Bajnokságot ünnepelne

Pedig Szabicsnak a 2003-as esztendő nem úgy kezdődött, ahogy szerette volna: osztrák egyesülete mindenképpen szerződést akart hosszabbítani vele, ám ő erre nem volt hajlandó, így a vezetők szemében ellenség lett. A válogatottban viszont nem volt gond: miután Svédországnak az utánpótlás-együttesben négy gólt lőtt az Üllői úton, egy ország követelte őt a válogatottba – aztán Luxemburg ellen bekerült, szerzett két gólt, majd Grazból egyszerűen kirúgták, így a Fradival edzett rövid ideig. Közben meg lőtte a gólokat Gellei Imre csapatában, a népszerűsége meredeken ívelt felfelé, ráadásul a Stuttgart leigazolta…
– Mindenekelőtt köszönettel tartozunk, hiszen tavaly némi kockázatot vállalva adtuk önnek e címet, az idén viszont már kétség sem férhetett a győzelméhez.
– Tavaly nagyon boldog voltam, amikor a Nemzeti Sportban kihirdették a végeredményt, s az idei címnek is különösen örülök: mégpedig azért, mert, ahogy mondják, egy elismerést nehezebb megtartani, mint megszerezni.

– Ön szerint ki volt az esztendő legjobb magyar labdarúgója?
– Nos, nehéz lehetett dönteniük… Lisztes Krisztián a válogatottban és klubcsapatában is egész évben kimagaslóan teljesített, ráadásul a Werder Bremen vezeti a Bundesligát.
– Azért ön sem panaszkodhat…
– Nem is teszem, hiszen kiváló évet zártam. Jól ment a játék az olimpiai csapatban, bemutatkozhattam a válogatottban, és sikerült a német első osztályba szerződnöm, mi több, a Stuttgartban is jól teljesítettem.
– Pedig volt egy mélypont az évben, nevezetesen, amikor eltanácsolták a Sturmtól, és a Ferencvárosban kellett külön edzéseket végeznie. Akkor távolinak tűnt a Bundesliga…
– Én abban az időben is bíztam benne, hogy megoldódik a sorsom, hiszen menedzseremen keresztül több csapattal is tárgyaltunk. Igaz, nem tagadom, kicsit megijedtem, hiszen a sorsom nem dőlt el egyik napról a másikra, s ki az, aki hasonló esetben nem izgulna? Aztán a Lettország elleni Eb-selejtező előtt egyre valószínűbbé vált, hogy a Stuttgart lesz az én együttesem, San Marinóba pedig már úgy utaztam el, hogy a szerződés a kezemben volt. Vallom, az idő megmutatja egy-egy döntés helyességét, s most úgy tetszik, jó választás volt a VfB.
– Nézzük a jövőt: mit várhatunk a Lothar Matthäus vezette válogatottól?
– Azt nem tudom, ám tény, nagyon meglepődtem, amikor megtudtam, hogy a szövetség vezetői meggyőzték őt, hogy legyen Magyarország szövetségi kapitánya. Kíváncsian várom, hogy mire lesz képes vele a csapat, egy biztos: Matthäus érkezése felkavarja az állóvizet, s erre szükség is van, mert el kell mozdulni a jelenlegi helyzetből. A figyelem máris ránk irányult, hiszen egy világsztárra mindenütt figyelnek. Ez pedig a szövetségnek és a játékosoknak is jó. Már csak az eredményeknek kell jönniük…
– És Stuttgartban mi a cél?
– Az első öt hely valamelyikének a megszerzése, de úgy sejtem, senki nem sértődne meg, ha ebből aranyérem lenne. A hátrány még nem olyan nagy, s miért ne lennénk képesek megnyerni a német bajnokságot…?
– Fő a pozitív hozzáállás – még úgy is, hogy nem tudhatja, milyen érzés bajnoki címet ünnepelni.
– Való igaz, ez olyan cél, amelyet szeretnék elérni, hiszen a Sturmmal és a Ferencvárossal is csak ezüstéremig jutottam. Ha az ember nem a Real Madridban vagy a Bayern Münchenben játszik, nagy szerencse kell hozzá, hogy idény végén az első helyen legyen együttesével. Abban a sorozatban mindennek passzolnia kell, mindenkinek száz százalékot kell adni, és sérülések nélkül kell megúszni az évet.
– Első variáció: mikor lehet ilyen szerencsés a klubja?
– Mondtam, szerintem akár most is. A második verziót, hogy mikor szerződöm, mondjuk, a Realba vagy a Bayernbe, ne is kérdezze. Egyfelől, mert nem vagyok jós, másrészről meg azért, mert sokat kell még fejlődnöm…

Az év külföldi sportolója: Pavel Nedved

Abszurd helyzet: Pavel Nedved talán azért nyerhette meg az Aranylabdát, mert a BL-döntőben kiderült, milyen nélküle a Juventus. Persze, gyanítható, inkább visszaadná a France Football elismerését, csak lett volna ott a manchesteri fináléban – ehhez csak kicsit kellett volna fegyelmezettnek lennie, s akkor nem kapott volna eltiltást érő sárga lapot a Real Madrid elleni, agyonnyert elődöntőben. Amúgy Nedved az idén olasz bajnokságot és Olasz Szuperkupát nyert a Juventusszal (a Bajnokok Ligája-döntőről már szóltunk), a cseh válogatott kapitányaként pedig, Hollandiát megelőzve, csoportgyőztesként jutott ki a 2004-es portugáliai Eb-re. S ami talán a legnagyobb elismerés: gyakorlatilag az egész világ egyetértett azzal, hogy 31 évesen ő kapta meg az Aranylabdát és a World Soccer díját. Nem csoda, hiszen egész évben magas színvonalon futballozott, a formaingadozás szót az ő esetében kéretik elfelejteni. Ráadásul a kilátásai sem rosszak: 2004-ben a Juventus és a cseh válogatott is nagy feladatok előtt áll…