem számológépet, hanem térképet keres a spájzban. És persze konzerveket, tyúkpástétomot, vagdalt húst, ilyesmit.
A tatai indulás elôtt Lipcsei Péternek (jobbra) szólt a taps, és a középpályás reméli, a rigai meccs után is lesz majd ok az ünneplésre (Fotó: Németh Ferenc)
A tatai indulás elôtt Lipcsei Péternek (jobbra) szólt a taps, és a középpályás reméli, a rigai meccs után is lesz majd ok az ünneplésre (Fotó: Németh Ferenc)
Jól jöhet a hosszú útra, mert az igazi magyar szurkoló már megvette a 3700 forintos meccsjegyet, elvitte autószerelőhöz az időnként pöfögő-zakatoló öreg járgányt, aztán várja az indulást. Mert ott kell lenni Lettországban, az nem is vitás, még akkor is, ha az a világ végén van. Egyébként majdnem: ha valaki Budapesten lép a gázra, célba veheti Szlovákiát, Lengyelországot, Litvániát, hogy egy romantikus út végén átlépje a lett határt. Néhány éve húsz Vasas-szurkoló megtette ezt a kalandos utat, meg sem állt Ventspilsig, ahol az angyalföldiek UEFA-kupa-találkozón léptek pályára az ismeretlen lett riválissal szemben. Túlzás lenne azt állítani, hogy a hosszú zötyögés után úgy néztek ki, mint Jennifer Lopez egy Wellness-hétvégét követően. De mit számít ez ilyenkor. Lettországban győznie kell a válogatottnak, és ehhez szükség van a lelátón ugráló, kiabáló, lelkesedő magyar drukkerekre. A tervek szerint kétszázan kísérik el a nemzeti csapatot Rigába, közülük negyvenen a magyar küldöttséget szállító különgépen, a többiek pedig autóval, vonattal, stoppal vagy lóháton indulnak útnak. Addig persze még sok a teendő, a játékosokra például néhány kemény nap vár Tatán. Gellei Imre szövetségi kapitány és csapata csütörtök délelőtt randevúzott a Puskás Ferenc-stadionban, hogy onnan az edzőtáborba induljon. Tata vasárnapig ad otthont legjobbjainknak. Akkor szabadprogramot kapnak a fiúk, majd jöhet a hétfő délelőtti indulás Rigába. A kapitány egyelőre nem foglalkozik az esélyekkel, egyre csak azt hajtogatja, hogy győzni megyünk Rigába. Jó ezt hallani, hiszen nem tét nélküli meccsről van szó, hanem rendkívül fontos Európa-bajnoki selejtezőről, amelyre ráadásul a csoportküzdelmek utolsó előtti fordulójában kerül sor. Régen voltunk versenyben a továbbjutásért ilyen sokáig. De ha már így alakult, a magyar szurkoló joggal várhatja el, hogy valóban győzelemmel térjen haza Rigából a Gellei-csapat. A kapitány tisztában van a helyzettel.
