A lengyelek máris kémkednek

A megoldás pedig minden bizonynyal a következő: Király Gábor – Lipcsei Péter, Dragóner Attila, Juhár Tamás – Fehér Csaba, Dárdai Pál, Lisztes Krisztián, Lőw Zsolt – Gera Zoltán – Szabics Imre, Fehér Miklós. Ez lehet az a csapat, amelyik megteremti a lengyelek elleni selejtező ünnepi hangulatát. Persze most még túlzó ez az ünnepi szó, előbb csak nyerjünk kínkeservesen, izzadságszagúan, egyetlen góllal Lettországban, hogy legyen miről beszélnünk.
Mindenesetre aki Tatán jár-kel, az pontosan látja, a válogatott keret tagjai most valóban csordultig vannak önbizalommal. Ezt némileg erősíti Gellei Imre kedvenc videofilmjének megtekintése. A kapitány ezúttal nem a Forrest Gump című filmet tette be, hanem a gólokat. Azokat a találatokat, amelyeket az ő irányítása alatt lőttek a fiúk válogatott mezben. Ezt lesték nagy-nagy lelkesen a keret tagjai péntek este. A videózás után, illetve közben vendégek is érkeztek, tiszteletét tette a csapatánál Bozóky Imre MLSZ-elnök, aki az ő szokásos visszafogott stílusában arra biztatta a Gellei-csapat tagjait, hogy legyenek olyan szívesek kiharcolni legalább a pótselejtező lehetőségét. Aztán ugyancsak megjelent Miriuta Vasile, aki jelenleg biztonsági tartalék. Úgy lehetett vele a nagyon rövid hajú középpályás, hátha azt mondja neki Gellei Imre, ha már itt van, öltözzön be, és maradjon. Erre persze nem került sor, arra a bejelentésre viszont igen, hogy Miriuta jövő nyáron abbahagyja a labdarúgást, és edző lesz.
A szombat délelőtt napsütéssel köszöntött a keret tagjaira, akik kihasználva a jó időt vidáman nyargalásztak a selymes pázsiton. Nem túlzás ez, a játékosok egyöntetűen vallják, hogy húsz éve nem volt ilyen remek talaja a tatai tábor edzőpályájának. A mieink az egyiken mozogtak, a másikon pedig (merthogy kettő van…) egy csokoládégyár rendezett izgalmas futballtornát. Így fordulhatott elő, hogy piros-fehérre pingált Polska feliratú sállal feldíszített, enyhén imbolygó lengyel polgárok ténferegtek az edzőtáborban, nagyokat kurjantva és saját "csokoládécsapatukat” biztatva. Ez egyébként jelzés értékű lehet az októberi találkozóra: a lengyelek már most kémkednek Tatán.
Így annak is szemtanúi lehettek, hogy az egymás közötti játék alatt egy ütközés után vállsérülést szenvedett Korolovszky Gábor. A műtéten átesett Urbán Flórián helyett Ciprusról hazahívott védőt szombat este már meg is vizsgálták a Sportkórházban, s a csapatorvos Lejkó Dezső első diagnózisa szerint a szalagok nyúltak meg kissé a vállában. Az csak vasárnap dől el, hogy Gellei Imre adott esetben számíthat-e a légiósra, vagyis, hogy Korolovszky is elutazhat-e Rigába.
A volt újpesti labdarúgó sajnálatos balesete ellenére a hangulat túlzás nélkül kifogástalan, olyan szeretetben éldegélnek együtt a keret tagjai (a fradisták az újpestiekkel…), hogy öröm nézni őket. Senki sem csodálkozna, ha mondjuk Kovács Zoltán kézen fogva menne ebédelni Lipcsei Péterrel. De így van rendjén, szeressék egymást a gyerekek, és verjék meg a letteket! Fehér Csaba, a NAC Breda légiósa például szoros eredményt vár, és persze magyar győzelmet, aztán ahogy mondja, előbb jöhetnek a lengyelek, majd az angolok. Úgy bizony, a középpályás David Beckhamre és a többi brit legényre vár (magunk közt szólva remek meccs lenne az, csak hát mi lenne a vége…), ám azt sem bánná, ha a szerbekkel csatáznánk, és visszavághatnánk azért a szégyenletes 7–1-es vereségért.
Valóban jó álmodozni, és a lehetőség bizony most itt van előttünk, karnyújtásnyira. Mert szerdán akárhogy is nézzük, nem a Maracanában Brazíliával szemben lép pályára a magyar válogatott, még csak nem is Milánóban vagy Münchenben, világsztárokkal teletűzdelt ellenféllel szemben. A lettek a mi kategóriánk, ez vitán felüli. És ha ebből a körből egyszer valóban tovább akarunk lépni, akkor az ilyen, kötelezőnek tetsző feladatokat kell megoldani.
Aztán jöhet a pótselejtező, és valóban jöhetnek az angolok vagy akár a németek, sőt az olaszok. Ott már úgyis mindegy…