Ünneplés úgy, mint ötven éve

Ami mindenkinek nagyon fájt: Puskás Ferenc most rossz egészségi állapota miatt nem mozdulhatott ki a kórterméből – ám a gesztus nagyszerű: a köztársasági elnök a kórházban személyesen adta át az emlékérmet a legendának. Így nem lehetett ott a róla elnevezett stadion toronyépülete előtt felállított centenáriumi emlékműnél sem, ahol Buzánszky és Grosics – seregnyi sportvezetővel karöltve – utánpótláskorú fiatalok sorfala mellett koszorúzott. Persze előtte, közben és utána nosztalgiáztak a fél évszada történtekről…
Eszükbe juthatott például az, hogy miután 1953. november 15-én a Népstadionban, 80 ezer néző előtt az Aranycsapatnak csak 2:2-es döntetlen jött össze a svédek ellen, a honi és a brit sajtó is lefutottnak tekintette a londoni derbit. A meccsre Magyarországra utazott Walter Winterbottom angol szövetségi kapitány, aki szerint "jól játszott a magyar csapat” – igaz, a korabeli Népsport szerkesztője nem felejtette el megjegyezni: "Nyilván angol szempontból”. Az angolok (el)bizakodását bizonyítja a News Chronicle J. Camkin szignóval író zsurnalisztája, aki (rossz jósként) úgy vélte, "…a vasárnapi mérkőzést követően biztosra vehető, hogy az angol válogatott megnyeri a mérkőzést”, míg a Daily Express a "Fogadjatok az angol csapatra!” címmel jelent meg.
S ezek nem is a helyi bukmékerirodák fizetett hirdetései voltak…
Egy nappal később már higgadtabbak voltak korabeli külföldi kollégáink, a Daily Mirror cikke alapján elkönyvelhettük, "…a magyar válogatott legalább olyan jó, mint a FIFA-válogatott…” – amely ellen Anglia az utolsó percben, tizenegyesből egyenlített.
A nép szeretetét érezték a fiúk, a november 20-ai Népsport első oldalán öles betűkkel hirdette: "Lelkesen búcsúztatták Angliába induló labdarúgóinkat és asztaliteniszezőinket”. A vezércikk szerzője (M. T.) írásában közli: "Figyeljük a vágányok mellett kialakuló apró csoportokat. Itt is, ott is a labdarúgó-mérkőzésekről jól ismert arcokat fedezünk fel. Valószínűleg sokan közülük ott voltak a vasárnapi magyar– svéd mérkőzésen is. Talán olyan is akad közöttük, aki nem éppen sportszerű módon adott kifejezést nemtetszésének. (…) A ragaszkodásnak, a féltő szeretetnek apró jeleivel találkozunk itt minden pillanatban.” A jó tanácsok sem maradnak el: "Az a Mettyúz (sic! – a szerk.), vagy hogy is hívják a jobbszélsőt, nagyon cselezős fiú ám, állj rá Misi…”, ezért vonja le a szerző a következtetést: "Szinte olyan érzése támad az embernek, mintha több száz főnyi labdarúgótudós oktatna itt 18 zöldfülűt.”

Mi tagadás, a felkészítés jól sikerült…
A csapat a franciaországi Billancourtban a helyiek ellen játszott egy felvezetőmeccset, amelynek a vége 18:1 lett – tudták meg akkoriban Feleki László távbeszélő-jelentéséből. "Kocsis nagyon szép gólt lő. Már 5:0. Mellettem egy angol újságíró megkérdi: – Mit szólna, ha Londonban ennyire vezetne a magyar csapat? Hasonló komolyan válaszolok: – Nem lenne jó, elbizakodna a csapat…” – sztorizgatott külhonból Feleki. Mindeközben az angol sajtó ismét bizakodóvá vált, s egy lap sem felejtette el megemlíteni a Blackpool belsőcsatárának behívását: "…végre Ernie Taylornál – a hosszúnadrágos kis varázslónál – is méltányolták azt az állandó magas színvonalú játékot, amit évek óta mutat. Ha ő és Matthews csak az átlagos formájukat játsszák is ki, akkor a vidám magyarok Budapestről labdarúgóéletük legnagyobb megrázkódtatását fogják elszenvedni” – írta a Daily Mail.
A Daily Mirror felvezetésében egyenként mutatta be a magyarokat, "Ferenc Puskás” például "sokak szerint a világ első számú labdarúgója. Ezt kétségbe lehet vonni Matthews vagy Finney javára.” "Ó, angol szerénység” – tette hozzá a Népsportban Feleki László.
Ilyen előzményekkel futottak ki a csapatok – s hogy a találkozó után mit írtak a lapok, azt itt olvashatjuk:
"Istenek alkonya! Ez volt az a színdarab, ami a Wembley-stadionban lejátszódott tegnap, amikor a magyar csapat megverte, de nem is megverte, hanem elpáholta Angliát” – kesergett a Daily Mirror.
"Micsoda megalázás volt az angol labdarúgók részére tegnap a Wembleyben, amikor a góléhes magyarok gulyássá aprították az egykori büszke mestert” – sírt a Daily Dispatch.
"Ez volt Anglia első veresége otthon egy kontinentális csapattal szemben. Mégsem annyira a bánat volt látható a tömegen, mint inkább csodálat Magyarország iránt” – tudósított a Daily Mail.
A Népsport is angol lapokat idézett főcímében: "Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban”
Azért nekünk is volt okunk a bánatra, s a vesztes angolok is örülhettek: a Daily Herald és a Daily Express optimistán állt a dolgokhoz.
"De 5:4-re mi győztünk asztaliteniszben” – írta e két lap.
Igaz, erre a sikerre nem emlékeztek Anglia-szerte 2003. november 25-én.