Gyalogáldozat, a vezér maradt

Modern mese egy furcsa világról, főszerepben a magyar labdarúgásban dolgozókkal – folytatásos komédia.
Az előző rész tartalmából: folyamatosan azt hallani, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetségnek egyre kevesebb pénze van, a testület felügyelete alá tartozó Magyar Labdarúgóligában botrány botrányt követ, ráadásul a válogatott Európa-bajnoki selejtezőcsoportjában csupán a negyedik helyen végzett, s az utánpótlás-válogatott sem jutott ki sem a kontinenstornára, sem az olimpiára.
A képzeletbeli műsorújságban a pénteki epizóddal kapcsolatban ez szerepelhetett volna: a meghallgatások napja, hiszen két szakember is beszámolt az elvégzett munkáról. Nagy változásokról is suttogtak, tehát érdemes volt odafigyelni…
No, akkor foglaljuk össze a pénteki nap történéseit.
Az MLSZ Róbert Károly körúti székházában 10 órakor kezdődött a rendes elnökségi ülés, amelyre a tagokon kívül állandó vendégként meghívót kapott Szieben László ligaelnök, valamint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium részéről Déry Diána, s Garami József, az edzőbizottság feje. No, és persze a főszereplők: Gellei Imre szövetségi kapitány és Róth Antal utánpótlás szövetségi edző. Az első figyelemre méltó jel, hogy az a Kovács Attila is tiszteletét tette az ülésen, aki a Honvéd kiesése óta nem érezte fontosnak elnökségire járni. Most változott a helyzet…
Előbb Róth Antal beszámolóját fogadta el az elnökség – semmi felhajtás, semmi szenzáció. A döntés elnapolva, a következő, decemberben esedékes összejövetelen határoznak arról, mi lesz a szerződését december 31-ig kitöltő szakvezető sorsa.
Aztán következett Gellei Imre, akinek a beszámolójában szintén nem találtak kifogásolnivalót, miként a bejelentését is elfogadták, amely szerint december elsejétől átadja a posztját, vagyis ő nem ő nem marad szerződése lejártáig.
"Már a lengyelek elleni, elveszített összecsapást követően átgondoltam a helyzetemet, így tudtam, nem maradok – fogalmazott a posztjárol lemondó kapitány. – Azt gondoltam, az észtek elleni találkozó gyógyír lehet a sebekre, ám utóbb kiderült, nem… Azt láttam, a szerdai már nem az a csapat volt, amely az Európabajnoki-selejtezőkön szerepelt, s a legfájóbb, hogy saját elvárásainknak sem tudtunk megfelelni.”
Ennyi hát a rövid búcsúbeszéd, ám tegyük hozzá, nem feltétlenül a szövetségi kapitányt kell bűnbaknak kikiáltani, hacsak abban nem, hogy az iszapból nem tudott várat építeni…
Íme, a kérdés: ki követi Gellei Imrét kapitányként?
A válasz, az MLSZ szabályzatában keresendő, amelyben benne foglaltatik, hogy az edzőbizottság és az MLSZ Szakmai és Edzőképző Központjának jelölése alapján az elnökség határoz majd a szövetségi kapitány személyéről. Erre, ugyebár, legkorábban december közepén kerülhet sor, vagyis a december 5-ei vb-selejtezőcsoport sorsolása után egyéb illetékes híján Bozóky Imre elnököt, vagy Berzi Sándor főtitkárt lehet faggatni az esélyekről…
Volt még valaki, aki lemondott a pénteki napon: Szöllősi György sajtófőnök úgy érezte, nem érdemes folytatni a megkezdett munkát, s ezt egy iróniától sem mentes kommünikében tudatta a média képviselőivel: "A kulturált, hatékony és európai kommunikáció szinte minden előfel-tétele hiányzik Magyarországon és az MLSZ-ben. Gellei Imre távozásával a szövetségben az utolsó előtti ilyen feltétel is megszűnt. Ezért lemondok az általam létrehozott sajtóosztály vezetéséről, noha végtelenül szomorú vagyok, mert három év tömérdek munkája és évtizednyi lelkes felkészülés vált értelmetlenné. Ráadásul nem is kerestem rosszul…”
Bozóky Imre megjegyezte, semmi öszszefüggés nincs a kapitány és a sajtófőnök távozása között, ám utóbbi közleménye elárulja: Gellei Imre távozása is közrejátszott a búcsújában. Újságírói kérdésre válaszolva többen elmondták, e két emberen kívül senki (így az elnökségi tagok egyike sem) érezte úgy, hogy hibás lenne az elmúlt időszak kudarcaiban, ezért le kellene mondania a jelenleg betöltött pozíciójáról – sőt, többen úgy vélték, a tagok még a kérdés felvetését sem értették.
Ez akár azt is jelentheti, hogy a futballvezetők szerint a válogatott szakmai irányításán és a médiával való kapcsolattartáson kívül minden rendben működik a szövetség keretein belül. Nem gond az, hogy a jelenlegi testület regnálása idején történt meg először, hogy a válogatott tétmeccsét egy televízió sem közvetítette; nem gond az sem, hogy szerdán történelmi mélypontra süllyedt a nézőszám, hiszen soha nem voltak még olyan kevesen (457-en) hazai válogatott mérkőzésen, mint Észtország ellen; nem gond az sem, hogy a szövetség anyagi, mi több, likviditási problémákkal küzd, és nem látni, honnan lesz pénze; nem gond az sem, hogy a Magyar Labdarúgóligánál (amelynek felügyeleti szerve az MLSZ) bármelyik pillanatban összedőlhet a rendszer.
Mert jelenleg itt tartunk – a többi csak mese…
Ennyit a most véget érő fejezetről, de a komédiának, természetesen, folytatása következik.
Hogy a távozókon kívül vezéráldozat is lesz-e, az nem derült ki…