Szabics az év legjobbja

Aztán a válogatottban szerzett találatainak köszönhetően itthon első számú kedvenc lett, és elismerten a legjobb magyar csatárrá nőtte ki magát. Ami pedig a külföldi pályafutást illeti: minden idők legjobb Bundesliga-debütálásával büszkélkedhet, hiszen a Stuttgart színeiben a Hansa Rostock ellen beállva egy perc alatt két gólt szerzett, és Németországban is azonnal kedvenc lett. A mostani beszélgetés apropója, hogy a Nemzeti Sport havi rangsorai, valamint az olvasók szavazata alapján Szabics Imre lett az Év sportolója.

– Egy kis római jog mehet?
– Hú, bevallom, erre nem készültem.
– Pedig gondoltam, kérdezem a praetorokról, a censorokról vagy a XII táblás törvényről. Ezek szerint a jogi egyetemi vizsgákkal bajban lenne?
– Másfél évet elvégeztem ugyan Szegeden, de manapság komoly gondot okozna egy zárthelyi dolgozat. Ennek ellenére nem tettem le arról, hogy a jövőben elvégezzem az egyetemet. Most azonban más dolgom van.

– Tudom, a Tv 2 szervezésében megrendezett Sportcsillagok csatájára kellett készülnie…
– Nem teljesen erre gondoltam, a szegedi gálát csak kikapcsolódásnak tekintettem. Igaz, mivel verseny volt, győzni mentem oda…
– …és amit a fejébe vesz, az általában sikerülni is szokott. Mennyit készült a hordógurításra?
– Erre is jó volt az elmúlt féléves légióskodás: a német precizitás segített.
– Most akaratlanul is segítettünk honlapja, a www.szabics.com olvasóinak, hiszen a legújabb kvízkérdés az: milyen versenyt nyert vasárnap? A válaszok között a fent említett küzdelem, a férfi szépségverseny és az országos tekebajnokság szerepel.
– Pedig nem is lett volna olyan egy-szerű a válasz, hiszen a tekéhez is kötődöm: nagypapám, miután abbahagyta a futballt, e sportágat próbálta ki, és kisgyerekként sokszor vitt le a kugliterembe. No, a viccet félretéve, ennyi segítség azért engedélyezett az internetes oldal látogatóinak.
– Utólag is gratulálunk a hazai pályán, Szegeden elért sikerhez. Miként a remek válogatottbeli és Bundesliga-bemutatkozáshoz, a BL-szerepléshez, az MLSZ és az újságírók szavazata alapján begyűjtött Év sportolója címekhez és a Nemzeti Sport elismeréseihez: októberben és novemberben a hónap legjobb sportolója, az összesítésben pedig az Év sportolója lett, no és természetesen a futballisták között is elsőnek választatott.
– Megtisztelő ez a rengeteg elismerés, én is érzem, hogy remek esztendő van mögöttem, hiszen szerepelhettem a válogatottban, bemutatkoztam a német első osztályban, vagyis jól alakulnak a dolgaim. Most már csak a bajnoki cím hiányzik, de az nagyon. A Ferencvárossal és a Sturmmal is csak második helyig jutottunk, és most már nagyon jól jönne egy aranyérem. Mellesleg hiszek benne, hogy a Stuttgarttal ebben a bajnokságban képesek leszünk begyűjteni a győztesnek járó salátástálat.
– A pályafutásáról szinte mindent tudunk, hiszen nincs olyan nap, hogy valamelyik újságban ne szerepelne. Mennyire zavarja a felhajtás?
– Úgy vagyok vele, fontos dolog, hogy szerepeljünk a médiában, a profivilághoz ez hozzátartozik. Ám első a futball, a pályán elért eredmények nyomán lehetünk közszereplők.
– Tudom, a magánéletéről nem szívesen beszél, de azt azért elárulhatja, a szülei miként viszonyulnak a sikereihez?
– Egy: büszkék az elért eredményeimre. Kettő: óvnak, s amikor lehet, mondják, hogy a labdarúgásnál nem lehet fontosabb a különböző újságokban való megjelenés. Én is igyekszem erre odafigyelni, s a Stuttgartnál Felix Magath vezetőedző sem felejti el soha megjegyezni, hogy tartsuk meg a helyes arányokat. Vagyis az edzés rovására ne menjen a fotózás vagy az ankét.
– Ha már edzőjénél tartunk: gratulált már neki?
– Nem szokás ez a VfB-nél. Amúgy is: a sikereket együtt érjük el.
– Speciel olyasmire gondoltam, amit nem közösen vittek véghez. Bizonyára tudja, Magath feleségül vette Nicola Jordét.
– Ja, persze. Még nem volt alkalmam beszélni vele, de január hatodikán, az első edzésen találkozunk. Megjegyzem, aznap délután már felkészülési mérkőzést játszunk…
– Akkor a bejglivel vigyáznia kellett.
– Nem vagyok oda érte, úgyhogy ez nem okozott problémát. Ellenben a töltött káposztának nem tudtam ellenállni, miként a nagymamám főztjeinek sem. Hiába, állítom, nála jobban kevesen főznek.
– Mi volt a karácsonyi menü?
– Nagy meglepetésekkel nem szolgálhatok: szenteste halászlé, sült hal, valamint pulyka volt az asztalon, másnap pedig jöhetett a disznótoros.
– A versenysúlyához képest hány kilót szedett fel?
– A két hét alatt egy kilót fogytam.
– Sokan irigykedhetnek önre… Mi a titok?
– Nem feltétlenül jó hír ez. Stuttgartban az utolsó napon megkaptuk az edzésprogramot. Persze könnyített munka volt, így az izmaim elsorvadtak, ez áll a testsúlycsökkenés hátterében.
– Az évvel együtt az aktív pihenésnek is vége, ám december harmincegyedikén még ünnepelhet. Hol tölti szilveszter éjszakáját?
– Most igyekszem pótolni az egész éves lemaradást, és minél több időt a családommal, valamint a barátaimmal tölteni. Nem könnyű beosztani az időmet, az esztendő utolsó napja viszont a bulizásé: Szegeden, kedves barátaimmal ünnepelek.
– Újévi fogadalom?
– Nem szokásom fogadkozni, inkább a szüleim ars poeticáját vallom: dolgozni kell, s annak meglesz az eredménye. Vagyis, ha mindenképpen szeretné, három dolog biztosan jellemzi majd a 2004-es évemet: munka, munka és munka.

Az összesített végeredmény