A kapus, aki felveszi a kesztyűt

Rögvest itt jegyezzük meg, hogy a bécsi lila-fehéreknél futott be ragyogó karriert a nyolcvanas években a budapesti zöld-fehérek, azaz a Ferencváros nagy kedvence, a korábbi hetvenszeres válogatott Nyilasi Tibor, illetve a kilencvenes években itt játszott a 20-szoros válogatott Keresztúri András is.
Nos, tegnap kora délután megállt az élet a Horr-stadionnál, minden kapu zárva volt, az aréna környékén egy lelket sem lehetett látni. A klubházban – amit kívülről nem lehetett látni – azonban nagy volt az öröm. Az Austria Wien vezetői ugyanis rendkívül boldogok voltak, hogy sikerült megszerezniük a 14-szeres magyar válogatott kapust. A klub menedzsere elégedetten ült íróasztala mögött, és számolt be arról, hogy Sáfár Szabolcs már az első edzésen is túl van.
"Nagyon boldogok vagyunk, hogy a kapus végül hozzánk igazolt – mondta a pénzügyekért felelős vezető, Horst Kretschmer. – Évek óta ismerem Szabolcsot, már akkor is figyeltem, amikor a Casino Salzburg labdarúgója volt. Az is segítette a szerződtetését, hogy az egyesület jelenlegi sportigazgatója, Günther Kronsteiner már Salzburgban is együtt dolgozott a játékossal, és nagyon jó véleménye van a magyar kapusról. Nekünk mindenképp szükségünk volt rá, mert Thomas Mandl elhagyja a klubot (ő vagy a Sturmban, vagy a Kärntenben folytatja a pályafutását), és az ausztrál válogatott Joey Didulica mellett kellett egy másik megbízható futballista. Természetesen – és ezt Sáfár Szabolcs is pontosan tudja – meg kell küzdenie az egyes számú mezért, de ahogyan őt ismerem, mindent megtesz azért, hogy védjen. Néhány nap múlva már bizonyíthat is, mert a január elsején kezdődő teremtornán ő áll a kapuban."
Sáfár Szabolcs néhány hete még Magyarországon kesergett, és bizony elképzelése sem volt arról, hogy hol folytatja pályafutását. A futballista menedzsere, Skender Fani azonban a karácsony ellenére is keresett, kutatott és végül sikerült megegyeznie az Austria vezetőivel.
– A karácsonyt még otthon töltötte, azonban már Ausztriában szilveszterezhet…
– Ne is folytassa: ez egy álom, hiszen egy hete fogalmam sem volt arról, mihez kezdek majd, de néhány nap alatt megváltozott minden – mondta Sáfár Szabolcs. – Nemhogy egy, de több klubbal is tárgyalásokat folytattam a menedzseremmel. Az Austria Wienen kívül más osztrák klubok is jelentkeztek, de a bécsi csapat ajánlata volt meggyőzőbb.
– Nézzük, mely egyesületek látták volna még szívesen?

– Több klub is érdeklődött, így megkeresett a Kabát Pétert is foglalkoztató Kärnten, és a Sturm Graz is leigazolt volna. Én azonban nem akartam kiesés ellen küzdő együtteshez igazolni, bár vonzó volt mindkét ajánlat, mégis az Austriát választottam.
– Az egylet menedzsere utalt arra, bár nagyon jó kapusnak tartja, nem lesz biztos helye a kapuban.
– Természetesen ezzel én is tisztában vagyok. Remek kapusa, kapusai vannak az Austriának. Joey Didulca, aki az idén az első számú kapus volt, és az osztrák válogatott Thomas Mandl is remekül védett. Nekem azonban be kell bizonyítanom, hogy vagyok legalább olyan jó, vagy jobb mint ők. Igaz, olyan természetű ember vagyok, aki akkor tudja a legjobb teljesítményt nyújtani, amikor feltétlen bizalmat érez, de egy profi labdarúgónak meg kell birkóznia a versenyhelyzettel, szóval, szó szerint is felveszem a kesztyűt.
– Január elsején már megmutathatja mit tud, hiszen az Austria Wien is hivatalos a hagyományos osztrák téli teremtornára, és mivel a csapatnak ön az egyetlen rendelkezésre álló kapusa, értelemszerűen kezdő lesz.
– Igen, hallottam, hogy én védek majd.
– Hétfőn edzett együtt először a csapattal: hogy fogadták a többiek? Ismer egyáltalán valakit a csapatból?
– Beengedtek az öltözőbe… Na, de a viccet félretéve az összes futballista korrektül viselkedett. Szerencsére volt ismerősöm, Richard Kitzbichlerrel körülbelül öt évig együtt futballoztam a Salzburgban.
– Mivel telnek majd az elkövetkező napok?
– A kedd délelőtti gyakorlást követően orvosi vizsgálaton veszek részt, ott ellenőrzik az egészségi állapotomat. Aztán jönnek az edzések, készülünk a teremtornára.
– Meddig marad Ausztriában?
– Január ötödikén hazautazom pihenni néhány napot. Ha addig sikerül a vezetőknek megfelelő lakást találniuk a számomra, akkor már feleségemmel és kislányommal jövök vissza.
– Ez érdekes… Hogyan bírja a neje a folyamatos hurcolkodást? Gondolom, egy édesanya nem örül, hogy gyermeke egyik napról a másikra országot vált…
– Azt tudom, hogy Ausztriába szívesebben jön, mint tette azt júliusban, amikor Moszkvába igazoltam. Kislányomnak, Laurának pedig nem újdonság Ausztria, és az osztrák óvoda sem. Beszél németül, a kiejtése pedig lényegesen jobb mint az enyém.
– Másfél évre írt alá az Austriához, mit gondol, a szerződés lejárta után képes lesz még feljebb lépni?
– Akkor harmincegy éves leszek, így a válaszom a kérdésére: igen.