A magyar keret Kapusok: Király Gábor (Hertha), Végh Zoltán (MTK) – Védôk: Dragóner Attila (FTC), Juhár Tamás (Újpest), Lipcsei Péter (FTC), Lôw Zsolt (Cottbus), Szekeres Tamás (DVSC-MegaForce), Korolovszky Gábor (Omonia Nicosia) – Középpályások: Böôr Zoltán (DVSC-MegaForce), Dárdai Pál (Hertha), Farkas Balázs (Újpest), Fehér Csaba (NAC Breda), Füzi Ákos (MTK), Gera Zoltán (FTC), Lendvai Miklós (Charleroi), Lisztes Krisztián (Bremen) – Támadók: Fehér Miklós (Benfica), Kenesei Krisztián (Beijing Hyundai Cars), Kovács Zoltán (Újpest), Szabics Imre (Stuttgart) Biztonsági tartalékok: Babos Gábor (NAC Breda), Miriuta Vasile (Gyôr), Bódog Tamás (Mainz), Sebôk József (AEL Limassol), Tóth Norbert (Panioniosz), Kabát Péter (Kärnten), Zavadszky Gábor (MTK)
A lett keret Kapusok: Aleksandrs Kolinko (Rosztov), Andrejs Piedels (Skonto), Aleksejs Krucis (Liep. Metalurgs), Andris Vanins (Ventspils) – Védôk: Aleksandrs Isakovs (Skonto), Igors Stepanovs (Beveren), Mihails Zemlinskis (Skonto), Valentins Lobanovs (Skonto), Olegs Blagonadezdins (Skonto), Dzintars Zirnis (Liep.Metalurgs), Maris Smirnovs (Ventspils) – Középpályások: Imants Bleidelis (Viborg), Vitalijs Astafjevs (Admira-Wacker), Andrejs Rubins (Sinynyik Jaroszlavl), Jurijs Laizans (CSZKA), Jurgis Pucinskis (Skonto), Vladimirs Kolesnicenko (Torpedo Metallurg), Viktors Dobrecovs (Liep.Metalurgs) – Támadók: Andrejs Stolcers (Fulham), Igors Semjonovs (Skonto), Marians Pahars (Southampton), Maris Verpakovskis (Skonto), Andrejs Prohorenkovs (Maccabi Tel-Aviv), Mihails Miholaps (Skonto)
A 4. csoport eredményei: San Marino–Lengyelország 0–2, Lettország–Svédország 0–0, Lengyelország–Lettország 0–1, Svédország–Magyarország 1–1, Magyarország–San Marino 3–0, San Marino–Lettország 0–1, Lengyelország–Magyarország 0–0, Lengyelország–San Marino 5–0, Magyarország–Svédország 1–2, Lettország–San Marino 3–0, Magyarország–Lettország 3–1, San Marino–Svédország 0–6, Svédország–Lengyelország 3–0, San Marino–Magyarország 0–5
A további menetrend Lettország–Lengyelország, Svédország–San Marino (2003. szeptember 6.), Lengyelország–Svédország, Lettország–Magyarország (2003. szeptember 10.), Svédország–Lettország, Magyarország–Lengyelország (2003. október 11.)
Már sokszor leírtuk, unalomig ismételtük egy-egy fontosabbnak titulált válogatott találkozó előtt, hogy ez vagy az a meccs sorsdöntő lehet a magyar futball jövője szempontjából. Most nem írunk ilyesmit. Egyszerűen csak győzelmet várunk, s azt, hogy az utolsó, Budapesten sorra kerülő, lengyelek elleni meccsre maradjon tét, teljen meg a Puskás Ferenc-stadion, legyen miért izgulni. Ez már több, jóval több, mint amit az utóbbi években kaphattunk. Csütörtök délelőtt egyébként sajtótájékoztatót tartott a válogatott vezérkara, amelyen ott volt Berzi Sándor, az MLSZ főtitkára is, aki egy váratlan pillanatban ajándékkal lepte meg Lipcsei Pétert. A Ferencváros csapatkapitánya Szlovéniában (kikaptunk 2–1-re, friss, bosszantó emlék a sok elpuskázott helyzet…) lépett pályára ötvenedszer címeres mezben, ezért kapott egy gyönyörű szobrot. Lipcsei nem jött zavarba akkor sem, amikor rövid ünnepi beszédet kellett mondania: "Büszke vagyok az ötven válogatottságomra, gyerekkoromban arról álmodoztam, hogy egyszer, legalább egyszer magamra húzhassam a címeres mezt. Most itt tartok, de Détári Lajos újra és újra figyelmeztet, hogy a hatvanadiknál köszönjek el szépen a nemzeti csapattól, mert