Az észt csapat rutinos, egyben legismertebb játékosa Mart Poom, aki az angol Division One-ban szereplő Sunderland kapusa. A 31 éves játékos, az első Angliában profiskodó észt futballista. Poom már hatodik éve légióskodik, de a válogatott is nagyon fontos számára, és mindig szívesen csatlakozik társaihoz a nemzeti együttesnél.
– Beszéljünk egy kicsit az Eb-selejtező csoportjukról. Mit érzett akkor, amikor megtudta, hogy olyan csapatokkal kerültek össze, mint Bulgária, Belgium és Horvátország?– Ha erre gondol: nem törtünk le a sorsolást követően – mondta a 31 éves kapus. – Tudjuk, hol tart az észt labdarúgás, tisztában voltunk azzal, hogy nehéz lenne olyan csoportot összehozni, amelyikben Észtország a favorit. Így hát örültünk, hogy ilyen jó csapatok ellen szerepelhettünk.– A csoportküzdelmek során elértek egy-két figyelemre méltó eredményt.– Maradéktalanul elégedett vagyok a teljesítményünkkel. Senkitől sem kaptunk nagy verést, sőt a Bulgária és Horvátország elleni döntetlent remek eredménynek tartom. Összességben egyik csapatnak sem volt könnyű dolga ellenünk.– Az utóbbi években szinte a semmiből jött össze a válogatottjuk. Mit gondol, ez a már három éve Észtországban dolgozó holland kapitánynak is köszönhető?– Nagyszerű szakembernek tartom Arno Pijperst, aki teljesen új szisztémát vezetett be. Természetesen neki sincs könnyű dolga, hiszen kis ország a miénk, csupán másfél millióan laknak Észtországban, nyolc csapat van az első osztályú bajnokságunkban, szóval, nem nagy a választék.– A mester nem csupán a válogatottnak, hanem a legnépszerűbb klubnak, az FC Flora Tallinnak is a trénere.– Igen, három éve irányítja az FC Florát, és már háromszoros bajnok a csapattal.– A nemzeti együttes legtöbb játékosa ebben a klubban futballozik. Ez bizonyítja, hogy a vezetőedző jól végzi a munkáját.– Mint már mondtam, nincs nagy lehetőség a válogatásra, de az nem rossz, hogy sokan év közben is együtt futballoznak, hiszen így össze tudnak szokni a játékosok. A másik dolog, ami szimpatikus, hogy az edző megpróbál minél több fiatalt beépíteni a válogatottba, ha végignézünk a csapaton, sokan még az U19-es gárdában is szerepelhetnének.– Nem akarom megbántani a kérdéssel, de hogy kerül egy észt kapus Angliába?– Egyáltalán nem bánt meg. Tudom, hogy nem sok észt futballista profiskodik az élbajnokságokban. Én elég korán, huszonkét évesen Svájcba szerződtem, ott figyelt fel rám az akkor Premier ligás Derby County, és hat évvel ezelőtt leigazolt. Ôszintén szólva büszke vagyok rá, hogy ilyen neves klubhoz kerültem, remélem, az én példám inspirálja majd az észt gyerekeket.– Gondolom, nagy váltás Észtország után Angliában futballozni…– Hatalmas. A mai napig itt van a dátum a fejemben, 1997. április ötödike életem egyik legszebb napja, azon az estén mutatkoztam be az angol élvonalban, a Manchesterben a United ellen megnyert három kettes meccsen. Öt évet töltöttem a Derbynál, és tavaly novemberben kerültem a Sunderlandhez.– Ha minden igaz, a napokban járt ott próbajátékon egy magyar játékos, Kovács Péter.– Annyi tudok róla, hogy a fizikumával nincs gond, nagy, erős srác, márpedig Angliába ilyenek kellenek. Nem elképzelhetetlen, hogy mire hazaérek, a csapattársam lesz. – Már harmincegy éves, gondol a jövőjére, mihez kezd, ha befejezi a labdarúgást?– Mindenképpen a futballban szeretnék tovább dolgozni, valószínűleg hazatérek, és megpróbálom átadni a külföldön szerzett tapasztalatokat a fiataloknak. Mondjuk, nyitok egy kapusiskolát, mert tudom, a Hertha magyar légiósa, Király Gábor is erre készül.