az a világ szégyene lenne, ha őt lekörözném. Nem ígértem semmit Dömének, illetve csak annyit, hogy most Lettországban mindenképpen szeretnék pályára lépni, mert győznünk kell és győzünk is. Jó most itt lenni ebben a keretben. Szerepeltem én már korábban sokszor, különböző korszakokban kaptam a meghívót, de ilyen jó közösség tagja még sohasem lehettem. Abban biztos vagyok, hogy legalább a pótselejtezőt jelentő második helyet megszerezzük.” A sajtótájékoztatón Lipcsei mellett egy másik ferencvárosi futballista is megjelent. Gera Zoltán nem a szavak, sokkal inkább a látványos cselek embere, de azért ő is rövid beszédet intézett a sajtó képviselői előtt, és azt mondta: "Legutóbb csereként léptem pályára a lettek ellen, és bevallom, meglepett, amikor Dragóner Attila sérülésénél pályára küldött a kapitány. Azt hittem, védőt szerepeltet majd, de szerencsére nem így alakult, és bár megsérültem, mégis sikerült gólt szereznem. Lettországban sokkal nehezebb dolgunk lesz, de hiszem, hogy ez a nagyszerű közösség, amelynek tagja lehetek én is, sikerrel veszi az újabb akadályt, és akkor legalább harmincezren buzdítanak majd bennünket a Puskás-stadionban a lengyelek ellen. Az lesz majd az igazi futballünnep.” A kapitány elégedetten hallgatta játékosai véleményét, majd ő is mikrofont kapott, és belekezdett. Gellei Imrére mindig is jellemző volt a visszafogottság, a legfeszültebb pillanatban is megőrizte hidegvérét, és megpróbált reálisan értékelni. Ezúttal is ez történt, azzal a különbséggel, hogy a győzelem szó legalább ötször hagyta el a száját, ami azért jelent valamit… "Nem számolgatok, s arra kérek mindenkit, hogy várjon ezzel – mondta Gellei Imre. – Előbb győzzünk Lettországban, és persze várjuk meg azt is, mi történik most hét végén, amikor riválisaink egymás ellen játszanak. Bizakodó vagyok, és nemcsak azért, mert itthon egyszer már jobbnak bizonyultunk következő ellenfelünknél. Akkor megérdemeltük a sikert, s bevallom, nem ijesztett meg, hogy a találkozó után Alekszander Starkovs, a lettek szövetségi kapitánya azt mondta, jó, jó, Budapesten kikaptunk, de jöttök ti még hozzánk, ahol majd mi leszünk a jobbak. Hát nem. Győznünk kell, mert nagy lehetőség előtt állunk. Annyi rangot már kivívtunk magunknak a csoportküzdelmek során, hogy minimum annyi esélyünk legyen a szerdai összecsapáson, mint a házigazdáknak. A keretünk adott, egyetlen gondom volt, hogy a sérült Urbán Flórián helyett kit hívjak meg, Bódog Tamást vagy Korolovszky Gábort. Utóbbi mellett döntöttem. Szerencsére Szabics Imre kisebb sérülése rendbe jött, így már százszázalékos edzésmunkát végezhet. Tatán igyekszünk kihasználni minden pillanatot, hogy a csapat tagjai megfelelő fizikai és pszichikai állapotban lépjenek pályára Rigában. Bár nem szeretnénk semmilyen pluszterhet rájuk rakni olyasféle kijelentésekkel, mint az év meccse vagy hasonlók. Fontos állomás ez valóban, de remélem, lesz még ennél fontosabb is ebben az évben. Győzni megyünk, vagy ezt mondtam már…?” A mérkőzést jövő szerdán, magyar idő szerint 20 órától játsszák Rigában a Skonto-stadionjában. A mieink tiszta fehérben lépnek pályára, a találkozót a dán Claus Bor Larsen dirigálja, s ami még ennél is fontosabb, hogy ott lesz a Magyar Televízió és a rádió riportere is, vagyis az MTV-n és a Petőfi adón élőben követhetjük az eseményeket. A helyszínen pedig mintegy 200 magyar szurkol majd teli torokból. Jó utat, jó szurkolást!